Amit a hölgyekről tudni lehet
2012-09-11 14:18:23
- Joó Kristóf
A skála komoly és tisztelettudó végén ott találjuk a hölgy szót, amely nemcsak hogy a leggálánsabb nő-szinonimák egyike, de amolyan hivatalos státust is nyert a standardnak számító „hölgyeim és uraim” retorikai megszólítással.
A női nem képviselőinek megnevezésére bőséges készlet áll rendelkezésünkre szinonimákban. Szociális és földrajzi környezet, életkor, szimpátiafok, társadalmi megítélés stb. szerint egészen kifinomult módon tehetünk különbséget nő és nő között – mármint a rájuk alkalmazott megnevezésben –, igaz, e nő-szinonimák tetemes része olykor nem kevés férfisovinizmusról árulkodik. De hát így van ez, tetszik, nem tetszik, a nőket férfiak is „megnevezik”. A nők sem szeretnék ezt másként.
A skála komoly és tisztelettudó végén ott találjuk a hölgy szót, amely nemcsak hogy a leggálánsabb nő-szinonimák egyike, de amolyan hivatalos státust is nyert a standardnak számító „hölgyeim és uraim” retorikai megszólítással. A használók persze nem sokat firtatják e szó eredetét. Azt tudjuk, hogy finnugor kori fejlemény nyelvünkben, s kezdetben nem csupán a nőt – lányt, asszonyt egyaránt – jelölte, hanem a nőstényt is.
Különös szemantikai esemény következett azonban be a hölgy „pályafutásában”. A nyelvtörténet régmúltjába vész, hogy hölgy szavunk egy prémes erdei állatot, a menyétet, hermelint, illetve a hozzá hasonló kis ragadozókat – például a cobolyt, nyestet, nyusztot, nyércet – is jelenteni kezdte. Különös, de nem egyedülálló – tehetnénk hozzá rögtön. Hiszen magában a menyét szóban is ott húzódik a meny (’fiatal nő’) jelentés, amely a mai, rokonsági viszonyt jelölő menyben, a ’nősülés’ jelentésű menyegzőben vagy a menyasszony halmozó szóösszetételben is tovább él!
De vissza a hölgyhöz! Egyes vidékeken bizony ma is előfordul, hogy hölgymenyétnek hívják a menyétet. Az időben visszanézve pedig, a 16–17. században békésen egymás mellett találjuk a hölgy szónak mind a ’menyét’, mind pedig az ’úrnő, nő, menyasszony’ jelentésben való használatát. 1673-ban például egy Comenius-szöveg ezt rögzíti: „A petymeg, nyest, nyuszt és az hölgy bélléseknek illenek” – vagyis ezekből az állatokból (s köztük a nyilvánvalóan menyét jelentésű hölgyből) kiváló bélésprémet lehet kikészíteni – idézi Grétsy László. De az Erdélyi magyar szótörténeti tár is elsőként a hermelinprémről, illetve a menyétről mint címerállatról emlékezik meg a hölgy szócikkben, a szó 1585-ös első erdélyi írásos előfordulását idézve, miközben a ’nő’ jelentéshez egy 1846-os (!) dokumentumot társít. 1620-ból van erdélyi adatunk a hölgybőrről, vagyis a kikészítetlen, nyers hermelinbőrről, mint ahogy a 17. századból több írásemlék igazolja, hogy a hölgyes egyszerűen hermelinprémest jelentett – legtöbbször egy ismert, jómódban élő (vagyis drágán öltözködő) személy azonosítójaként.
