Alsó-Kis-Küküllő mente (1.)

Olyan vidékre kalauzoljuk el olvasóinkat az elkövetkezendő részekben, amilyen a Kis-Küküllő menti borok igazi hazája. A Balavásár, Kelementelke és a megyehatár közötti településeket körülvevő dombok igen alkalmasak a jófajta szőlő termesztésére, a finom, ízletes borok előállítására. Nagyon vegyes etnikai összetételű, kultúrájú és vallású közösség él itt évszázadok óta. A nagyrészt magyar lakosságú községektől délre húzódik az egykori Királyföld északi határa, s így az 1968-as megyésítést követően többségében szászok által lakott falvak is közigazgatásilag e vidékhez kerültek, majd a kommunizmusban az utóbbiak távozásával fokozottan erősödött a román, illetve a roma lakosság jelenléte. És meg kell említenünk a zsidókat is, akik igen szép zsinagógát építettek Dicsőszentmártonban, azonban mindössze az épületek maradtak meg a második világháborúban meghurcolt izraeliták után. Vannak itt reformátusok, unitáriusok, katolikusok, ortodoxok és az új vallások közül is igen soknak jelentős híve lett az utóbbi időben. A tájegységre jellemző Küküllő menti népviseletet és néptáncokat elsősorban a Dicsőszentmártonban működő Kökényes hagyományőrző néptáncegyüttes jeleníti meg, a Küküllő menti borlovagrend pedig a borászokat fogja össze. Meg kell említeni még Szászcsávást is, ami mondhatni világszerte ismert cigányzenekaráról híres, és van a faluban egy igen régi szokás, amit ma is őriznek, ez a szilveszter éjszakai tűzkerekezés. Mindenképpen érdemes a főúttól félreeső kisebb falvakba is benézni, mert nemcsak a dombvidéki táj szépsége lehet vonzó, hanem az egyre inkább elnéptelenedő, átalakuló települések hangulata is megragadhatja az arra járót. A vidéken levő szász templomokról későbbi összeállításunkban írunk. 

 

Bonyha – Bernád, Dányán, Gógán, Jövedics, Kund és Leppend

 

Bonyha 

Már Szentistván-kori faluként Anonymus gestáiban is olvashatunk róla. Az első írásos forrás, mely viszont konkrét említést tesz a településről, a XIII. századból származik. Ebben még Bahnaként említik. A birtok a 15. század végén a Bánffyaktól örökösödés útján átkerült a Bethlen család tulajdonába. Eredetileg két kastély állt a birtokon, a későbbit Bethlen János építtette 1675-ben, de ezt a család a két világháború között elbontatta. 

A jelenleg is álló kastély építését Bethlen Farkas (1505–1552) kezdte meg 1545-ben, majd a 17. század végén Bethlen Elek átalakította, később, a 18. század végén a barokk stílusnak megfelelő díszítést kapott, majd a 19. század közepe táján elnyerte mai alakját.

A kastélyban született 1700. november 25-én Árva Bethlen Kata, aki tragikus sorsáról önéletírásában számolt be, többször említve a bonyhai kastélyt is. 

Bethlen Elek (1688–1724) a Rákóczi-szabadságharc idején Rákóczi mellett állt, és követte is őt Lengyelországba, de még 1711-ben kegyelmet kapott, így visszatért birtokára, ahol szembesült a háború pusztításával. Készített egy leltárt. Ebből kiderül, hogy a kastélyt erős kőfal vette körül, négy toronnyal a sarkokon, valamint egy kaputoronnyal a déli oldalon. Bethlen megerősíttette a falakat, a fia pedig díszíttette ezeket.

A kastély átépítése a 19. század közepén az 1848-as forradalomban részt vevő Bethlen Farkashoz (1813–1870) köthető. A kastélyt valószínűleg már 1854 folyamán berendezték. 1948-ban államosították, majd évekig a helyi polgármesteri hivatal működött benne. 2006-ban gróf Bethlen Ádámnak az unokája, Bethlen Fruzsina visszakapta a tulajdonjogot, az épületet a család az Erdélyi Református Egyházkerületnek adományozta, azzal a kéréssel, hogy közösségi célt szolgáló intézményt hozzanak létre benne. Az egyházkerület 2010-ben újrafödette, tatarozta a 42 helyiségből álló épületet.  

 

Mikefalva – Abosfalva, Szászcsávás, Désfalva, Felsőkápolna, Harangláb, Somostelke

 

Mikefalva 

A település nevét először 1332-ben említik hivatalosan, Nycolay-ként jelenik meg a dokumen-tumokban. A jelenlegi polgármesteri hivatal épülete az ún. Eperjesy-Gál-kúria. A XVIII. században barokk tetőzetű udvarházként gróf Keresztes Márton építtette, majd a XIX. században romantikus-eklektikus stílusban átalakították. A Keresztesek után a háromszéki származású székely nemesi Gál család tulajdonába került, akik az államosításig voltak az udvarház és a körülötte levő hatalmas birtok tulajdonosai. Az államosítás után eltűnnek a fényűző berendezések, mindössze egyetlen cserépkályha őrzi a régmúlt emlékeit a polgármester irodájában.  Az épületet nemrég újították fel uniós támogatással. A község jelentősebb épületei között van Désfalván a Pataki nemesi család egykori kastélya, amelyben ma orvosi rendelő működik. 

 

Ajánló: Marosvásárhely felől a csergedi hegyen át mintegy 20 perces autózás után érjük el Mikefalvát. Érdemes betérni a Kis-Küküllő völgye felé tartó szerpentinek egyikéről nyíló kapun, amely a nemrég létesített Villa Vinea szőlészet bejárata, ahol szervezett formában borkóstolót tartanak. Egy elágazáshoz érünk jobbra fordulva Mikefalva felé, míg balra Balavásár irányába tarthatunk. Héderfájáról tehetünk egy kis kitérőt Bonyhára. 

 

 

Abosfalva 

Abosfalva neve az Árpád-korban Beznik volt, a település ekkor a Beznik nevű udvari kutyapecérek lakhelye volt. Nevét 1357-ben Obusfolua Beznik néven említették először a korabeli oklevelek. 1361-ben Obusfaolua, 1433-ban Abusfalwa, 1456-ban Abosfalwa néven írták. A birtokot 1357 előtt Kugh Miklós és a már említett Gergely fia Pouch, ennek fiai és unokái zálogba adták a Szalók nemzetségbeli Dailaci Simon bán fiának, Miklósnak, majd 1357-ben el is adták neki.

A középkorban a falu többször cserél gazdát. Központjában található a téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyereg tetős, cseréppel fedett kastély, amelyet a korábban itt álló, Gyulaffy-féle kastély átépítésével hoztak létre az Aporok a XIX. század elején. A klasszicista-empire stílusú ház főhomlokzatát 1870-ben egy oszlopos porticusszal bővítették, mely fölé lépcsőzetes oromfal emelkedik. Ez adja az épület jellegzetességét.  Hajdanában 6000 kötetes könyvtára volt, benne számos ritka, a család irattárában fennmaradt kézirattal, amely az udvarban egykor álló toronnyal együtt eltűnt. 1945 után a kastély utolsó tulajdonosától, Apor Istvántól állami kézbe jutott. Az épületet visszaszolgáltatták, felújításra vár.   

A katolikus templom elődjét a dokumentumok már a 14. században említik, azonban írásos följegyzés csak a középkor óta létezik. A reformáció során a hívek reformátusok lettek a templommal együtt. A katolikusok a 18. században a Hilib Gál család házi kápolnájába jártak misére, majd 1862-től külön telken kriptakápolna épült. 

A katolikus templom udvarán az 1993. június 4–5-i ünnepség keretében a környező települések önkormányzatai és a pilisvörösvári testvértelepülés képviselői csonka oszlopos műemléket avattak fel, ugyanis 1849. január 16-án éjjel a plébánián Bem József tábornok, gróf Mikes Kelemen, gróf Teleki Sándor ezredesek és gróf Bethlehen Gergely őrnagy együtt dolgozták ki a gálfalvi csata haditervét. Az épületre 1905-ben helyeztek emléktáblát. Az 1993-ban állított műemlék oszlopot a pilisvörösvári önkormányzat ajándékozta. Évente, március 15-én itt tartják az 1848-as forradalom és szabadságharcra emlékező ünnepi rendezvényeket. 

 

Szászcsávás

Az Ólomhegy alatti mindössze 4 km hosszú faluban őrzik a vidéken a leghűbben a hagyományokat, különösen a karácsonyi ünnepkör bővelkedik népszokásokban. Kará-

csony szombatján az emberek még mindig eljárnak kántálni, és ami a leginkább érdekes, az szilveszter estéjén történik, ugyanis sötétedés után elbúcsúztatják az óesztendőt, majd a református templom előtt énekkel köszöntik az új évet. Eközben a legények szalmából font tüzes kerekeket eregetnek le az Ólomhegyről. 

Szászcsávásnak több évtizede működő igen ismert dalárdája volt, amely 1837. február 12-én szólalt meg először, alapítása Dali István segédpap és Belle József tanító nevéhez fűződik. Ennek köszönhetően a mai napig is őrzik az ötszólamúságot, a falu magyar lakosai kottaismeret és kóruspróba nélkül tanulták meg szüleiktől az ötszólamúság elveit, és ma is így éneklik  a népdalfeldolgozásokat, zsoltárokat és kórusműveket egyaránt. A kórus emlékét a kultúrotthon előtt felállított kopjafa őrzi. 

De amivel a falu ismertté vált világszerte, az a híres szászcsávási cigányzenekar, amely több nemzedékre visszamenően a környék híres muzsikusaiból áll, alapállása a hegedű–kontra–bőgő hármas. A  zenekar magja Jámbor István Dumnezeu (született 1951) prímás; testvére, Csányi Mátyás Mutis (szül. 1953) bőgős és sógoruk, Mezei Ferenc Csángáló (szül. 1951), a kontrás által alkotott együttes. Mindhárman Csángáló nagyapjától, a halála után harminc évvel is emlegetett híres prímás Horvát Mezei Ferenctől, a Vén Kráncitól tanultak muzsikálni; őket egészítik ki a fiatalabbak: Csángáló unokatestvére, Mezei Levente Leves (szül. 1969) prímás; Jámbor István és Csányi Mátyás öccse, Csányi Sándor Cilika (szül. 1959) prímás; és Csángáló fia, Jámbor Ferenc Tocsila (szül. 1970) kontrás. Fő hangszerükön kívül valamennyien jól játszanak a többi hangszeren is, és általában kiváló táncosok. A zenekarnak lemezfelvétele van, több külföldi turnén jártak,  Amerikába is eljutottak. A településen minden év nyarán megrendezték a szászcsávási népzene- és néptánctábort, ahol az érdeklődők helybéli adatközlőktől tanulhatják a zenélést és a táncokat.