A liberálisok egyik alelnöke nagy dolgokat álmodik a maga és a pártja számára.
A liberálisok egyik alelnöke nagy dolgokat álmodik a maga és a pártja számára. Azt akarja javasolni a szervezet bővített vezetésének, hogy a jövő évi európai parlamenti választásokat követően a párt fogadjon el egy határozatot „egy nagy jobbközép szövetség” létrehozásáról, amely – miután megnyerik az elnökválasztást és a parlamenti választásokat is – kormánykoalíciót hozna létre.
Az ötletgazda elveti azt a forgatókönyvet, amely szerint 35 százalék lenne a cél a parlamenti választásokon, mert az „nem garantálná, hogy egyedül kormányozzanak”. Ezért javasol egy, már a választások előtti nagykoalíciót, amely garantálhatná az államfőnek egy saját miniszterelnök megnevezését, és nem kellene mindenféle tárgyalásba bocsátkozni „nemzeti érdekből” vagy akár „immorális megoldáshoz” folyamodni a választások után. A politikus szerint ez az egyetlen lehetséges ellenzéki magatartás a jelenlegi „kommunista machinációval” szemben.
És itt jutottunk el a címhez. Ugyanis a liberális pártelnök nem veti el ugyan a PSD-ellenes koalíció ötletét, de kijelentette, nem bízik a volt államelnök pártjában (PMP), amely „szinte az egész országban” szövetségben van a szociáldemokratákkal. Tehát máris elvetett egy lehetséges „kommunistaellenes” partnert. Holott a kezdeményező szerint a jövendő koalícióból senkit sem kellene kihagyni: a liberálisok mellett ott kellene lennie a Románia Megmentéséért Szövetségnek (USR), a Népi Mozgalom Pártjának (PMP), sőt még Dacian Cioloş Együtt Romániáért mozgalmát sem hagyná ki. Azt mondja – talán burkolt üzenetként – a liberális pártelnöknek, hogy tegyék félre a kicsinyes hiúságokat, különben sosem tudják legyőzni a PSD-t.
Nézzük meg, hogy is állunk ellenzéki szempontból? Az eddigi tapasztalat szerint sehogy. Mert az utóbbi időben hibát hibára halmozó, saját kormányait kétszer is megbuktató kormánypártot, amely ellen másfél éve szüntelenül tüntetnek, és amely sokat veszített erejéből, eddig senki sem volt képes megbuktatni. Sem az államfő, sem a liberálisok, akik üres szólamokon kívül mást nem tudtak felmutatni. Nincs egy karizmatikus vezetőjük, aki képes lenne maga köré gyűjteni az ellenzéket, és alternatívát ajánlani a jelenlegi kormányzattal szemben. Minden jel arra mutat, hogy máig sem tértek magukhoz a 2016-os nagy vereség után. Egyetlen tevékenységük abban merül ki, hogy időnként – eleve kudarcra született – egyszerű indítványt nyújtanak be a kormány vagy valamelyik miniszter ellen. Ez az egyetlen, amiben „jók”.
A többiekre nem érdemes szót fecsérelni. Akik Romániát akarnák megmenteni, csupán vegetálnak, a népi mozgalom sem nagyon „mozgolódik”, tevékenységük leginkább magyarellenes retorikában merül ki. Ilyen körülmények között az egyetlen “valós ellenzék” tényleg csak az államelnök marad, aki – jó ellenzékihez illően – egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy kritizálja a kormányt, és a miniszterelnök lemondását követelje. Persze alternatíva nélkül.
Tehát Adyt parafrazálva nyugodtan kijelenthetjük a hazai ellenzékről, hogy álmodik a nyomor. Legalábbis a demokratikus koalíció létrehozását és a hatalomátvételt illetően.
