Atom és erkölcs

1986. április 26-án az történt Csernobilban, mint azzal a bizonyos sofőrrel, aki gyufával nézte meg, hogy van-e benzin a kocsija tartályában, és volt…

A jelenlegi szarkofág

1986. április 26-án az történt Csernobilban, mint azzal a bizonyos sofőrrel, aki gyufával nézte meg, hogy van-e benzin a kocsija tartályában, és volt…

Ez derül ki Nyikoláj Tarakanov vezérőrnagy nagy port felvert, 1989-ben megjelent világhírű könyvéből1, melyben az események ismertetése mellett elgondolkodtató erkölcsi kérdéseket is felvet.

Érdemes elgondolkozni azon, hogy mi késztette a moszkvai vezetést arra, hogy hazárd módon egy olyan kísérlethez folyamodjon, mely fél Európában – közvetve és közvetlenül – tízezrek halálát okozta, és még 300 évig érezteti majd áldatlan hatását.

Bármennyire is bizarrnak tűnik, az igazság az, hogy amikor Izrael 1981-ben földig bombázta Irak egyik atombombagyártásra is alkalmas reaktorépületét, a moszkvai vezetés pánikba esett, mert akkor fordult elő először, hogy egy idegen ország, a nemzetközi jogot felrúgva, odarepül és lebombáz egy külföldi reaktort. Ha pedig ez lehetséges, akkor a Szovjetunió európai részén lévő 48 atomerőmű is felrobbantható. Ekkor fogtak hozzá bizonyos félkatonai kísérletekhez, annak felderítéséhez, hogy ha Csernobilban az erőmű 4 fokozatú, egymással párhuzamosan működő biztonsági rendszerét kiiktatnák, annak milyen következményei lennének. És az eredmény az lett, ami lett. És elszabadult a pokol.

Mindez ma már nem titok, csupán a köztudatig nem jutott el.

Legaszov akadémikus annak idején többször is figyelmeztette a legfelsőbb moszkvai vezetést, hogy a csernobili paramilitáris kísérletek tragédiához fognak vezetni, de nem hallgattak rá. És a sors iróniája, hogy miután megtörtént a tragédia, őt nevezték ki a csernobili katasztrófa kivizsgálásának kormánybiztosává, ami rövid időn belül a halálát okozta. Így szabadultak meg egy kellemetlen tanútól. A felelőtlenség és a cinizmus az atom esetében így veti fel az erkölcsiség kérdését az egész világon. Az adatoknak, bár önmagu-kért beszélnek, inkább a bagatellizálása kap nyilvánosságot. Köztudott, hogy a világ jövője függ attól a versengéstől, mely az olaj-gáz-szénipari érdekeltségek és az atomenergia hívei között folyik. Csernobil után az atomerőművek építésének népszerűsége érezhetően visszaesett. Az érintett világ egyre inkább atomellenes. Ők igyekeznek mindent elmondani a csernobili tragédiáról és a hagyományos energiahordozókat népszerűsíteni, előnyben részesíteni. Ezzel szemben az amerikaiak, oroszok, japánok, franciák és angolok, de még a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetői sem veszik jó néven, ha az ukrán és fehérorosz szakemberek elriasztó adatokat hoznak nyilvánosságra arról, ami Csernobilban történt.

A tények azonban tények maradnak. Manipulálni lehet, még ha ez erkölcsileg semmivel sem igazolható. Tagadhatatlan, hogy Csernobilban 10-11 tonna hasadóanyag került a környezetbe, amint azt tudományos műszerek világszerte kimutatták, regisztrálták és igazolják, hogy napjainkban is jelen van. S hogy ez milyen veszélyt jelent az emberiségre, azt újból igazolta a Japánban nemrég bekövetkezett földrengés okozta atomreaktor-baleset.

Csernobilt nem lehet elfelejteni. Tanulságai nem csak sugárbiológiaiak, hanem erkölcsiek is. Az emberi felelőtlenség akkor is erkölcstelen, ha nagyhatalmi gazdasági rugók mozgatják.

1) Nyikoláj Tarakanov: Csernobili feljegyzések, avagy gondolatok az erkölcsről