Állami tulajdonban – gazdátlanul

Enyészetre ítélték a radnóti kastélyt

Radnóton újabb merényletnek lehetünk szemtanúi, miközben történelmünk még álló bástyáinak omladozását szemléljük. A műemlékké nyilvánított radnóti Bethlen-kastély három éve az állam tulajdonába került, azonban sem állagmegőrzésre, sem az őrzésére nem költenek, nemhogy a műemlék épület felújításának legcsekélyebb jelét mutatnák. A két évtizedes huzavonát az egyházi intézmény névváltoztatásának ürügyével érték el, így a kastély már a végnapjait éli, hacsak csoda folytán valami nem változik a történelemhamisítók mentalitásában.

A katolikus egyház, bár jogilag nem volt a tulajdonában, annak idején felvállalta a 2012. évi tűzvész utáni helyreállítási költségeket és az ingatlan őrzését, de a bíróságokon sorra veszítette el a pereket, így a befektetett összegeket is. 

A román állam a jelek szerint befejezettnek tekinti a feladatát, nem került egyházi tulajdonba a magyar történelmi emlékeket idéző kastély, hogy azt méltó módon megőrizzék az utókornak, és felújítva hasznosítsák a közösség érdekében. A visszaigénylési kérést a visszaszolgáltató bizottság évtizedekig húzta-halasztotta. Mivel nagyon sokba került az épület őrzése, és az egyháznak jogcíme sem volt erre, ideiglenesen kompromisszumos megoldást találtak a helyi polgármesteri hivatallal – az érsekség bekameráztatta az épületet, és átadta a felszerelést a helyi rendőrségnek, ahol monitorozták az ingatlant, de már annak is vége. 

Pervesztés névazonosság miatt 

A radnóti Bethlen-kastélyt és a hozzá tartozó melléképületeket 2003. január 30-án igényelte vissza a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség. Mivel a mezőgazdasági iskola kivonult a kastélyból, állagmegőrzés végett az érsekség őriztette az épületet.

Az ingatlan az államosításkor a Gyulafehérvári Római Katolikus Ordináriátus által kezelt iskolaalap tulajdonát képezte. A bukaresti székhelyű ingatlan-visszaszolgáltató bizottság végül 2016. október 20-án hozta meg az elutasító határozatot. A visszaszolgáltatási kérelem elutasítását azzal indokolta a bizottság, hogy nincs azonosság a volt telekkönyvi tulajdonos és a visszaigénylő között. A visszaigénylő a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség volt, az államosítást megelőző tulajdonos pedig a gyulafehérvári Római Katolikus Ordináriátus által működtetett vallás, tanulmányi és ösztöndíjalap. 

Ezt az elméletet követve a fellebbezést 2017. május 19-én elutasította a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság, valamint 2020. július 7-én a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék is. Miután az országhatáron belül kimerítették a jogi lehetőségeket, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordultak jogorvoslatért, de sajnos az Emberjogi Bíróság határozata is elutasító volt. Mivel minden szintű jogorvoslás sikertelennek bizonyult, az ingatlan az állam tulajdonában maradt. Valószínű a helyi önkormányzat adminisztrációjába fog átkerülni a kastély – tájékoztatott a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséget képviselő Komáromi Attila ügyvéd. Ioan Nicoară polgármester egyelőre nem tartja kivitelezhetőnek saját költségvetésből a műemlék költséges felújítását és hasznosítását, mint hangsúlyozta, míg telekelés révén nem ruházza az állam az önkormányzatra, mindaddig a román állam a kastély jogos tulajdonosa.

A Maros partján álló négy sarokbástyás, kétszintes kastély a 16. században épült reneszánsz stílusban. A gyakran változó tulajdonosok között volt a Bogáthy és a Kornis család, majd a Rákóczi család tulajdonába került. Apafi Mihály erdélyi fejedelem is használta a kastélyt, amelynek nagytermében országgyűléseket is tartottak. 1887-ben a katolikus egyház tulajdonába került, az 1948-as államosításig a hét falura terjedő radnóti uradalom központja, a római katolikus státus birtoka volt. Az 1989-es változások után a katolikus egyház visszaigényelte az épületet, melyben 2002-ig mezőgazdasági iskola, továbbképző, majd kutatóállomás működött. A vandálok garázdálkodása nyomán 2012 tavaszán kigyulladt a kastély tetőzete, melynek nyomán a két, zsindellyel fedett északkeleti sarokbástya tetőszerkezete leégett, az épület födémrészébe is belekaptak a lángok, mintegy ezer négyzetméter leégett, kétszáz négyzetméteren pedig beszakadt a mennyezet. Az akkor keletkezett kár eszmei és anyagi értéke felbecsülhetetlen, akárcsak a gazdátlannak tűnő reneszánsz kastély pusztulása, ugyanis nemcsak a tűzvész és a garázdálkodók tettek kárt és rongálják továbbra is a kastélyt, az idő vasfoga sem kíméli. A műemlékké nyilvánított kastély ma már állami tulajdonba került, azonban állagmegőrzésre sem költenek, nemhogy a műemlék épület felújítását vállalnák. Az egyház, bár jogilag nem volt a tulajdonában, felvállalta a tűzvész utáni helyreállítást, a két bástya befedését. Időközben azonban beszakadt az egykor impozáns kapuépület tetőszerkezete, és az ezen található tornyocska is összedőlt.