Aki a bort szereti, az nem szomorú ember

A megszokottól eltérő, a jellegzetes szokásokat, hagyományokat hűen felelevenítő, a városi embernek is maradandó élményt nyújtó szüreti mulatságnak lehettünk tanúi szombaton Kelementelkén. A helybéli szőlősgazdák a helyszínen préselték a finom mustot, és a felsorakoztatott, kóstolásra kínált borok sokaságából egyértelműen kiderült: a Kis-Küküllő menti szőlősgazda legnagyobb büszkesége a bora.

Szombaton már a délelőtti órákban rezesbanda kíséretében lóháton és szekéren indultak el a népviseletbe öltözött csőszök, hogy végigjárják a Balavásár és Gyulakuta községhez tartozó falvakat és ünnepelni hívjanak kicsit és nagyot, majd Kelementelkén, a „szőlő alatt” felállított színpadon a borlovagrend tagjai mélybordó díszöltözetükben köszöntötték a szép számban összegyűlt vendégeket. Ezt követően Magyarossy Erzsébet megyei tanácsos Lokodi Edit Emőke elnök asszony üzenetét tolmácsolta, Zsigmond Barna főkonzul és Kerekes Károly parlamenti képviselő a rendezvény szükségességét hangsúlyozták.

A jó bor a lélek itala

A Küküllőmentén gyakorinak számító borversenyeken, a megszokott szüreti bálokon túl a Kis-Küküllő Borlovagrend és a Kis-Küküllő Menti Szőlészeti Társaság a gyulakutai és balavásári önkormányzat, valamint a Maros Tegyei Tanács támogatásával első ízben szervezett szüreti mulatságot, amelynek célja életben tartani a szüret ünnepi mivoltát és lehetőséget biztosítani a helyi szőlősgazdáknak, hogy bemutassák boraikat, azt, hogy mennyi szívvel-lélekkel végzett munka fekszik egy palack borban. Hátha a fiatalok kedvet kapnak a szőlészethez. Ebből az elgondolásból alakult tavaly februárban a szőlősgazdákból álló Kis-Küküllő Borlovagrend, amelynek tagjai vallják: a jó bor a lélek itala. Ha szomjas vagy, igyál vizet, ha a lelked szomjas, igyál jó bort – vallják a borlovagok.

A szüret mindig nagy ünnep volt

– Ez szőlőtermő vidék, mindenkinek saját szőlőse volt, saját borpincéje, a szüret mindig öröm volt – mondja el Balogh Gyula, a borlovagrend egyik alapító tagja, akit arra kérünk, elevenítse fel a Kelementelkére jellemző szüreti szokásokat.

– A szüret napján reggel a pohár pálinka, kalács után kicsitől nagyig mindenki kiment a szőlősbe. Versenyeztek, ki ér hamarabb a sor végére. A rezesbanda végig zenélt, reggeltől estig, megkínálták őket kaláccsal, pálinkával, a bérüket mustban adták ki. Este pedig minden épkézláb ember szüreti bálba ment. Volt, amikor egy hétig, volt, amikor két hétig tartott, ilyenkor félretették a munkát és mulattak az emberek. Az elszármazottak hazajöttek és a családdal együtt ünnepeltek, a szüret nagy öröm volt. Ezeket a hagyományokat akartuk felidézni, mert a szőlő nagy érték, aki a bort szereti, az nem szomorú ember. Az utóbbi években sok szőlőst elhanyagolnak, ezért érezzük úgy, hogy szükség van efféle rendezvényekre, hogy az emberek kapjanak kedvet a szőlő megműveléséhez, hiszen akinek van bora, jövedelme is van, emellett gyermekek, unokák lakodalmát meg lehet oldani a jó borral – sorolja az előnyöket a gazda.

A fiatalok nem látnak jövőt a szőlőtermesztésben

– A téesz idején 100 hektárról beszéltünk, most 20-25 hektáron termelnek szőlőt Kelementelkén – válaszolja Balogh Gyula, amikor a falu szőlősgazdáinak száma felől érdeklődünk. – Nem volt értékesítési lehetőség, felbomlott a borászati vállalat. És van egy másik dolog: a szőlőt őseink szerették, az időseknek ma is megdobban a szívük, mikor látnak egy-egy ültetvényt, de a fiataloknak más álmaik, prioritásaik vannak. Kelemen-telkén körülbelül 150 gazdának van szőlője, de csupán 40-45 család foglalkozik komolyabban vele. Régebb több száz család volt, mindeniknek volt szőlőse. Mi a hagyományos műveléssel foglalkozunk. Az emberek ezt szerették meg és valamiképpen ez a vidék jellegzetessége, az erdélyi karikás művelés. Ez azt jelenti, hogy a szőlőnél a karikát levezetjük minél közelebb a földhöz, hogy a szőlő a földtől kapja a meleget. A szőlő minősége így más lesz, mint a kordonos műveléssel. Tradicionális szőlőfajtáink vannak, szürkebarát, királyleányka, ezek nem nagy termők, de hőigényesebbek. És minőségi bor lesz belőlük. A Küküllőmentén hagyományos a fehérbor, Isten őrizz, hogy valaki vörösborral szervezze a lakodalmat, mert kibeszélik hét faluban – jegyzi meg mosolyogva a borlovag.

Végül kérdésünkre, hogy mitől más, mitől jobb a Kis-Küküllő menti bor, azonnal rávágja: gerinces bor. Ez azt jelenti, hogy ha egy pohárral elfogyasztasz belőle, rögtön megjelenik az arcodon egy kis pirosság. Ezért a küküllőmenti emberek jó-kedvűbbek, de mértéktartóbbak is – hangzik a felvilágosítás.