2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Székelykakasd csupán 6 kilométerre fekszik Marosvásárhely főterétől, az Alsó-Nyárádmentéhez tartozó falu. 1979-től 1996-ig végeztem itt néprajzi gyűjtőmunkát, s a monográfia ebből az anyagból 1998-ban jelent meg a Státus Kiadónál Szép szivárvány koszorúzza az eget címmel.

Katonai sorozókép 1942-ből Kakasdon (Tövissi Antal gyűjtése)


Székelykakasd csupán 6 kilométerre fekszik Marosvásárhely főterétől, az Alsó-Nyárádmentéhez tartozó falu. 1979-től 1996-ig végeztem itt néprajzi gyűjtőmunkát, s a monográfia ebből az anyagból 1998-ban jelent meg a Státus Kiadónál Szép szivárvány koszorúzza az eget címmel. Az ebben feljegyzett adatokat a viseletről 1981–83-ban gyűjtöttem s 2012 őszén egészítettem ki. A most felhasznált régi fényképek is ezúttal jelennek meg először az olvasók előtt.

A XX. század első felében a gyermekek és a férfiak még házilag készített ruhákban jártak. A gyermekeket csepűruhában járatták nyáron. A fiúk „kopacra” nyírva, csepűingben-gatyában s csepűnadrágban voltak, melyet anyjuk készített. A nadrágot a háziasszony kékre festette, hogy ne piszkolódjék. A férfiaknak is a gazdasszony szőtte a gyapjú ruhának valót. Fehér gyapjút vetett fel, feketével verte le a szövőszéken, s így szürke lett az anyag. A falu férfiszabói, Gyuri bá’, azaz néhai Gidófalvi György s néhai Tövissi Antal készítették a posztóholmikat. A XX. század elején a férfiviselet: fekete, szalagos segesvári kalap, magas gallérú, mellévarrott, bő ujjú kézelős ing, fekete, segesvári posztóból készült lájbi, fehér vagy szürke harisnya zsinórozás nélkül, fekete zsebszegéllyel. 1930-tól a fiatalok fekete priccsesnadrágban jártak, mely szintén segesvári posztóból készült. A lájbi fazonos volt, kétsoros gombolással, a hat kicsi gomb félaraszonként ismétlődött kétszer rajta, s a lájbizsebből kilátszott a hímzett, csipkés zsebkendő. A felső zsebből egyik gombhoz óralánc vezetett. A lájbira fekete vagy szürke ujjast vettek, háziposztóból. Az ünneplő ing fehér gyolcs, a gazdagabbaknál selyem anyagból készült. Az ujjast hátul pánt fogta össze, elöl hat gombbal csukódott, fazonos, zsebes megoldással készült.

A viselő lábbeli itt is a bakancs, az ünneplő kemény szárú, „letűrős” (visszatűrt) csizma. Sorozáskor a legények bokrétát kaptak a kalapjukra a szeretőjüktől, s ünnepeken piros muskátlit tűztek a gomblyukukba. A lakodalomba a vőlegények ünneplő viseletüket vették fel, s a menyasszonyuktól ajándékba egy lájbit, egy inget, s egy kalapot kaptak, amit egy héttel a „vendégség” előtt vettek meg. A vőlegény is vásárolt a menyasszonynak kemény szárú csizmát, 1000 lejes nagykeszkenyőt, selyem-keszkenyőt 1932-ben. A férfiviselet még ma is él az idősek körében.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató