Jonathan Wilson angol szakíró szerint a magyarok hetven évvel ezelőtti, 6-3-as diadala a Wembley Stadionban óriási hatással volt a szigetországi együttes labdarúgására, ugyanis az évszázad mérkőzése vezetett a háromoroszlános gárda egyetlen, 1966-os világbajnoki címéhez.
„Tulajdonképpen akkor kezdődött el az a forradalom, ami végül az 1966-os vb-győzelemhez vezette Angliát. Ez volt az a nap, amikor kénytelenek voltunk felismerni, hogy a régi módszereink nem elég jók, nem működnek, változtatni kell rajtuk” – mondta a 47 éves szakember, számos futballkönyv szerzője.
Wilson szerint a világbajnok angol válogatott későbbi szövetségi kapitánya, Alf Ramsey, aki 1953-ban játszott az angol csapatban, felhasználta mindazt, amit aznap tanult a magyaroktól. Szerinte a Wembley-ben játszott meccs ébresztette rá Ramsey-t, hogy változtatni kell.
„Az angol labdarúgás szempontjából a legjelentősebb az volt, ahogy a magyar válogatott mozgott a pályán. Az angol válogatott WM-rendszerben futballozott 1926-tól. Magyarország nagyon nagy lépést tett, félúton volt a WM-rendszer és a négyvédős rendszer között. Nem is feltétlen az volt a lényeges, ki hol játszott, hanem az, hogy lehet másképp tekinteni a játékra. Lehet gondolkodni a pozíciókról, játékszerepekről, ami része a stratégiának. Ez egy új világot nyitott meg. Az angol labdarúgás tradicionális, nagyon konzervatív volt, de ami aznap történt, ébresztőt fújt” – magyarázta Wilson.
A szakíró kiemelte: az újítás mellett az is kivételes volt, hogy öt-hat olyan rendkívüli képességű játékos volt egyszerre a pályán, mint Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Bozsik József, Kocsis Sándort és Zakariás József.
