Az ápolt és az ápoló is tehermentesül

A kinesztetika Romániában való meghonosításának 10. évfordulóját ünnepelték idén. A tudományág romániai népszerűsítését a Gyulafehérvári Caritas, partnerszervezeteinek a segítségével, vállalta fel tíz évvel ezelőtt. A módszer elsősorban a szakápolók munkáját segíti, illetve az ápolásra szorultak és azok családtagjainak, hozzátartozóinak a tehermentesítését szolgálja.

Köztudott, hogy a betegek ápolása nagymértékben a családtagokra hárul, akik nem rendelkeznek szakmai ismeretekkel, amelyek esetleg könnyíthetnék a munkájukat. A betegekkel dolgozó szakápolók nagy része nő, így fizikai adottságukból eredően óriási erőfeszítést jelent számukra mozgatni az ápolásra szoruló személyt.

A kinesztetika alkalmazásának legfontosabb jótékony hatása az, hogy a gondozott személyt arra próbálják ösztönözni, hogy saját erejét használja, a gondozó pedig ebben segíti őt, de nem „dolgozik” helyette. A kinesztetika-képzéseken olyan gyakorlati tudásra tehetnek szert az ápolók, amelyek megkönynyítik a mindennapi ápolási folyamat elvégzését.

2006-ban indult el az a folyamat, aminek köszönhetően sikerült a Kinaesthetics szemléletmódot meghonosítani Romániában, létrehozni a Kinaesthetics Romania Egyesületet, és több mint hatvan trénert kiképezni, akik most már magyar és román nyelven tarthatnak bevezető és haladó képzéseket.

A kezdetekről Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója, kinesztetika-tréner lapunknak elmondta: amikor Hargita megyében ki akarták építeni az egész megyére kiterjedő otthoni beteggondozói szolgálatot, uniós pályázathoz folyamodtak, és a Linzi Caritas volt az egyik partnerük. A projekt egyik központi témája az otthoni beteggondozást végző ápolók kompetenciájának a fejlesztése volt. – Volt néhány terület, ahol tudtuk, hogy mindenképpen szeretnénk képzést, a palliatív gondozás, valamint a hozzátartozók támogatása terén szerettük volna a tudást gyarapítani, mivel nagy hiány mutatkozott ezen a téren. Továbbá kértük a linzi partnert, hogy még javasoljon valamit.

A fő szempont az volt, hogy olyan képzés legyen, ami a munkatársaink szemében az embert, a személyt helyezi előtérbe, mert ennek a kultúrája kissé elhalványodott a kommunizmus idején. Az ausztriai partner a kinesztetikát javasolta. Akkor azt sem tudtuk, mi fán terem, de eljött egy osztrák tréner a segédjével, és a képzés, amit tartott, olyan lelkesedést váltott ki a kollégáim körében, hogy azt mondtuk, erre igenis van igény. Ezelőtt 10 évvel indult el a módszeres építkezés. A célunk nemcsak az volt, hogy ezt a tudást a Caritas dolgozói számára megszerezzük, hanem, hogy minden szinten tudjuk tovább is adni. Most 10 év elteltével elmondhatom, hogy minden szinten tudunk képezni, román és magyar nyelvterületen. Jól felkészült trénereink vannak. Az első években osztrák, német és svájci trénerek jöttek ide önkéntesként és egy idő után elkezdtük a helyi trénereket képezni, mivel hosszú távon nem élhető módszer, hogy külföldről hozzunk képzőket.

Jelenleg hatvan fölött van a trénerek száma, különböző jogosultságokkal, bevezető és haladó képzéseket tartanak. Zömében bevezető képzéseket tarthatnak a kollégák, hozzátartozókat támogathatnak, ketten vagyunk, akik képzők vagyunk, tehát trénereket is képezhetünk. Ápolóinknak óriási előny, hogy úgy gondozzák a betegeket, hogy nem emelnek, a betegnek pedig keresünk utat, hogy adott esetben úgymond rossz kártyákkal is jól tudjon játszani. Nyilván vannak betegségek, amik adottak, és ezekkel együtt kell élni, de segítünk a betegnek, hogy minél önellátóbb legyen – mutatott rá a Caritas igazgatója.

 

Kórházi alkalmazottakat is képeztek

Az évek során elsősorban a Caritas munkatársai részesültek a képzésekben, hiszen több mint 300 ápolót foglalkoztatnak a beteggondozás terén, de több más intézményben is tartottak tréningeket, elsősorban ápolóknak. – Volt már képzésünk kórházi alkalmazottaknak Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, de Magyarországról is van megkeresésünk, és a Moldovai Köztársaságban is voltak a kollégáink képzést tartani. Jelenleg három irányban foglalkozunk mozgáskompetencia- fejlesztéssel: az ápolásban, nevelés-fejlesztésben, részben a fogyatékosokkal való munkában is használjuk, és az ápolást ellátó hozzátartozókkal – magyarázta az igazgató.

A kinesztetika-képzések egyik célközönségét tehát azok a személyek jelentik, akik szakképzettség nélkül ápolják gondozásra szoruló hozzátartozóikat. A rájuk háruló feladat nem könnyű, hiszen a segítségre szorulót az ágyból való felkelésben, mosakodásban, öltözködésben kell támogatniuk.

A kinesztetika abból indul ki, hogy egy segítségre szoruló ember támogatása akkor építő jellegű, ha az a beteg saját mozgáslehetőségeinek kiaknázását célozza meg, és így annak napi tevékenységében való önállósulására irányul. Ennek egyik alapfeltétele az ápoló személyzet mozgásképességének fejlesztése. A hozzátartozó tehát megtanulja saját mozgásának fejlődése révén, hogyan fejlesztheti a mindennapi ápolás során gondozottja mozgáskompetenciáját.

 

Minél önellátóbb legyen a beteg

A 10 éves évforduló alkalmából egy színvonalas és az érintettek élményeivel színesített kiadvány látott napvilágot. Ebben az ápolás terén dolgozók, trénerek arról számolnak be, hogy a kinesztetikának köszönhetően például sikerült felültetni és kivinni a fürdőbe olyan beteget, akit azelőtt nem, vagy fél éves munka után el tudták kísérni a mosdóba, zuhanyzásra a beteget, akit addig a szobában, lavórban mostak le.

Sok esetben tapasztalták, hogy a hozzátartozók sem tudták, hasonlóan a beteghez, hogy milyen mozgáslehetőségeik vannak, és nehezen ismerték fel, hogy a már megszokott mozgásmintákon kívül lehetne másképp is elvégezni ugyanazt a tevékenységet, ezáltal megkönnyítve a mindennapi életüket. És ebben tulajdonképpen annyi a tréner szerepe, hogy rávezeti a beteget arra, hogy felismerje, milyen mozgáslehetőségei maradtak, és ezekre támaszkodva hogyan tudna hatékonyabban mozogni.