Május 21-én a Marosvásárhelyi Magányosok Klubja a XXI. alkalommal szervezte meg a vándor gulyásfőző versenyt; Székelyvéckén tartottuk meg klubvezetőnk, Kopacz Imola klinikai szakpszichológus szervezésében és irányításával. Korán reggel indultunk Székelyvécke felé, kedves gépkocsivezetőnk, Hajdú Árpád, a Bata szállítási vállalat alkalmazottja segített az időseknek, amit hálásan köszönünk. A helyszínre érkezve csodálatos látványban volt részünk, üde természet, idillikus falusi táj, rendbe tett épületek és porták. A skanzen jellegű falu kialakításában nem kis része van Székelyvécke polgármesterének, Fekete Pálnak.
A házigazda, Hajlák Attila-István, a falu római katolikus plébánosa a lakosság hathatós segítségével asztalokkal, padokkal rendezte be a kijelölt területet. A központi helyen a zenészek és a zsűri kapott helyet egy nagy sátor alatt. A gulyásfőző verseny résztvevői és a falu népe jelen volt a szabadtéri szentmisén.
A verseny zsűritagjai Kopacz Imola, az MMK tiszteletbeli elnöke, főszervező, Hajlák Attila-István plébános, Sármási Bocskai János, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője, Barabási Erzsébet, a Szent Rita Nőszövetség elnöke voltak. A zenészek: Szilágyi Sándor nótaénekes, Krizsán Levente és Ferenc Attila énekesek, Vidám Gyula prímás.
A versenyre a következő csapatok neveztek be: Csiszér Árpád-Csaba Székelyvécke csapatával, amely csülkös gulyást főzött, Nemes István Székelyhodos csoportjával, ők nemesgulyást készítettek, Péterfi Rozália a Magányosok Klubjától, aki székely módra készített gulyást, Czerán Erzsébet a Magányosok Klubjától, aki korondi krumpligulyást főzött, továbbá Barabási Juliánna és a Szent Rita Nőszövetség, amelynek képviselői székely gulyást főztek, aztán Gólya Olga az Ügyes Kezek Alapítvány csapatával fantáziagulyást, a székelyvéckei Tamás Szabolcs fiatalokból álló csapatával pedig fiatalító gulyást főzött. A zsűrizés zenés kísérettel zajlott, majd a házigazda meglepetésműsora következett. A gyergyószentmiklósi Nóta Együttes és énekese gazdag nótacsokorral kedveskedett, majd Hajlák Attila-István plébános gyönyörű énekhangját is megismerhettük az énekkel, ezzel ünnepélyesebbé vált a gulyásfőző verseny. A támogatók népes csoportja nélkül nem valósulhatott volna meg zökkenőmentesen a XXI. bográcsgulyásfőző verseny. A meghívókat és okleveleket Kopacz Miklós, fáradhatatlan segítőnk szerkesztette. Szabó Annamária ajándékait, Sármási Bocskai János rádióriporter hathatós segítségét, valamint Hajlák Attila-István plébános könyvadományát hálásan köszönjük. Kopacz Imola bejelentette a díjazottakat, és átadta a zsűritagoknak és a zenészeknek járó okleveleket és ajándékokat. A megkülönböztetett csillagos első díjat Tamás Szabolcs és Székelyvécke nagyon fiatal népes csapata nyerte. Első díjban Csiszér Árpád-Csaba és székelyvéckei csoportja részesült. A házigazda szerint közel 200 személy vett részt a rendezvényen, amit aztán utcabál követett. A versenyen kívül a falustársak megvendégelésére egy 50 literes üstben készült gulyás, köszönetképpen a befektetett munkáért.
Bízzunk benne, hogy Isten segítségével jövőre újra együtt lehetünk egy áldásos csapatépítésen, a keresztényi szeretet jegyében.
Czerán Erzsébet
XXVI. Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási verseny Budapesten
A hagyományokhoz híven a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny a 2022–2023-as tanévben is iskolai, megyei, országos és Kárpát-medencei fordulóban zajlott le. A verseny főszervezői a Magyar Tudományos Társaság, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Kara. Az erdélyi fordulók szervezését a tanfelügyelőségek, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége irányította.
A 26. alkalommal megszervezett helyesírási verseny Kárpát-medencei döntőjét május 20-án tartották Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán.
Antal Péternek, a Gyulakutai Általános Iskola nyolcadik osztályos diákjának lehetősége nyílt részt venni a budapesti döntőn, ugyanis az országos első helyezett lemondta a részvételét.
A verseny döntőjét megelőző fordulók Erdélyben papíralapon történtek, a döntő digitális platformon. Péter felvállalta a megmérettetést. Több iskolatársával együtt az elmúlt két évben, a koronavírus idején, online térben is versenyzett, nem voltak teljesen ismeretlenek a digitális versenyzési ismeretek. Dicséret illeti őt a nyitottságáért, rugalmasságáért!
Maros megye képviseletét felvállalva Péter derekasan helytállt. A tíz legjobb helyesíró közül pontszáma alapján ő a hatodik legjobb. Boldogan vette át oklevelét és ajándékait. Az eseményt online térben követhették az érdekeltek, ami szenzációnak számított a felkészítő tanár számára is!
Köszönjük a versenyzést Péternek, az önzetlen fáradozást, a több gyakorlást! Sikerült öregbítenie iskolája hírnevét és folytatnia a családi örökséget. Sikerült neki is kijutnia a budapesti döntőre, akárcsak néhány évvel ezelőtt nővérének, Pannának.
Antal Sára-Panna ötödikes korában a gyulakutai iskola úttörőjének számított a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny budapesti szakaszán. Mindketten, Péter és Panna is elkötelezettek a magyar nyelv ügye mellett, bizonyítva anyanyelv iránti szeretetüket, tiszteletüket. Dicséret, elismerés illeti őket!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak a gyulakutai tanulóknak is, akik sikeresen szerepeltek az idei megyei, illetve országos helyesírási verseny megmérettetésein. Gratulálok Kincses Darinkának, Udvar Aliznak és a Kolozsváron tartott országos versenyen szintén kiemelkedően teljesítő Szabó Éva Bíborkának!
Büszkék vagyunk rátok!
Magyari Edit-Csilla magyartanár
Az alma mater ölén
Összetanakodtunk négy országból mi, tizenhatan, hogy elmegyünk galambősz fejjel az alma materhez, mert vágytunk az ölelésére. 60 évvel ezelőtt 75-en léptünk ki az életbe orvosként a MOGYE kapuján, hogy szerteszét szóródva a világban betegek százezreit gyógyítsuk, enyhítsük vagy előzzük meg a szenvedéseit. 66 évvel ezelőtt nemes szándékkal ezt a nehéz, göröngyös, de gyönyörű utat választottuk.
Az 1963-ban Vásárhelyen végzett orvosok hatvanéves találkozóját nem az egyetem szervezte meg, mert a mai intézet hivatalosan nem tekinti sajátjainak az egykori magyar orvostanoda végzettjeit, így aztán segíts magadon, Isten is megsegít alapon önmagunknak szerveztük meg azt. A találkozó hivatalos része május 20-án az egyetem egyik kis termében esett meg dr. Nagy Előd prorektor úr szívélyes közreműködésével. Volt ott mosolygós, vidám beszélgetés és visszatekintés a múltba, itt-ott még dicsekvés is, és volt szomorú megemlékezés az elhunyt 42 társra és a nagyra becsült tanárainkra. Felcsendült a Gaudeamus, amit 60 évvel azelőtt, az egyetem végzésekor egy gonosz ember gonosz indulataiért nem énekelhettünk el. Megtörtént aztán az orvosi és gerontológiai díszbeszéd, végül pedig minden, még élő, ‘63-ban végzett orvos, az otthon maradtak is, gyémántdiplomát kapott az emberiség szolgálatában eltöltött 60 évért. A diplomákat a prorektor úr adta át kedves szavakkal és gratulációval. A kitüntetettek és a jelen lévő családtagok is elérzékenyültek, hiszen különleges alkalom egy ilyen esemény az arra érdemesült ember életében. Távozáskor hagyományos csoportkép készült az egyetemhez felkapaszkodó lépcsőkön, de vagy mi voltunk kevesebben, vagy a lépcső lett nagyobb, mert távolról sem volt már annyira tele, mint a régebbi találkozók képein. Visszanéztünk aztán még egyszer a régi tanodánkra, mely már fájóan idegen nekünk, a mi régi egyetemünk messze úszik már valahol az idők ködös tengerén. Az egykori képe azonban a szívünkbe és lelkünkbe van zárva, mint rovar a borostyánkőbe, azt elvenni tőlünk már nem lehet.
Valamennyien, akik megjelentünk ünnepelni és emlékezni, idős, 83-85 éves, szépkorú emberek vagyunk, természetesen sok ránccal, bibircsókokkal, szőrökkel, nehézkes járással, recsegő-ropogó ízületekkel, villogó műfogakkal, hallókészülékekkel, és mindenféle egyéb üggyel-bajjal, de a szemünk még csillogott, és sokunk szívében, lelkében még maradt a régi fiatalos üdeségből és kedvből is. Aki magas kort ér meg, az onnan fentről távolra lát, előre is és a múltba is, és azt is jól tudja, hogy a magasból minden út lefele vezet, de a kor adta filozofikus gondolkodással és lelki derűvel, valamint azzal a gondolattal, hogy a rá szabott dolgát megtette, ezt már nem tragédiaként kezeli.
Az emlékezéseknek, a vidámságnak, a mesélésnek, a beszélgetéseknek és a közvetlen együttlétnek a színtere az előző napi koktélparti és az ünnepnapi társas étkezés volt, ahol olyan jól eltelt az idő, mint akár évtizedekkel azelőtt a múltban. Sok finom falat volt ott, mi szem-szájnak ingere, étvágy is volt, az alkohol azonban már sokaknak nem kellett. Régi képeket vetítettünk közben, előjöttek így a múltból azok is, akik már nem élnek, tanárok és diákok egyaránt, de a saját fiatalkori mivoltunk is, és előbukkant rengeteg évtizedes emlék, melyeket le kellett porolni. Nagyon szép órák voltak ezek.
Találkozásunk harmadik napja, a vasárnap is ünnepélyes volt, Isten áldja meg érte a szervezőket. Gyönyörű napfényes időben, egy újabb szép szokásnak megfelelően, emlékkopjafát állított az évfolyamunk a Studium Prospero Alapítvány Trébely utcai parkosított lakótelepén. Házigazdaként dr. Vass Levente alapítványi elnök szólt hozzánk kedves szavakkal, majd Henter György, a Vártemplom lelkésze áldotta meg a kopjafát és az azt körülvevőket. Megtörtént aztán az emlékmű leleplezése és az arra kötött piros-fehér-zöld szalag testvéries szétosztása, és ezzel véget is ért volna az ünnepély, de maga a találkozónk is. A szép természeti környezetben azonban mindenki jól érezte magát, étel is volt, ital is volt, csak üldögélt mindenki, és vidáman csevegett. Békeérzése volt az ott levőknek testben és lélekben.
De aztán a beszélgetések elhalkultak, és mindenki készülődni kezdett, volt, aki onnan már indult is haza a messzeségbe. A búcsúzás a szép napos időben vidám és felhőtlen volt, mosolyok, ölelések és puszik tömkelegével, hogy aztán mindenki elfoglalja a helyét a saját orbitálján, keringeni még egy ideig az életünk egén.
Valóban szép három nap volt. Isten veletek, fiúk, lányok! Ha élünk, még találkozunk!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
