Az olvasó írja
Soha nem feledünk…
Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a halottak napját. Az ünnep a XI. században terjedt el széles körben, s a XIV. században vált hivatalossá. Az eredetileg katolikus ünnepet és népi hagyományait más felekezetek is átvették. November 1-jén van a mindenszentek ünnepe a katolikus egyházban, az összes üdvözült lélek emléknapja, és másodikán a halottak napja. A halottak napja minden ember számára újra felidézi azt a napot, amikor utolsó útjára kísért egy olyan hozzátartozót vagy barátot, aki közel állt hozzá. Lelkünkben itt élnek ma is, akik eltávoztak, szellemük itt él közöttünk. Halottak napján mécsest gyújtunk, virágot, koszorút viszünk a sírokra, ilyenkor fényárba borul a temető. A marosvásárhelyi Magányosok Klubjában, a klub 30 éves működése alatt minden évben megemlékeztünk elhunyt klubtársainkról. Gyertya égett emlékükre az asztalon, és klubvezetőnk felolvasta az eltávozottak hosszú-hosszú névsorát, majd a meghívott lelkészek megemlékezésével és imával gondoltunk rájuk. A hosszú évek alatt számtalanszor álltunk az eltávozottak koporsója mellett. Az idei különleges helyzetre való tekintettel nem tudunk összegyűlni, ezért klubvezetőnk, Kopacz Imola klinikai szakpszichológus tanácsára egy újságcikkel szeretnénk őrizni emléküket. Sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulunk élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak azok, akik elmentek. Kötelez a 30 év, és ezennel felsorolom az eltávozott klubtársainkat:
Demeter Mária, Dénes Erzsébet, Ercse Márta, Edman Heurt, Farkas Anna, György Antal, Hajdú Irén, Kiss Anna, Károlyi Teréz, Robas Ida, Nemes Katalin, Zöld Imre, Szatmári Zoltán, Téglás Zsigmond, Zdravics Béla, Márton József, Bartók Ferenc, Kuti Irén, Tolvaj Albert, Izsák Mózes, Baricz Szilveszter, Nagy Rozália II., Pénzes Margit, Farcádi János, Kerekes Piroska, Moldován Sándor, Ötvös Erzsébet, Molnár Béla, Gyallay Pap Enikő, Takács András, Kiss István, Szász Gyögy, Vancea László, Simon Emília, Ciprián Irén, Szőcs Anna, László István, Surugiu Karola, Márton Irma, Máthé Károly, Nagy Margit, Sztroja Erzsébet, Nagy Margó, Gáll Rozália, Farkas Mária, Somodi Jolán, Szász István, Kovács Béla, Halicska Magdolna, Demeter Erzsébet, Kovács Károly, Nagy Gyula, Széchi Ilona, Gioara Rodica, Gaál Margit,Viola Margit, Szabó János, Pásztor Katalin, Lakatos Gizella, Demeter Irén, Vackán Júlia, Nagy Rozália.
György Emőke verssoraival zárom: Halottak napján/ Gyertyaláng a lélek fénye,/ Temetőben lassan égve./ Krizantémok bársony testén,/ Halottaink szép emlékén/ Kulcsolt kézzel elmerengünk./ Csendben befelé könnyezünk./ Imáinkban jelen vannak,/ Mindig lelkünkben maradnak…/ Virágos sír őrzi álmuk,/ Reméljük, majd egyszer látjuk./ Gyertyalángban emlékük él,/ Szívünk mélyén életre kél./ Temetőben néma sírnál vágysz arra, hogy némán sírjál./ Halottaink lelke velünk,/ Mécsesekkel emlékezünk.
Czerán Erzsébet
Az utcán várnak tesztelésre az emberek
A Cseresznye utcában lakom, a GALENUS járóbeteg-rendelő szomszédságában. A GALENUS-nál Covid-teszteket végeznek a covidos és nem covidos személyeknek. Sokszor reggel az emberek csoportokban állnak a kapuban, nyitásra várva. A közelben lakóknak és az utcán eljáró személyeknek, gondolom, nagy esélyük van a megfertőződésre.
Senki és semmilyen felirat nem figyelmezteti az ott eljárókat, hogy menjenek legalább az utca másik oldalára. A GALENUS bejáratával szemben lakó néni ki sem meri nyitni az ablakát, mert a tesztelésre váró emberek köhögnek, köpködnek az utcán.
Ha a közegészségügyi igazgatóság munkatársai kinéznének az ablakon, ugyanezeket a jeleneteket láthatnák, gondolom, az ilyen tesztelőhelyek engedélyezve kellene legyenek, és különböző procedúráknak meg kellene feleljenek.
Tisztelettel Bakk József
Az elismerés nem késik
Nehéz helyzetben van jelenleg az egészségügy, a vírusos betegek száma nagyon megszaporodott.
De ugyanakkor rengeteg a krónikus beteg, akiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Vannak olyan orvosok, akik a krónikus betegekkel foglalkoznak, ne feledkezzünk meg róluk sem. Ezek közé az orvosok közé tartozik az erdőszentgyörgyi városi kórházban dolgozó közismert és nagyra becsült
dr. Serester Annamária. Mi, akik a Kis-Küküllő mentén lakunk, szerencsés helyzetben vagyunk, hogy annak ellenére, hogy a fent megnevezett orvosnő belgyógyász, senkit sem utasít el, ha tud rajta segíteni. Szakmai tudásával, nagy türelemmel az évek során mindenféle betegséggel találkozott. Reggel 9 órától 16-17 óráig a kórházban van. A betegek nagyobb részét ott kezeli, mivel a kórház rendelkezik laboratóriummal, echográffal, röntgenkészülékkel, EKG-val és egyebekkel, ami a kivizsgáláshoz szükséges. Így aztán a megyei kórházakba csak azokat a betegeket küldi, akik komplikáltabb klinikai kezelésre szorulnak.
Így a Népújságon keresztül köszönetemet szeretném kifejezni a többi beteg nevében is.
Tisztelettel régi páciense,
Condrea Etelka, 80 éves,
Gyulakuta
