Az RKKA magyarországi borversenyén

Aranyérmes lett a szőkefalvi szürkebarát

A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezésében tavaly újra lehetőségük nyílt megméretni boraikat Magyarországon is a Kis-Küküllő menti bortermelőknek. A szőkefalvi Czirmai Levente szürkebarát szőlőfajtából készített borát nagyarannyal díjazta a zsűri.

A sikeres megméretés kapcsán beszélgettünk a dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend tagjával, a magát hobbiborászként jellemző Czirmai Leventével, akit többek között a borverseny előzményeiről, a balatonörsi háromnapos eseménysorozaton való részvételéről, a kistermelők értékesítési gondjairól kérdeztünk. A mezőgazdasági gépészmérnöki végzettségű szőkefalvi borász az RMGE falugazdászaként is tevékenykedik, a vadászat révén pedig a természettel került szoros kapcsolatba. Az anyaországi borversenyt a református egyház nem kizárólag reformátusok számára szervezi, azok jelentkezését várják, akik számára a hitélet és a bor jól megfér egymás mellett. A tavalyi BORUM-ra Barabási Endre küküllővári református lelkipásztor biztatására jelentkezett – mesélte január első hetében Vámosgálfalva községben tett látogatásunk alkalmával beszélgetőpartnerünk.

Az anyaországi borversenyre összesen 88 tételt adtak le, a kizárások után 83 bormintát neveztek be. 

A bronz, ezüst és arany minősítések mellett a BORUM versenyén kiválasztották a Magyarországi Református Egyház és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány hivatalos borait. Az RKKA vörösbora címet Kósik István Három tenor elnevezésű terméke kapta, míg az alapítvány 2022-es fehérbora Czirmai Levente szürkebarátja lett. Idén március első hétvégéjén a horvátországi Csúzában tartják a következő borversenyt.

Czirmai Levente a család harmadik generációs borkészítője. Mint mesélte, a rendszerváltás előtt kisgyerekként Mikefalvára járt a családdal az ottani szőlőst őrizni és megművelni. Mivel a nagyapa minőségi bort készített, sokan vásároltak tőle, ami anyagi segítséget jelentett a családnak. Jelenleg tizenöt ár szőlőst művel a szőkefalvi Szőlőpataka dűlőben, ami számára a kikapcsolódást, teljes feltöltődést jelenti. Az új telepítésnél külön sorokban sauvignon blanc, muskotály, szürkebarát terem, a vegyes területen királyleányka, fehér leányka, fűszeres tramini, neuburger. 

A saját terméséből évente hozzávetőleg 1.500–1.600 liter bort készít, amit a környékbeli barátokkal, szomszédokkal fogyasztanak el. A borpincéje átalakítás előtt áll, mint mondja, az a helyiség az ő alkotóműhelye. Közben szóba kerül a bortermelők értékesítési gondja, az a hiányosság, amit a jogalkotók nem tartottak fontosnak orvosolni, éspedig egy olyan engedély a termelői könyvecske mintájára, amelynek birtokában a kistermelő is legálisan értékesíthetné a saját készítésű borát.

A borkészítést Levente a nagyapjától és az édesapjától tanult módszerrel folytatja, hagyományos kézi feldolgozást alkalmaz, és elégedetten számolt be arról, hogy immár a családban követője van. Fia, Csaba is elindult ebbe az irányba, barátságos, ízléses borpincét alakított ki, a szőlőt csak helyi termelőktől vásárolja, és azokból készít tájjellegű borokat. 

A küküllőmenti fehérborok messze földön híresek. A rendszerváltás után megalakult borlovagrendek az évente megrendezett versenyek révén ösztönzik a gazdákat a minőségi borok előállítására. A profi borászok felkészítőket tartanak a szőlőtermesztésről és borkészítésről, így minden közös találkozó, megméretés megfelelő alkalom egyben a gazdasági ismereteik gyarapítására, tapasztalatcserére.

Már 1862-ben Paget János Párizsban is díjakat nyert a Szőkefalván termett szőlőből készített boraival. Egyébként Szőkefalvát az erdélyi bortérképre Paget János, a XIX. századi angol társadalmi élet jeles képviselője helyezte fel. Angol utazóként sokat tett a küküllőmenti borvidék felemelkedéséért, újfajta szőlővesszőket hozott be az országba, meghonosította a huzalos szőlőtermesztést és a korszerű borkészítés eljárásait, de legfőbb érdeme, hogy a boraival bejárta Európát, népszerűsítve Erdély és ezen belül a szőkefalvi birtokán termett szőlőből készült borokat. Lord John Paget (1808–1892) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő személyisége volt, az erdélyi unitárius egyház támogatója, a francia és az olasz nemes szőlőfajták erdélyi és magyarországi meghonosítója. 1835-ben Rómában megismerkedett a válófélben lévő báró Bánffy Lászlóné Wesselényi Polixénával, akit 1837-ben feleségül vett. Aranyosgyéresen vásárolt telket és telepedett le, Szőkefalván mintaszőlészetet honosított meg.