a 3. ligás futballcsapatot
Rendkívüli tanácsülésen jóváhagyta pénteken a marosvásárhelyi tanács, hogy a városi sportklub átvegye az ACS Marosvásárhely labdarúgócsapat helyét a 3. ligás bajnokságban.
Az ACS Marosvásárhely öt éve alakult a Székelyföld Labdarúgó Akadémia alközpontjaként, a megalakulását bejelentő sajtótájékoztatón jelen volt Szondi Zoltán, az akadémia és az FK Csíkszereda elnöke is, aki a megalakuló klubot a csíkszeredaiak egyfajta nevelőbázisának képzelte el.
Már akkor nyilvánvaló volt, hogy ez a konstrukció nem fenntartható, hiszen a sokkal nagyobb labdarúgó-hagyományokkal rendelkező Marosvásárhely mégsem lehet Csíkszereda csatlósa, és előbb-utóbb saját útját kell járnia. Most mégis meglepetésként hatott a titokban előkészített határozattervezet elfogadása, ami arra enged következtetni, hogy megromlott a viszony a csíkszeredai központtal, amit az is megerősít, hogy kiderült: a tavasszal anyagi gondok léptek fel a klubnál. Akkor ezt helyi szinten megoldották, de arra a következtetésre jutottak, hogy sokkal nagyobb biztonságban lehetne a csapat a városi sportklubnál. Mivel az ACS Marosvásárhely elnöke, Csibi Attila-Zoltán volt erdőszentgyörgyi polgármester legújabban a megyei RMDSZ elnöke is, a szándék keresztülvitele nem volt bonyolult.
A csapat átvételéhez azért volt szükség rendkívüli tanácsülésre, mert ez csak az első lépés, ezt további procedúrák követik, egyrészt például a Román Labdarúgó-szövetségnek is jóvá kell hagynia a cserét. Csak remélni tudjuk, hogy a szövetség nem bukkan elvarratlan szálakra a csapat korábbi periódusából a CSM égisze alatt, hiszen, mint tudjuk, 2020 előtt is volt focicsapata a klubnak, amely simán megnyerte az osztályozót a 3. ligába jutásért, aztán viszont anyagi források hiányában visszalépett.
A működési források biztosítása most is kulcsfontosságú. A városi sportklubnak az év elején elfogadott gazdálkodási tervében nincs elkülönítve pénzügyi keret labdarúgócsapatra, így kötelező módon költségvetés-kiegészítésnek kell következnie, legalább a működési költségek fedezésére, hiszen a játékosok fizetése egy másik rendkívül kényes fejezet. Tudjuk, hogy a kosárlabdacsapat esetében ezeket a fizetéseket ma-gántámogatók fedezik, kérdéses, hogy a focicsapatnál lesznek-e ilyenek, hiszen nem titok, hogy a labdarúgás sokkal drágább sportág, egy 3. ligás csapatnak a fizetési költségvetése összehasonlítható egy élvonalbeli kosárlabdacsapatéval.
Továbbá azt is egyértelműen kell látni, hogy a városi sportklub égisze alatt a marosvásárhelyi csapat legfeljebb a 2. ligáig juthat, ha vannak még a megyeszékhelyen olyan naiv futballszurkolók, akik abban reménykednek, hogy egyszer lesz még csapata a településnek a Szuperligában, azoknak tudniuk kell, hogy ebben a jogi felállásban ez nem lehetséges.
