Arcokban, otthon
2011-06-17 13:54:16
- Kaáli Nagy Botond
Az igen fiatalon, 1986-ban elhunyt László Zsuzsánna festőművész emlékére szervezett kiállítást a család és a Képzőművészek Szövetségének Marosvásárhelyi Fiókja.
Az igen fiatalon, 1986-ban elhunyt László Zsuzsánna festőművész emlékére szervezett kiállítást a család és a Képzőművészek Szövetségének Marosvásárhelyi Fiókja. Az alig több mint tízévnyi életmű alkotásait a Kultúrpalota földszinti galériáiban állították ki, a szerda délutáni tárlatnyitóra igen sokan kíváncsiak voltak. Nem csalódtak – a művésznő rövidre szabott sorsának dacára is reprezentatív és minőségi tárlattal gazdagodott a galéria és a vásárhelyi közönség, amelynek tagjai közül sokan emlékeztek a Csíkszeredában született, Marosvásárhelyen elhunyt László Zsuzsannára.
Az egybegyűlteket Kiss Ármánd képzőművész üdvözölte, majd átadta a szót a kiállítás egyik méltatójának, Nagy Miklós Kund művészeti írónak.
– Megtiszteltetés, hogy beszélhetek ennek a különleges tárlatnak a megnyitóján. A művésznő 62 esztendős lenne, itt állhatna mellettem. Helyette alig több mint egy évtized alatt, '73-tól '86-ig született életműve van előttünk, és láthatjuk: mennyi energiával, kitartással vetette magát a festészetbe. Vásárhelyen eleddig együtt nem láthattuk a munkáit, holott sikeres kiállításai voltak Csíkszeredától Bukarestig. A szakmának szintén meglepetés ez a tárlat, hiszen nem ismerték, festőművészi tevékenysége Csíkban bontakozott ki. Marosvásárhely a tehetségek útnak indítója, de furcsamód ennek az útnak van egy tragikus vonulata is: időről időre akadtak tragikus sorsú, fiatalon elhunyt művészeink, elég, ha Dósa Gézára, Vida Árpádra, Nyilka Róbertre, Sükösd Ferencre, Székely Miklósra gondolunk. László Zsuzsánna nagyon rég eltávozott közülünk, köszönjük a családnak, hogy halálának huszonötödik évfordulója alkalmából ezt az emlékkiállítást létrehozták. Kiváló portréfestő volt, sokatmondó kompozíciókba helyezte alakjait. Nyomasztó, hogy a képeket látván úgy érezzük, mintha a művésznő megsejtette volna, milyen sors vár rá: sehol egy mosoly, képei drámaiak. Meg kell elégednünk ennyi alkotással, és örvendünk, hogy azok megérdemelt helyet találtak különböző múzeumokban. Torzóban maradt életművét vissza kell hoznunk a köztudatba.
Gheorghe Mureşan szobrászművész hozzátette:
– László Zsuzsánna kortársa vagyok, csak két hónappal fiatalabb, mint ő volt. Személyesen nem ismertem, de a kiállításon látott munkákon áthat a tisztelet az ember és a szakma iránt. Képei szakmai érettséget sugallnak, rajzkészsége a reneszánsz korát idézi, tisztelettel viszonyul szüleihez, a hagyományokhoz, embertársaihoz. Arcok tízei vesznek minket körül, tekintetük súlya a művésznő sorsát vetíti elénk. A kiállítás, úgy érzem, az idei év egyik referenciatárlata.
A tárlatnyitó végén a művésznő 90 éves édesapja, László Gábor szólt a hallgatósághoz és köszönte meg a társszervezők segítségét.
– Számunkra ez családi esemény, egyszerre bánat és öröm. E kettősség végigvezet a Zsuzsa munkáin. Ez az első alkalom, hogy ő újra itt van közöttünk. Azt kívánom, hogy a mai ifjúság vegye tudomásul és szívlelje meg Tamási Áron szavait: az élet legfőbb célja, „hogy valahol otthon legyünk benne”.
