Az autizmus egy életre szól

2007-ben az ENSZ április 2-át az autizmus világnapjává nyilvánította, azzal a céllal, hogy felhívja a világ figyelmét a spektrumzavarra. Az autizmus gyakorlatilag a születéstől fennálló állapot, de a diagnosztizálásáig gyakran évek is eltelhetnek. Leggyakrabban a gyermek hároméves kora körül válnak a tünetek olyan markánssá, hogy a szülők orvoshoz fordulnak, és a szakember felállítja a diagnózist. A tünetekről, a terápiás lehetőségekről dr. Gálicz-Nagy Andrea gyermekpszichiáter szakorvossal beszélgettünk. 

Kérdésünkre, hogy a szakemberek tapasztalata alapján növekedett-e az autizmussal diagnosztizált gyerekek száma, a pszichiáter rámutatott, annak az oka, hogy több autistát diagnosztizálnak, talán abban keresendő, hogy úgy tűnik, a szülők egyre inkább tudják, mire kell odafigyelni. 

– Az autizmus egy fejlődési zavar, amely az egész személyiséget érinti: kommunikációs nehézségek, bizarr viselkedés, szociális funkciók zavara jellemzi.

Nagyon fontos a korai tünetek felfedezése a kezelés mielőbbi elkezdése végett.

Amit fontos tudni az autizmusról, az az, hogy egy spektrumzavar, ami azt jelenti, hogy nagyon sokféle formája van, egyik véglettől a másikig: egy teljesen normális, de akár magas IQ-szinttel is rendelkezhet az egyén, viszont fennállhat a mentális retardáció is.  Ellenben vannak olyan tipikus, közös tünetek, amelyek mindkét véglet esetén jelen vannak, és ezek főként a szociális készségekben nyilvánulnak meg. Ami leginkább észrevehető, hogy a gyerek nem tud a többiekkel kommunikálni, nem tudja leolvasni például az érzelmeket, a mimikát, illetve nagyobb korban nehezen barátkozik. Hároméves korban szoktak leginkább jönni a szülők, amikor észreveszik, hogy a gyerek beszéde nem úgy fejlődik, ahogyan kellene, illetve akkor kerül közösségbe és tűnik fel, hogy ő más, mint a többi.  A legtöbb szülő azzal keres meg, hogy a gyerek elkezd például mondogatni szavakat, de aztán egyik napról a másikra mintha elfelejtené azokat. Ekkor ijed meg a szülő – mutatott rá dr. Gálicz-Nagy Andrea. 

A szakember szerint hároméves kor előtt is észrevehető jelei vannak az autizmusnak: a szociális kapcsolatok terén gyakori, hogy a kisgyerek nem sír édesanyja/gondozója után, csecsemő korában „nagyon jó gyerek”, képes órákat egyedül játszani, sírás nélkül, nem igényli mások jelenlétét, nem kommunikál senkivel, kívánságait nem osztja meg. Nem igényli a simogatást, dicséretet, nem néz senki szemébe, nem sír, ha megüti magát, nem érdeklik a körülötte lévő dolgok, általában egyedül játszik, a játékokkal pedig nem megfelelően játszik, a hangot adó játékok a kedvencei.

A beszéd kialakulása terén észrevehető, hogy nem figyel, amikor nevén szólítják, mintha nem hallana. Jellemző, hogy a beszéd megjelenése elmarad, vagy a megtanult szavakat elfelejti, nem használja többé. Inkább nonverbális kommunikációt használ: ujjal mutogat vagy megfogja édesanyja kezét és a kívánt dologhoz vezeti.

Ha a beszéd kialakul, vannak bizonyos jellemzői: nem kommunikálásra használja, úgy tűnik a kívülállónak, hogy nem érti a szavak jelentését, nem fogja fel a többjelentésű/átvitt értelmű szavakat, saját magáról egyes szám második/harmadik személyben beszél. A nonverbális kommunikáció is zavart: az autista nem használ gesztusokat a kommunikációban, megjelenhet az echolalia (a hallott szavak visszhangszerű ismétlése), illetve a beszédet különös intonáció jellemezheti.

Az autista gyerek játéka sztereotíp és repetitív, a szimbolikus játék elmarad, nem tudja a képzeletét használni. Sztereotíp mozgásokat végez: kezét lengeti, forog körbe, üti magát, lábujjhegyen jár, ez képezi az ő játékát. Szereti a rutint, ha újdonsággal szembesül, nem tudja kezelni, ideges lesz, minden új stimulus zavarja, például hangok, fények, idegenek. Nagyon érzékeny, minden külső behatás felborítja az egyensúlyt, és agitálttá válik ezek hatására, sírni kezd.

Továbbá jellemző az empátia hiánya, illetve az, hogy az érzelmi megnyilvánulásai eltérnek a megszokottól. Az autisták általában keveset alszanak, sőt, megfordulhat az alvási szokásuk, így előfordulhat, hogy nappal alszanak, éjszaka pedig ébren vannak.

Dr. Gálicz-Nagy Andrea hangsúlyozta, az értelmi szintjük függvényében az autista gyerekeknek terápiára van szükségük, gyógypedagógiai módszerekkel kell dolgozni velük.  Gyógyszeres kezeléssel legfennebb az agresszív magatartás, a sztereotípiák, alvási zavarok tarthatók féken.  Külön terápiákat dolgoztak ki autistáknak, ilyen az ABA, a PECS vagy a multiszenzoriális terápia. Az ABA-val (applied behaviour therapy) lehet megtanítani őket, hogy miként kell viselkedni bizonyos helyzetekben. Ez nekik gondot okoz, mivel nem tudják úgy érzékelni, úgy lereagálni a külvilágot, ahogyan kellene, ezzel a módszerrel megtanítják nekik, hogy miként kell viselkedni bizonyos szituációkban. 

A PECS a képeken alapuló kommunikáció. Van olyan autista, aki egész életében nem tanul meg beszélni, mert egyszerűen nem érdekli a beszéd, így meg lehet tanítani, hogy képek által kommunikáljon a külvilággal.

– Az autisták általában különleges igényű gyerekek. Vannak közöttük, akiknek sikerül integrálódni, de náluk is mindig lesznek viselkedésbeli furcsaságok, amelyek miatt ők különlegesek, eltérnek a többiektől – tette hozzá a gyermekpszichiáter szakorvos.