Amerikából származó gyógynövények (4.)

A segesvári múzeum tulajdonában levő 40 üvegedény folyadékok tárolására szolgált. Formájuk hasáb alakú, szájnyílásuk kisebb, mint a porüvegekéi, és ugyancsak a XVIII. század végén készültek. Az edényekre kétfejű, koronás osztrák sas van festve, lábán a hatalom jeleivel: karddal és királyi almával. A sas fekete színű, de csőre, lábai és a hatalom jelképei sárgák, vékony, vörös vonallal megjelölve. Az egykori tartalmuk főleg növényi eredetű balzsamok, alkoholos és vizes kivonatok, tinktúrák, köztük Dél-Amerikából származó készítmények is.

 

Kopálbalzsam

Jelentőségében kiemelkedik ezek közül a BALSAMUM COPAIVAE, magyarul a kopálbalzsam, amely az úgynevezett Copaifera fajok fáiból kifolyó, faolaj sűrűségű gyantás anyag. Az európai orvostudomány 1625-től tartja számon a kopálbalzsam kitűnő hatásait. A kopaibafa főleg Amazónia őserdeiben, Brazíliában, Panamában, Venezuelában honos, olykor a 30 méter magasságot is eléri. A balzsam a fa bélállományának külső részében levő hosszú balzsamjáratokban képződik, annyira gazdagon, hogy a kérget olykor meg is repeszti. A balzsamgyűjtők meglékelik a fát, és edénybe fogják fel a gazdag „termést”. Egy fa 50 liternyi balzsamot is ad. A balzsam jótékony hatásait az Amazonas menti őserdőkben lakó indiánoktól tanulták el a XVII. századi hittérítők, és használták elődeink is. Erdélyben hurutos légúti betegségek, húgyhólyaggyulladás, alhasi fájdalmak, hasmenés, méhbántalmak, menstruációs fájdalmak, vesehomok, bélgörcsök enyhítésére, kezelésére alkalmazták. Külsőleg bőrbetegségekre, ekcémára, pszoriázisra, bőrfekélyekre, rühösségre, urtikáriára és sebekre. A kopaibaolajat ma is használják, fertőtlenítő, gyulladásgátló hatásáért elsősorban pattanásos, mitesszeres bőrre és pikkelysömör kezelésére. A modern ember hangulati vagy egészségi állapotát befolyásoló aromaterápia is gyakran alkalmazza a kopálbalzsam illóolaját. Fáját előfordulási helyén elégetik. 

 

Perubalzsam

Közép-Amerika nyugati részeiben, Mexikóban, San Salvadorban őshonos a perubalzsamfa. Törzséből a kéreg megszúrása helyén kifolyó balzsam a segesvári múzeum egykori patikaedényének felirata szerint tájainkon is használatos volt BALSAMUS INDICUS NIGER néven. Európában a XVII. század elejétől perubalzsamként ismert, mézállományú, fekete színű anyag, levegőn nem szárad be, ellentétben a fehér színű változattal. Jellegzetes, kellemes vaníliaillata van. Nevével ellentétben nem Peruból származik, de főleg Peru kikötőiből szállították a világ különböző részeibe. Belsőleg köptető hatása miatt használták légúti gyulladásokban, továbbá száraz, repedezett, sérült bőr gyógyítására. 

A perubalzsamot fertőtlenítő és a szövetregenerációt segítő hatása miatt jelenleg is használjuk, lábszárfekély, felfekvési sebek, aranyér kezelésére helyileg, főleg kenőcs és kúp formájában. Nincs irritáló hatása, de allergiás reakciókat válthat ki, ezért legfeljebb 5-10 százalékos koncentrációban tartalmazhatják a készítmények. 

 

Jalapapor

Pápai Páriz Ferenc könyvében, a Pax corporisban (1690) leírja, hogy a kor ismert és általánosan használt gyógymódjai: a klistély (beöntés), az érvágás, a köpölyözés és a purgálás (hashajtás). Így írja: „Ha a vérnek bőségét vészi ember eszébe, mindjárt elsőben is vágasson”. Ez utóbbi célt szolgálta a segesvári múzeumban látható porüveg egykori tartalma, a PULVIS JALAPAE, magyarul jalapapor. A jalapa vagy jalappa Mexikóban őshonos, a szulákfélék családjához tartozó kúszónövény. Európában már a XVII. századtól ismert és használatos gumója (gyökere) és az abból nyerhető gyantája, mindkettő erős hashajtó. 

A növény gömbölyű vagy körte alakú, súlyos gumóját napon vagy hamuban, esetenként tűz fölött hálókba rakva szárították, a hatóanyagok kivonása érdekében. A gumó mintegy 12-18 százalék gyantát tartalmaz. Pilula, por vagy tinktúra formájában adagolták, főleg hashajtóként, gyomor-, bélbetegségekben, mérgezések esetén. Használták még mint fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, vizelethajtót, lázcsillapítót. A gyökér porából kétgrammnyi erős hashajtó (purgatív), kivonatából egy evőkanálnyi enyhe hashajtó. 

Számos kellemetlen mellékhatása miatt, mint például görcsös hastájéki fájdalmak, ma már csak a nagy hígításban előállított homeopátiás készítményekben használatos. 

Veress László