Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Maros Megyei Tanfelügyelőség és az Oktatási Minisztérium szervezésében május 21-én első alkalommal került sor a 0–8. osztályosoknak meghirdetett magyar néptáncverseny országos szakaszára Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes színpadán. A versenyen három megyéből (Maros, Fehér és Bihar) összesen 21 diák mutathatta be tánctudását két-két kategóriában: páros és legényes.
A műsort két bolyais diák, Schuster Erna (XII. A osztály) és Molnár Dávid (X. C osztály) irányításával követhették végig a meghívottak, szülők, felkészítők és minden érdeklődő. A néptánc szépségéről, erejéről, tanításának fontosságáról és néptáncos élményeikről osztották meg gondolataikat a verseny kezdete előtt felszólaló szervezők, meghívottak: Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, Kiss Tünde, a Maros Megyei Tanfelügyelőség magyar szakos tanfelügyelője, Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója, valamint Fodor József, a Tanítók Házának igazgatója.
A táncelőadásokat kiértékelő bizottság tagjai mindannyian a legnagyobb szeretettel, lelkesedéssel, de ugyanakkor szakszerű megfigyeléssel követték és értékelték az előadásokat.
A zsűri elnöke dr. Benedek Tibor Magor, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa volt, további zsűritagok: Kásler Magda, a Maros Művészegyüttes táncosa, énekese, tánckarvezetője, Ugron Noémi, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum zenetanára, Farkas Sándor Csaba, a Maros Művészegyüttes táncosa, tánckarvezetője, valamint György Károly, a Maros Művészegyüttes táncosa.
A versenybemutatók és az értékelő bizottság döntése után minden diák ajándékcsomagban részesült, a zsűri által díjazásra érdemes táncosok pedig minisztériumi oklevelet vihettek haza.
Ezen a szombat délelőttön nagyon tartalmas, szívet melengető élménnyel gazdagítottak bennünket a gyermek néptáncosok. Nemcsak a technikás produkciók varázsolták el a közönséget, hanem az a gyönyörűség is, amely az öltözetekből, a zenéből áradt. Mindez őseinktől ránk maradt hagyomány, ami beépül a táncosok és azok csodálóinak magyarságtudatába. Akkor vagyunk igazán méltóak örökségünkhöz, ha ismerjük az örökségünket, gyakoroljuk és élővé tesszük azt.
Reményeink szerint a gyermek-szólótáncversenynek a jövő évben is lesz folytatása, ezért arra biztatunk minden tehetséges táncost, hogy nagy lelkesedéssel és ugyanilyen profizmussal készüljön a következő alkalomra is.
Fekete Erzsébet Noémi
A marosvásárhelyi Magányosok Klubja a tordai sóbányába szervezett kirándulást. A busz kormányánál Balló József gépkocsivezető ült, aki nagy türelmet tanúsított a sok idős résztvevő iránt. A soron lévő tavaszi kirándulást Kopacz Imola szervezte, a látnivalókat részletes és tanulságos történelmi áttekintéssel ismertette. Kedves és humoros idegenvezető várt bennünket, Serestély Ferenc, aki részletesen mutatta be a bányát és ennek tárnáit.
A tordai só kitermelése valószínűleg már a római korban elkezdődött, ám erről a tevékenységről nincs egyértelmű bizonyíték. Lehet, hogy a nagy középkori és modern kori (a 20. század első harmadáig zajló) kitermelések és a régi tárnák boltozatainak összeomlása, amelyet a sós tavak megjelenése követett, elpusztították az ősi kitermelés nyomait. Ezért a mai értelemben vett sóbányászat kezdete a 11–13. század tájára tehető. Azonban az első dokumentum, amely kifejezetten sóbánya létezéséről szól Tordán, 1271. május 1-jén keltezett, és a magyar kancellária adta ki. A dokumentumok a tordai sóbányát a régió legfontosabb ellátási forrásának nevezik.
A leglátványosabb a bánya. A látogatók a Ferenc József galériát, a Rudolf tárnát, a Mária Terézia tárnát, a József tárnát, a Crivac termet, a Névsorolvasó termet, a kiemelőakna tárnát, a Gizella pihenőt, a Szent Antal tárnát látogathatják meg. Megtudtuk, hogy a bányászok a sót 40-50 kg-os tömbökben vágták ki. A munkások az általuk kivágott darabra rávésték a nevüket, ami fontos volt az elszámolásnál. A sótömböket a munkások talicska segítségével a bánya közepére szállították. Innen tízesével málhába, azaz egy kádba tették. Lovak forgatta emelőszerkezet segítségével a sót átemelték, és sínen közlekedő csillékbe ürítették, ezekkel szállították a felszínre.
2008–2010 között a hiteles bányatörténeti környezet véglegesen átalakult, a kirándulók kényelmének és szórakozásának biztosítására rendezkedett be (felvonó, neonvilágítás, csónakázótó, előadó- és koncertterem, valamint esküvői terem).
Több mint 100 méter mélységben télen-nyáron azonos a hőmérséklet, a sós levegőben élmény bejárni az egykori sóvágók munkaterét.
Ezután Torda város felé vettük az irányt, a felszálláskor klubvezetőnk ajándékokkal várt, majd röviden bemutatta a város történelmét.
A város első írásos említése I. Géza király 1075-ben kelt oklevelében olvasható. 1288-ban itt tartották az első dokumentált országgyűlést, 1542. december 20-án az itt tartott országgyűlés ismerte el János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. Az 1568-as országgyűlésen hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot. A várostól nem messze található a Tordai- és a Túri-hasadék. Tordán meglátogattuk a városközpontot, és egy tágas, gyönyörű parkban elfogyasztottuk az otthonról hozott elemózsiát, majd elindultunk hazafelé. Kirándulásunk során csodás élményekkel gazdagodtunk, és szívből köszönjük klubunk vezetőjének a kitűnő szervezést!
Czerán Erzsébet
Néhány évvel ezelőtt a Kornisa negyedben is voltak kihelyezett konténerek, külön az üvegeknek, műanyag flakonoknak, a papírhulladéknak stb. A konténerekre rá volt festve, melyik mire szolgál.
Így a lakosságnak alkalma volt szelektálni, s a megfelelő helyre dobni a fölöslegessé vált hulladékot. Jelenleg híre-nyoma sincs ezeknek. Miért? Ezért minden hulladék, üvegtörmelék, papír, műanyag mind a szemétbe kerül.
Ezt szóvá kell tennem. Egyik napon az összegyűlt újságokat – elég nagy mennyiséget – le akartam vinni a szemétbe, de az unokám megállított, mondván, hogy náluk a Kárpátok sétányon van külön konténer a papírnak is, elviszi oda. Meglepett, és örvendtem a javaslatának. Igaz, nem először fordult elő, az elhasznált elemeket is elvitte, és ott helyezte el, ahol gyűjtik.
Napjainkban sokat beszélünk az anyagok újrahasznosításáról, de nem csak beszélni kell róla, hanem tenni is érte. Mindezt a tisztább levegő, a szebb környezet és az egészségünk érdekében.
Varró Domokos,
Marosvásárhely
A Kemény János Művelődési Társaság meghívására rendhagyó előadásnak lehettek részesei a szászrégeniek. A városi könyvtár adott otthont az eseménynek, melyen a szép számban megjelent nézők előtt két, általunk igencsak jól ismert színművésznő, Kilyén Ilka és Ritziu Ilka Krisztina lépett fel. Kiemelném a tényt, hogy sok diákot is láthattunk a nézők között, amiért külön köszönet illeti azokat a tanárokat, akik az iskolai kereteken kívül is – az ehhez hasonló előadások által – az irodalom iránti belső igényt próbálják bennük fejleszteni.
Az előadás címe is érdekes és sokatmondó: Tündökletes világ, amelyről az alábbi szinopszis többet elárul. Egy rövid interjúban a rendezőtől, Kincses Elemértől megtudhattuk, hogy Tamási Áron mindig is közel állt a szívéhez, már államvizsga-dolgozata is hozzá fűződik. Ez a rendezés sok örömet hozott számára, hiszen az író szinte minden írása egy-egy katedrális, ízes székely szavai mint megannyi színes festett üvegablak ragyognak benne.
Az előadás előtt Böjte Lídia, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke felolvasta a művészektől kapott rövid összefoglalót:
„Tamási Áron költészetet és varázslatot vitt a magyar színpadra. Előadásunkban a Szülőföldem, valamint a Bölcső és bagoly című önéletrajzi jellegű írásokból mutatunk be válogatást, és ízelítőt adunk udvarhelyszéki népdalokból. A szülőföld, a falu, a szülői ház meghatározó élményei, történései a tündökletes, rendtartó székely falut tárják elénk. A történések sodrásában a munka és a megmunkált föld üzen a XIX. század végéről nekünk, a XXI. század emberének. Az emlékezés a gyermekkor sokszor szomorú eseményeit is megszépíti, és humorral, emberséggel teli, varázslatos világba kalauzol el. A válogatásban a székely táj és ember eggyé olvad, az élet teljes bőségében árad. A felnőtt művész tekint vissza gyermekkorára, s mi is szívesen időzünk ebben a gazdag lelkiségű, csodálatos, színes világban, ahol a földet megmunkáló ember harmóniában él a természettel. Tamási ezekben a műveiben mutatja be a leggazdagabban a székely falu valóságát, s az előadásunkban mi is ennek bemutatására törekedünk. Az előadás rámutat arra, hogy a megélt szegénység és sok nehézség ellenére az emberi értékek adnak útmutatót az élethez. A munka, az egészséges munkamorál, a közösségi alapelvek értelmet adnak az életnek, rendet teremtenek a világban, és életünk végéig meghatározzák emberi mivoltunk minőségét.”
A tartalmas és színvonalas előadásért – mely egyben premier is volt –, hálásak lehetünk a vendég művészeknek és a szervezőknek egyaránt.
Köszönet érte, sokat gazdagodtunk, és az előadókat még visszavárjuk!
Fábián Gizella