Az olvasó írja

Vándor bográcsgulyásfőző verseny Iszlóban

A marosvásárhelyi Magányosok Klubja a járvány miatti két év szünet után idén XX. alkalommal szervezte meg a vándor gulyásfőző versenyt, amelyre az iszlói sportpályán került sor. Ennek történetét Kopacz Imola klinikai szakpszichológus a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásában ismertette. 

Július 16-án reggel indultunk Iszlóba, kedves gépkocsivezetőnk Siklódi Zoltán, a Bata szállítási vállalat alkalmazottja, aki segítségünkre volt a sok-sok csomag elhelyezésében. A házigazda a kijelölt területet szépen berendezte asztalokkal, padokkal, és előkészítették a főzéshez szükséges fát és vizet is.

A zenészek, Szilágyi Sándor nótaénekes és csapata, az XYZ zenekar, Krizsán Levente, Vidám Gyula, Szilágyi Barna elfoglalták a kijelölt helyet, s 9 órakor kezdődött az ünnepi megnyitó.

Kopacz Imola főszervező, a klub vezetője köszöntötte a jelenlevőket, és elmondta, hogy a rendezvényt hosszú készülődés előzte meg. Örömét fejezte ki, hogy újra együtt lehetünk, nemzetünk szokásait és ősi hagyományait ápolhatjuk. Barabási Ottó, Székelyhodos község polgármestere házigazdaként üdvözölt, és elmondta, hogy nagy megtiszteltetés a gulyásfőző verseny iszlói állomása, ritka ünnepély. Kopacz Imola bemutatta a zsűritagokat, átnyújtotta a nekik járó palástot és a jelvényt. 

A zsűri tagjai: Kopacz Imola, Barabási Ottó polgármester, Szabó Ödön vendéglátóipari vállalkozó, mesterszakács, Hajlák Attila István római katolikus plébános. A főszervező kérésére a zsűri tagjai esküt tettek, hogy a gulyásfőző versenyen a legjobb tudásuk szerint és részrehajlás nélkül fognak értékelni.

A bográcsfőnökök bemutatkozása után kisorsolták a bográcshelyeket, ezzel a nyolc üstnél elkezdődött a főzés. A versenyzők között volt Nemes István székelyhodosi csapata, Nagy Júlia, a Marosszéki Történelmi Vitézi Rend képviselője, aki pityókás gulyást főzött csipetkével, Nagy Lehel, aki jobbágytelki gulyást készített, Elek Ilona és az Ügyes Kezek Alapítvány csapata, Dáné Teréz a kövesdombi katolikus egyház csapatával, akik székely gulyást készítettek. A marosvásárhelyi Magányosok Klubja három csapattal jelentkezett: Fazakas Gizella csapata vándorgulyást, Kaszács Erzsébeté a kanászok nyakas gulyását, Czerán Erzsébeté gombás gulyást készített. 

Közös ebéd, szomszédolás, majd a Magányosok Klubjának kulturális műsora következett.

Énekelt a menyecskekórus, szavalt Berei Árpád, Lengyel Erzsébet, Fejéregyházi Tünde, Czerán Erzsébet, énekelt Fodor János, Fazakas Gizella és Némety Ibolya. Kopacz Imola átadta az okleveleket és az ajándékokat a zsűritagoknak, a zenészeknek, valamint Ferenczi Attila Levente fiatal énekesnek, Tóth Béla rádióriporternek, Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébánosnak, aki éveken át támogatta a rendezvényt.

 A támogatók népes csoportja nélkül nem valósulhatott volna meg zökkenőmentesen a XX. bográcsgulyásfőző verseny. A meghívókat és okleveleket Vincze Loránt európai parlamenti képviselő marosvásárhelyi központi képviselői irodájában Bándi Zsolt irodavezető készítette. Hajlák Attila István és Baricz Lajos plébánosok könyvadományai a díjak értékét növelték. A főadományozó a marosvásárhelyi Magányosok Klubja volt. A vándor bográcsgulyásfőző verseny nyertesei: I. helyezett Nemes István (Székelyhodos) csoportja, II. helyezett Dáné Teréz csoportja a kövesdombi katolikus egyházközségből, III. helyezett Elek Ilona (Ügyes Kezek Alapítvány) csoportja lett, a legkisebb gulyás díját Fazakas Gizella csoportja nyerte a Magányosok Klubjától. 

A gulyásfőző versenynek híre van, újabb helyszínekre kaptunk meghívást. Köszönjük Kopacz Imola főszervező önfeláldozó munkáját, és ezúttal köszönjük mindazoknak, akik hozzájárultak a sikerhez. Bízzunk benne, hogy Isten segítségével jövőre újra együtt lehetünk az áldásos csapatépítésben a keresztényi szeretet jegyében.

Czerán Erzsébet

Új korunk egyik receptje

 Az 1989/90-es gengszterváltás átrajzolta Európa térképét, és új életrecepteket fogalmazott meg az itt élők számára. Az új káosz (mert rendszernek nem mondanám) megszüntette a munka becsületét és busás nyereséggel kecsegteti az ügyeskedőket. Marosvásárhelyen majdnem minden gyárat bezártak, a munkásokat szélnek eresztették. Az élelmesebbje megtanulta az új receptet: valami olyan ökörséget kell kitalálni, amire idecsődül a vásári csőcselék, hogy elkápráztassa magát a nagy semmivel: lufi, vattacukor, tűzijáték. Gyere népem, láss csodát! 

Rövid írói pályám során több alkalommal is kritikával illettem az új világ szélhámosait, akik – valljuk be férfiasan – az emberi hülyeség és kényelem „forintosításából” gazdagodtak meg. 

Pusztába kiáltó szó címmel arról írtam 1993-ban, hogy az egyik székely faluban minden este felnőtteknek szóló videofilmeket vetít egy kufár, s szerfölött nagy rá az igény(telenség). Prédikációmban ezt írtam: „Az adventi fordulat nem a liberalizmust (»mindenki azt csinál, amit akar«) és nem az anarchiát (»senki se csináljon semmit«), hanem a demokráciát (»mindenki tegye a kötelességét«) ígéri, ugyanakkor meghirdeti a választás jogát és a szellem szabadságát is.

– Hát én akkor azt választom, hogy elmegyek videózni – mondaná Bárki. És akkor föl kell hívni Bárki figyelmét arra, hogy a mondat végére már nem figyelt oda, mert az igazi győzelmet a szellem, a gondolkodni képes józan ész fölszabadulása jelenti.” 

Írásomat a helyi lelkipásztornak címeztem, s így végződött: „Igen, Tiszteletes úr, számolni kell azzal, hogy a nyugati szél előbb a pelyvát szórja be az ablakon.

Harcba kell szállni, Tiszteletes úr, újfent hirdetni kell a gondolat értékét, az ész felsőbbrendűségét, a jól végzett munka örömét – föl kell mutatni mindent, ami örökbecsű, ami többet ér az üres (videó)látványnál. S mindezt nem tiltással, csupán a szó és az írás erejével. Klasszikus íróink, költőink munkáit, tankönyveket és szakkönyveket kell az emberek kezébe adni, és újra meg újra elmondani nékik, hogy az igazi értékek pénzért nem kaphatók. Békét, tudást, becsületet, szeretetet, egészséget sehol sem árulnak! S ha Bárki megtanulta a könyvet választani, akkor a kufárok majd szép csendben összeszedik a látványok dobozát és eltakarodnak.

Kívánok Önnek ehhez az irdatlan munkához égig érő türelmet, kitartást és jó egészséget!” 

1998-ban egy másik huncutságról írtam (az akkor még létező Romániai Magyar Szóban), s bátorkodtam megdorgálni a verseny főszervezőjét, a falu akkori polgármesterét. „A Hargita Népe (aug. 24.) tudósítást közöl a 3. Hargita Trophyról, címe: Mindenki nyert. Öt napig tartó autózás úttalan utakon. Nem a Szaharában, ahol mindegy a homoknak, hanem Homoródalmás környékén, erdőn-mezőn. Negyvenkét terepjáró gépkocsi, kilencvennégy személy. Mint egy kisebb hadsereg. Négy napig tartott a keményebb menet, egy nap pihenő, de az sem kényelmes nyújtózás az árnyékban. Csak a »délelőtt jelentett némi pihenést, délután patakjárást szerveztek, természetesen autókkal«. Úristen, milyen lehetett az a patakjárás? Keresztben vagy hosszában gázoltak a mederbe? Csermely, patak mellett még gépkocsit sem szabad mosni, nemhogy belehajtani. Amiből más iszik…”

A csíkszeredai napilap cikkéből azt is megtudhattuk, hogy „ki nyert”: „Mindenki, aki eljött, és látta ezeket a csodálatos hegyeket – volt a sokatmondó válasz.” Nota bene: a verseny résztvevői magyarországi raliversenyzők, akik élnek-halnak a benzingőzért és kedvenc muzsikájuk a motor visítása meg a fékcsikorgás. A cikkemben ezt kérdeztem a szervezőtől: „Így akarja megismertetni Erdély szép tájait a barátaival? Ne vegye tolakodásnak, se sértésnek: ha ennyire szeretik az erdélyi tájakat, miért nem ajánlotta nekik az apostolok lován bejárni azokat a helyeket? Egészen kicsi, végtelenül csöndes csoportokban.” 

Ugyanez az úriember – „mindannyiunk Berci bácsija” – később sípályát is épített a falu határában, 300 méteres felvonóval, hóágyúval. Az idevágó recept kimondja: találj ki valami extravagáns dolgot, amire bejönnek a palimadarak (esetünkben a lusták, akik a restség miatt képtelenek fellépegetni a dombra), s a bejárathoz tegyél ki egy nagy perselyt. Ezúttal a kényelemszerető tömeg volt a „célközönség”, az üzlet virágzott. Törvényes pénzkereset, semmi gond.

Elérkezünk a fesztiválok témaköréhez is, de előbb még egy „pislantásnyi” kitérőt teszek. Amikor elindultak a Duna–Tisza közéből a pünkösdi zarándokbuszok, akkoriban megkérdeztem a marosfői Mókus vendéglő pincérét: élénkült-e a forgalom? A válasz: „Hogyne, megáll egy-egy busz, negyvenen állnak sorba a vécénél. Ennyi.” 

 Akkor: fesztivál. Megérkezett a Vibe közönsége: az idén 82 ezer ember (ez kb. városunk lakosságának a fele), lepengették a belépőt, a szervezők bezsebelték a hasznot, a városi önkormányzat nagylelkűen bedobta a kalapba egy kétszobás blokklakás árát, majd takaríttatott. Nyolc ciszterna húgy, ezer köbméter szemét, szutyok, dzsuva és a többi. 

A régi rómaiak is tudták, a fizika pedig törvénybe foglalta: „minden akció reakciót szül”. Egyre több turisztikai célpont (Barcelona, Velence; Budapest, VIII. kerület etc.) lakói unták meg a tízezernyi szelfiző végeláthatatlan vonulását, a macskaköveken cibált kofferek kattogását, a részeg gajdolást, az üvegtöréseket és a többi. Városunk népe egyelőre szelíd bojkottal viseltetik a látványosságok iránt, mert – érthető okokból – irtózik mindenfajta tüntetéstől. (Vesd össze: Fények és árnyak a városünnepen. Népújság, jún. 27.)

 Kuszálik Péter 

 „Vigyáz házanépe dolgaira” 

Ezzel a mottóval került sor nőszövetségi találkozóra Sáromberkén június 19-én vasárnap délután. A hőség elől menekülve jóleső érzés volt a műemlék templom padjaiba beülni a környező falvak asszonyainak, akik mintegy tíz településről érkeztek. A templomban az igét nt. Szántó Tünde lelkipásztornő tolmácsolásában hallhattuk, és a mintegy 120 résztvevő együtt énekelte szép zsoltárainkat. Megható volt hallani Kelemen Eszter szép és őszinte bizonyságtételét, aki az Urat dicsérte, amiért élete válságos idején minden bajból kimentette és erőt adott, hogy elviselje az élet keresztjét. A szünetet követően dr. Kádár Annamária pszichológus, tréner, egyetemi oktató Önbecsülés és a küzdőképesség megalapozása címmel tartott előadást, amit hallgatósága élénk figyelemmel követett, és kedvet kapott, hogy a dedikált könyveket megvásárolva több ismeretet elsajátítson az adott témával kapcsolatosan. A nagyernyei Ferenczi Attila szép éneke betöltötte a templomot, majd a sáromberki Teleki Sámuel Általános Iskola tanulói diavetítéssel egybekötött helyismereti előadást tartottak, végül pedig Berekméri Réka szép hangjában gyönyörködhettünk. 

A rendezvényt köszöntötte Borsos Melinda, az Erdélyi Nőszövetség elnöknője és nt. Veress Róbert esperes. A két szünetben a résztvevőket a sáromberki asszonyok jóvoltából ízletes süteményekkel, házi, illetve a Bálint család Filiz pékségében sült kaláccsal, valamint sok más finomsággal vendégelték meg. A rendezvény az Ároni áldással ért véget.

Porkoláb Levente református lelkipásztor