Az olvasó írja

Tíz műhely a csittszentiváni táborban

Idén a XX. kiadásához érkezett a csittszentiváni Bandi Dezső Kulturális Egyesület által szervezett ifjúsági és kézművestábor. 

A tábor kezdeményezői, Székely Lajos és kedves felesége, Székely Erzsébet falunk nyugalmazott tanárai, akik sok év után is aktív életvitelükkel példásan járnak elöl a közösségépítésében, a gyerekek tanításában.

Minden évben pályáznak, és lelkesen szervezik meg a kézművestábort, ahol újabb és újabb generációkkal ismertetik meg a néphagyományokat, Erdély különböző vidékeinek jellegzetes motívumait, akár fába faragva, akár anyagba varrva, mintázva.

Ezt az örökséget kincsként adták tovább idén is azok gyerekeinek, akik valamikor az első táborokban vettek részt a foglalkozásokon. A fába belelátni a motívumokat, a rongyba beleszőni a mintát, a gyöngyöt úgy fűzni sorba, hogy az ékesítsen, a sima üvegre úgy festeni virágot, hogy az gyönyörködtessen, az agyagot úgy formázni, hogy megelevenedjen, nem más, mint művészet. Idén is sok különleges alkotás született, mely 75 gyerek munkáját dicséri. 

Az idei tábor műhelyeit két új tevékenység színesítette: a nemezelés és virágkötés. E két foglalkozásba örömmel kapcsolódtak be a kisebb és nagyobb gyerekek.

Tíz műhely közül lehetett választani: faragás, varrás, szövés, csuhéfonás, gyöngyfűzés, makramé, üvegfestés, agyagozás, nemezelés és virágkötés.

Ezeket a műhelyeket a Marosvásárhelyről meghívott szakemberek, műhelyvezetők, illetve helybéli pedagógusok irányították.

A tábori napokat népdaltanulással zárták, melyben szintén örömmel, jókedvvel vettek részt a gyerekek.

A táborban elkészült az a székely kapu, amelyet a felújított művelődési ház előtt fognak felállítani. 

Morus Tamás gondolata találóan kifejezi a csittszentiváni táborok közösségépítő és néphagyományt ápoló legfőbb célját, miszerint „ A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása”. 

Köszönet a szervezőknek, a pedagógusoknak, a külsős szakembereknek, akik ezt a lángot próbálták átadni az elmúlt 20 évben és szeretettel ápolni mind a mai napig

Westerbeke-Gálfi Arabella

Madarasok gyerektábora

A Madaras nevű települések az egész Kárpát-medencéből 2006 óta szorosra fűzték az összetartozás kötelékét azáltal, hogy a települések elkezdték rendszeresen megszervezni a Madarasok találkozóját és gyerektáborát.

Az ötlet Bartha Lászlótól származik. Minden település szeretettel fogadta a kezdeményező szándékot. A tábor vándor jellegű. Az öt Madaras közül három Erdélyben, kettő Magyarországon található. 

Két év kihagyás után idén Kunmadarason került sor a Madarasok találkozójára. Nagyon pozitív élmény volt ismét találkozni, hiszen ezek a közösségi találkozók fontosak a települések lakói számára, mivel az elmúlt 16 évben ismeretségek, barátságok születtek. A világjárvány miatti kényszerszünet megviselte az embereket, ezért is vállaltuk, hogy Mezőmadarason szervezzük a soron következő gyerektábort. Mi fogadtuk az öt településről érkező öt gyermeket és kísérőjüket.

A tábor idején közösségünk tagjai, akárcsak egy jól működő gépezet, egytől egyig hozzájárultak az esemény jó lebonyolításához. Ezért kivétel nélkül mindenkinek köszönet jár, hiszen az egész község tanúbizonyságot tett arról, hogy igenis létezik ebben a rohanó 21. században is összetartás, amikor mindenki egy célért dolgozik együtt, fáradtságot nem ismerve.

A gyermektábor résztvevőinek napi ellátását a község asszonyai vállalták magukra. Ez azért is volt különösen jó élmény mindenki számára, mert megelevenedtek a régi hagyományok és anekdoták, amik már szinte elfelejtődtek, és amelyek régen különböző események, nagy főzések alkalmával az összejövetelek részét képezték. A résztvevők a Pro Ruris egyesület épületében szálltak meg, azonban erre nem lett volna lehetőség a helyi tanács támogatása nélkül. Az önkormányzat vezetősége nagy örömmel és odaadással karolta fel a tábor szervezését, az ezzel járó ügyek intézését. Nagy elégtétel számunkra, amikor a gyerekek örömét és felszabadult boldogságát látjuk, s úgy érezzük, megérte a sok befektetett energia és munka.

A községünkben működő hagyományőrző csoport különböző, a térségre jellemző kézműves-foglalkozásokkal gyarapította a tábor programját.

A Pataky-Ágotha általános iskola tanári közössége vállalta a programszervezés oroszlánrészét, hogy vonzó, sokszínű és érdekes foglalkozásokkal tegyék színessé a tábort. A gyerekek részt vehettek a szomszédos község lovas programján, ahol lehetőség nyílt a lovaglásra is. Marosvásárhelyre is ellátogattak, ahol a Kultúrpalotát is megnézték. 

Szeretnénk külön megköszönni az iskola tanári közösségének a munkáját, amivel hozzájárultak a tábor sikeréhez. 

A tábor alatt sok barátság született, s ezáltal is összefonódnak a településeink. 

Kovács Ilona, Mezőmadaras polgármestere

Nem szenvedtünk eleget? 

Ez a cím kérdés és egyben kijelentés is. A történet azzal kezdődött, hogy hallottam a törvény megjelenéséről, amely szerint a kulákok utódai kártérítésben részesülhetnek. Én is megindultam az iratokat beszerezni a nagyapám kulákságáról. Az archívumból kellett kivenni az igazoló iratot, amely a halmozott hazugságokat tartalmazza, persze pénzért bocsátották ki.

Ez nem volt elég bizonyíték. Legalább két személy közjegyző előtt tett vallomására is szükség volt. Akik ismerték nagyapámat, már 90 évesek, hisz én is 75 éves vagyok. Leírták ők is, én is tudom tanúsítani a sok megaláztatást, ami 45 évesen özvegyen maradt nagyapámat érte. A fekete kocsi esete egy a sok közül, amely este vitte el, reggel hozta haza, összeverve. Gyermekei szenvedtek, fiát nem vették fel érettségi után az egyetemre, pedig Székelykeresztúron éltanuló volt… Olyan sok minden volt, hogy az újság hasábjai nem volnának elegendőek ezek leírásához. 

Ezekről nagyapám félt beszélni, a sírba vitte, mert a szocializmus éveiben halt meg. 

Jött a meglepő válasz a benyújtott dossziémra: nagyapám nem volt kényszerlakhelyre költöztetve vagy kiköltöztetve, ezért nem vagyok jogosult a kártérítésre. 

Meglepő: csak Maros megyében van ez a törvény! Bizonyítani tudom, hogy a Hargita és Máramaros megyében élő, hasonló helyzetű unokák már több éve kapják ezt a kártérítést. 

Milyen ország ez? Úgy értelmezzük a törvényeket, ahogy akarjuk? De semmi esetre sem úgy, hogy az állampolgárnak megfeleljen!

Az illetékeseknek nincs lelkiismeretük, vagy nem is ismerik a szocializmus történéseit, és nem nyomasztja a lelküket életük végéig úgy, ahogy minket az átélt szenvedés.

Azért írom ezt le, mert tudtára akarom adni a világnak, amíg még élek. 

Gál Irén ny. pedagógus, Gyulakuta

Minifoci-bajnokság Mezőmadarason 

Mezőmadaras községben nemcsak a gyerekekre és az idősekre fordítunk figyelmet, hanem a középkorúak ötleteit is felkaroljuk. Miután lejárt a gyerekek egyhetes tábora, újabb eseményre került sor, a minifoci-bajnokságra. Balázs Attila ötlete volt, hogy a környező községeket hívjuk meg futballbajnokságra.

Az ötletet felkarolta a mezőmadarasi önkormányzat, s a rendezvényt anyagilag is támogatta. 

A bajnokságra nyolc környező település fogadta el a meghívást, így összesen tíz csapat mérte össze erejét: a mezőbándi, a mezőpaniti, a harcói, a galambodi, az udvarfalvi, a marosszentiványi, a mezőgerebenesi és a marosvásárhelyi csapatok, valamint a helyiek.

A győztes csapat a mezőgerebenesi Jövő – Viitorul lett, őt követte a helyi All Stars, a harmadik a paniti Előre panitiak! csapata. A negyedik helyen a mezőbándi Liverpool csapat végzett.

Nagyon jó hangulatú bajnokság volt, mindenki örült a találkozásnak és az együtt eltöltött időnek. E sporteseményből községünk hagyományt szeretne teremteni, hogy a fiatalok minél gyakrabban találkozzanak, ismerkedjenek és barátságok szövődjenek. Fontos, hogy a fiataljaink minél többet sportoljanak, s közösségben legyenek.

Az esemény megszervezésében partner volt a marosszentkirályi sportegyesület. A mezőmadarasi szervezők közül az ötletgazdán, Balázs Attilán és édesapján, id. Balázs Attilán kívül sok támogatást nyújtott Nagy Szilárd és Sipos Péter is.

Kovács Ilona polgármester