Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén február 18-ától március 20-áig tartózkodik a Nap a Halak jegyében. Lassan, de biztosan megérkeztünk a tél utolsó harmadához. Bár már a tavaszról álmodunk, jó eséllyel lesz még fagy, akármit is nyilatkoznak a medvejóslás szakemberei. Ennek ellenére konstatálhatjuk – szép magyarsággal kifejezve –, hogy a természet ébredése már felcsillan az idő láthatárán.
A Halak az álmodozás nemzetközi nagymestere. Egy olyan, illúziókból szőtt burok veszi körül, melynek elpattanása szembesíti a csalódás örömtelen, fájó valóságával. Halak ide, Halak oda, emelje fel a kezét az, aki még sohasem csalódott! Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy mi is valójában a csalódás? Nos, abban biztosak lehetünk, hogy ehhez minden esetben kell egy külső szereplő, aki valamit nem akkor és nem úgy tett, ahogyan azt elvártuk. És meg is érkeztünk a probléma lényegéhez: valamit elvárunk a másik embertől. Például azt, hogy legyen pontos. Erről egy régi barátom jut eszembe, aki mellesleg Halak érdekeltségű. Ő mindig mindenhonnan elkésett. Rendkívül bosszantott, ugyanis én jó barátságban álltam a pontos idővel. Számtalanszor megígérte, hogy legközelebb nem fog késni, de ez sohasem sikerült neki. Évek repültek, mint a percek, mire rájöttem, hogy ő képtelen erre, mert valami váratlan rendszeresen közbejön. Elengedtem a problémát. Miközben várakoztam, elfoglaltam magam: olvastam, zenét hallgattam. Már az órámra sem mutattam célzottan, ha megérkezett. Egy alkalommal csoda történt: nem késett. Sőt, olyan is volt, hogy előttem érkezett. Nem vártam el a pontosságot, így értelmetlenné vált a késésről szóló tanítás. Tulajdonképpen nem is a másik emberben csalódunk, hanem az elvárásainkban. Tehát önmagunkban. Az elvárás tulajdonképpen az a tévedés, miszerint a másik ember olyan, mint én. Pedig tudjuk, hogy különböző egyéniségek vagyunk. Ha nem így lenne, véget nem érő szürkeségbe burkolózna az emberiség. Egyetlen előrevivő elvárás létezik: légy önmagad! Mert nem lehetsz én, én pedig nem lehetek te. Ez a személyes névmások alapigazsága. A világ akkor lenne igazán jó hely, ha mindenki saját magát vállalná fel, és nem próbálná beletuszkolni magát mások szerepeibe és játszmáiba. Aki mások életét akarja élni, egy idő után önmaga paródiájává válik.
A Halak jegyéhez sorolják a Neptunusz bolygót. Az ő analógiás láncához tartozik az álom, az illúzió, a módosult tudatállapot és a hazugság. Ezekkel áll szemben az éberség, a valóság, a józanság és az igazság. Az álom nem ugyanaz, mint az álmodozás, hanem fontos fiziológiás folyamat, amely a testünk pihenésének legfontosabb és leglényegesebb periódusaiban zajlik. Bizonyos álmokkal a tudattalanunk üzen a tudatunknak. Ha a megfejtés kulcsát birtokoljuk, az nagyon komoly segítség lehet a fontos döntéseink meghozatalában. Az illúzió sosem a valóságból táplálkozik, ezért többnyire csalódással, rosszabb esetben szenvedéssel és bukással végződhet. A módosult tudatállapot előrevivő lehet a meditációban, a hipnoterápiában és a művészetekben. Az alkohol és kábítószer rendszeres használata hosszú távon függőséget és leépülést okoz. A szenvedélybeteg problémája pont az, hogy el akarja fedni, rejteni a valóságot, amivel nem akar szembenézni. Öngyilkosságot csak módosult tudatállapotban lehet elkövetni. A tiszta tudattal párosult életösztön ezt nem engedélyezi. A hazugságról is érdemes kissé eltöprengeni. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy amíg nem lepleződik le a hazugság, addig nem is az. Ami kívül van a tudatunkon, az számunkra nem létezik. Ha egy feleség megcsalja a férjét, és az nem tudja meg, nem számít megcsalásnak. A férj számára nem az. A titok is a Neptunuszhoz, és ezáltal a Halakhoz tartozik. Arról vitatkozhatnánk, hogy szükségünk van-e a titkokra? Ezt Önökre bízom. Egy ember belépett egy titkos társaságba. Ott azt mondták, hogy ha átmegy az összes megpróbáltatáson és beavatási fokozaton, az utolsó szinten megtudja a nagy titkot. Hosszú évtizedekig sanyargatta magát, gyakorolt, és végre eljutott az áhított legmagasabb fokozatra. A nagymester a füléhez hajolt, és azt súgta: „Most megismered a nagy titkot, mely abban áll, hogy nincs semmiféle titok”. Ez olyan lehetett a tanítvány számára, mint a keresztrejtvényfejtő rémálma, amiben megfejtette az utolsó keresztrejtvényt.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
