Az olvasó írja

Példabeszéd a „nincs”-ről 

 Ha visszalapozunk a kezdetekhez, akkor a Teremtés könyvében ezt találjuk: „Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében.” (Ter 6, 5-6)

 Az Úr emberek iránti fenntartásai tartósnak mutatkoztak, későbbi források is megemlítenek néhány esetet, pl. abból az időből, amikor Szent Péterrel (álruhában) együtt járták a falvakat. Ennek legfrissebb mozzanata a minap történt meg: „Nem tudom megérteni az embe-reket, sosincsenek megelégedve a VAN-nal, mindig a NINCS miatt panaszkodnak. Ha hétágra süt a nap, akkor esőért sóhajtoznak, ha zivatart küldök rájuk, akkor a napfényt hiányolják.” „Most meg a földgáz drágulása miatt nyavalyognak…” – tette hozzá Szent Péter. 

 Hát igen, ilyenek vagyunk… Pedig azt már az ógörög filozófusok is megállapították, hogy „pantha rhei” (= minden folyik), amit úgy kell értelmeznünk: a világon minden állandóan változik. A fogyasztói társadalmakban a válság és a fellendülés hullámszerű váltakozása borzolja a polgárok idegeit. Amikor Móricka a konjunktúra mibenlétéről kérdezte az apját, akkor ezt a magyarázatot kapta: „Konjunktúra idején fiákerrel járok az orfeumba, ahol táncosnőkkel költöm el a pezsgős vacsorát, ennek ellentéte a dekonjunktúra: villamos, kantinkoszt és az anyád.” 

 Most épp a dekonjunktúra napjait éljük, ez sokaknak nem tetszik, mi több: egyesek még panaszkodnak is miatta. Az erdélyiek – főleg az én generációm, amely meg- (és túl)élte Ceau elvtárs szűkös esztendeit is – nem olyan érzékenyek, mint a Lánchíd környéki népség, tudják, hogy mi a teendő a szűkösebb időkben. Kázmér komám szerint most jóval kilátástalanabb a dolog, mert lám, Ceau elvtárs halála után két nappal kitört a szabad szombat, és a mészárszékekben megjelent a marhafelsál, most azonban nem biztos, hogy – valamely (nem remélt, de) kedvező fordulat nyomán – napok alatt megoldódik az Európai Unió áram- és gázellátása. Hja, Európa hölgyei és urai nem számoltak azzal, hogy jönnek még szűkösebb idők is, jó lesz bespájzolni két-három kanócos lámpát, meg egy hordócska petróleumot a téli áramszünetek idejére, plusz érmelegítőt és gyapjúpokrócot. S milyen jó lesz majd blőd és gusztustalan tévéműsorok nélkül eltölteni az estéket, s gyertyafény mellett beszélgetni a konyhaasztal körül.

 Ám ne feledjük, van egy soha ki nem merülő forrásunk, amely a legszűkösebb időkben is bőven bugyog. A Hosszú úton című könyvem egyik mondatával emlékeztetem a kedves olvasót: „A humor – mondják – isteni ajándék, melynek folyományaként az élet nehézségeire és visszásságaira elnéző derűvel és felszabadító vidámsággal tekinthet a megajándékozott.” 

 Három példát is idézek, egy könnyebb viccet, meg két morbidot (nálunk minden van raktáron). 

 1. „Miért szereti a pásztor az esős időt?” „Mert tudja, hogy utána kiderül majd az ég.”

 2. „Atomtámadás esetén teríts magadra egy fehér lepedőt, és lábujjhegyen indulj el a temető felé…” „Miért lábujjhegyen?” „Hogy ne kelts pánikot.”

 3. „Doktor úr, nincs ebben a kórházban egy külön kórterem, ahová a súlyos betegeket gyűjtik? Az éjjel is két halottat vittek ki innen, hordágyon.” „Röhögni fog, ez az a szalon.” 

 Kuszálik Péter 

Vakációs bibliahét és új kenyér ünnepe Désfalván

A nagy RendezŐ

Az Alsó-Küküllő mentén, a Désfalvi Református Egyházközségben a szépszámú gyerek részvételével szervezett vakációs bibliahetet követő új kenyér ünnepén is népes gyülekezettel dicsértük az Istent az alábbi bibliai idézet jegyében: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1 Kor.16,14).

Két év, járvány által előidézett fizikai elszakadás után hálát adunk Istennek, hogy mai rohanó világunkban pár napig szinte megállt az idő, és vidám gyerekek hangja töltötte be a teret. Június elején nagy lelkesedéssel kezdtük el nyolc szív-lélek önkéntes ifjúval a készülődést a már hagyománnyá vált új kenyér ünnepét megelőző héten tartandó vakációs bibliahétre, nevezetesen: Béres Debora ifjúsági elnök, Koll Ibolya Johanna, Gólya Zalán, Csoma Rebeka, Csüg Hilda, Béres Emese református, Molnár Tímea és Molnár Antónia unitárius ifjú személyében. Majd a bibliahét ideje alatt társult hozzánk Jakab Botond ifjú testvérünk is a szomszéd faluból, Haranglábról. Öröm és boldogság volt velük együtt felkészülni, érezni a tiszta szívből fakadó és gyümölcsöt termő önzetlen szeretetet, odaadást és áldozatot. Öröm és hála, mert ilyenkor, mint már 20 éve Désfalván és Abosfalván szolgáló lelkész érzem és tudom, hogy az elvetett mag növekedik, gyümölcsöt terem, és az Istenbe vetett hit él, az Anyaszentegyház megmarad ilyen lelkes és Őt szolgáló ifjakkal. Áldott legyen ezért az Úr! A vakációs bibliahét négy napig tartott, ötödik nap már a gyülekezettel együtt ünnepeltünk. A szerdától szombatig tartó alkalmakon megismertük a nagy RendezŐt az Ézsau és Jákób testvérpár történetén keresztül. Megtanultuk azt, hogy mindannyian nagy kincs vagyunk Isten számára, és úgy vagyunk a legtökéletesebbek, ahogyan Ő teremtett minket, hogy a legnagyobb magányban, nehézségben és lelki vívódásban is Ő mellettünk van. Megtapasztaltuk Jákób példázata által, hogy az igaz szeretet elnyeréséért minden áldozatra képesek vagyunk és a kitartás áldása mindig a boldogság, majd utolsó nap eljutottunk a keresztyén élet legmagasabb lépcsőfokára, a megbocsájtás áldásainak megtapasztalására. A történeteket imádságok, énekek, kvíz kérdéssorozatok, megbeszélések követték. A lelki táplálék mellett a testi táplálékról sem feledkeztünk meg, hiszen mindennap finomabbnál finomabb édességekben, szendvicsben, a parókia udvarán található szőlőben és szomjat oltó üdítőben, vízben részesültek a gyerekek és szervezők egyaránt az asszonyok lelkes munkájának és szeretetének köszönhetően. A testi felfrissülést pedig játék, kézimunka, aranymondás-keresés és összerakás követett. A hét folyamán megemlékeztünk Arany János költőről is, akinek idén van halálának 140. évfordulója. Az ötödik nap az új kenyér ünnepe és bibliahétzáró alkalom volt, amelyen hallhattuk a megtartó Igét a kenyerek és halak megsokasításáról, magunkhoz vehettük az örök életet adó úrvacsorát, majd meghallgattuk a hét összefoglalóját, aranymondásokat és kis videóösszeállítás által felidézhettük a hét szép pillanatait. Zárásként pedig ajándékokat osztogattunk az ifjaknak, a heti versenyben résztvevőknek és az összes gyereknek. Mindezt, Istennek hála, népes gyülekezetben, reformátusok és unitáriusok együtt szeretetben úgy, ahogyan Krisztus kérte ezt tőlünk, építve ezáltal közösségünk összetartását és együttélését. Az ünnepséget szeretetvendégség követte a teljes gyülekezet részére. Köszönetet mondunk a Communitas Alapítványnak és az RMDSZ-szervezetnek mint fő támogatónak (hét széket is ajándékoztak egyházunknak), a híveknek, akik lelkileg és fizikailag támogatták az egész heti szervezést, az ifjaknak, a szülőknek, hogy ránk bízták gyerekeiket, és a gyerekeknek, akik kitartóan és nagy szeretettel vettek részt az eseményen. És hadd fejezzem be Molnár Mária tanárnő szavaival: „Ez a nap Isten ajándéka volt! A désfalvi református templomban együtt imádkoztunk gyermekeinkért, unokáinkért, a közösségért! Együtt, unitáriusok és reformátusok befogadtuk Jézus tanítását. Szívünk, lelkünk szeretetével köszönjük a lelkész házaspárnak, szülőknek, ifjaknak és gyerekeknek ezt a csodálatos szép élményt, amit csak szeretetből lehet adni. Igen, ennek a napnak a főrendezője maga az Úr volt! Békesség Istentől! Isten áldjon minden szerető szívű embert!”

Csepán Géza désfalvi ref. lp.