Sántha Attila és Zorkóczy Zenóbia látogatása a szórványban
Rendhagyó az irodalomóra a segesvári Mircea Eliade Főgimnáziumban a több mint negyven különböző korosztályú diák és négy pedagógus részvételével november 22-én, Ady Endre születésnapján. Az ,,Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga” Ady-féle költői szerepvállalás emlékétől siklunk át Sántha Attila háromszéki költő rájátszásával abba a transzközépes metamodern (vagy micsodás) jelenbe, amelyben lehetne akár a ,,Félelem az úr, a vers csak szolga”.
És akkor ,,Mitől jó a vers?” – tevődik fel a kérdés bennünk. Az eredetiségtől, játéktól, iróniától vagy a képtelen székely nyelvjárású humortól?! Attól, ami éppen oldja azt a félelemjelző feszültséget, hogy a vers csakis komoly, ünnepi és hangzatosan kötelező lehet. Bizonyítottan nem. ,, Tudjátok, fiaim, egyszer/ titeket is hazahívnak,/ és akkor jönni kell, jönni kell” – fejezi be a költő az Ágtól ágig című versét.
A diákok rácsodálkozhattak arra, hogyan vélekedik a Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, Sántha Attila arról, milyen a jó vers, mi lehet az értelme, hogyan írható meg úgy, hogy csak éppen az a bizonyos szó ne legyen benne, amely a költői varázsától, a rejtélyességtől fosztaná meg az alkotást. Hisz a költészet otthonossá teszi a világot, és közösségvállalásra késztet. Jelenlegiekkel és múltbeliekkel találkozhat versek révén az olvasó, versmondó. Meghaladni önmagunkat és miért-kérdéseket feszegetni, átérezni vagy áthallani, azonosulni a költői énnel, megszövegezni érzéseket, késztetéseket, vagy csak engedni a verszenének, a belsőben leperdülő filmnek, lélektörténésnek? Miért is ne? Mert sok ám a versbe kívánkozó miért minden nemzedékben! Ezt egy saját vers felolvasására vállalkozó verselgető diák által is megtapasztalhatták a jelenlevők.
És ha a versmondás mikéntje, csínja-bínja a téma, akkor Zorkóczy Zenóbia előadó-művészként bizalmasan vallja a hitelesség fontosságát a megszólaltatásban, rámutat arra, ami sok fiatalnak kihívást jelent, hogyan is lehet azonosulni, mégis önazonosnak maradni a nemzedéken, századokon átívelő szövegek megszólaltatása közben. De mitől szép vagy sajátos a vers és a megszólaltatása? Az ember természetes igényétől, hogy kifejezze vagy sejtesse, megszólaltassa és megszólítsa a világot, embertársakat.
Vers a lelke mindennek, hogyha meghallgatjuk, visszhangozzuk, ráeszmélünk és játékba lépünk a nyelvi és lelki lehetőségekkel. Ha befogadjuk és felszabadítjuk a kimondhatatlant, az ismétlődő, sosem ugyanolyan valóságnak a kérdéseit és válaszait.
A rendhagyó irodalomóra sorozatának második állomása volt a két segesvári, magyar tagozatos iskola, mégpedig november 23-án az A. Mosora Általános Iskola diákjai, magyartanárai találkozhattak Sántha Attilával és Zorkóczy Zenóbiával, akit gyerekelőadásai tettek népszerűvé Segesváron (novemberben hat előadást is tartott az elemi iskolásoknak és óvodásoknak Segesváron és környékén). A program megvalósulását támogatta a BGA, a Laborfalvi Róza Alapítvány és a Segesvári Gaudeamus Alapítvány. A szórványmagyarság lakta településeket megcélzó látogatássorozat helyszínei voltak még Négyfalu, Torda és Brassó.
Köszönettel emlékezünk a megtisztelő látogatás és találkozás alkalmára.
Fodor Gyöngyi magyartanár, M. Eliade Főgimnázium, Segesvár
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
