Az ünnepek alatt sem engedték el a rászorulók kezét

Működött a Solidaris Egyesület segélyvonala

Az ünnepek alatt, a munkaszüneti napokon is tárcsázható volt a Solidaris Egyesület által működtetett Telefonos Szeretetszolgálat, naponta ügyeletet biztosítottak, fogadták a betelefonálók hívásait. Volt aki beszélgetni szeretett volna, mert egymagában töltötte az ünnepeket, mások élelmet kértek, de olyan nagyváradi súlyos betegen is segítettek, akinek a kezelés miatt az ünnepek alatt Marosvásárhelyen kellett tartózkodnia, és az egyesület munkatársai vállalták, hogy eljuttatják a kezelésekre, néhány napra a távol lévő családja helyett a családja lesznek.

A karácsony és az új év közötti időszak sokak számára nem a családi találkozásokat és egymás közelségének az örömét vagy a finom ételek illatát hozza el, hanem az egyedüllétet, a hiányérzetet vagy a szorongást idézi fel. Ezért a Solidaris Egyesület munkatársai nem pihenéssel, saját családjuk mellett töltötték az ünnepeket, hanem végig azon munkálkodtak, hogy a magányosan élők, betegek, nehéz helyzetben levők ünnepét szebbé, meghittebbé, mindennapjaikat elviselhetőbbé tegyék. Az egyesület által működtetett Telefonos Szeretetszolgálat végig fogadta a hívásokat, bárki tárcsázhatta a 0265-555-555-ös telefonszámot. A betelefonálók többnyire idősek, egyedül élők, olykor a nagyvárosban nehezen boldoguló betegek vagy lelki támaszra szorulók voltak, akik építő beszélgetésre, kapcsolattartásra vágynak. 

Az ez idő alatt szerzett tapasztalatokról drd. Sajó Norbert, a Solidaris Egyesület vezetője tájékoztatott. 

Sajó Norbert, aki a doktori kutatása során is a krízisvonalakat kutatja, rámutatott, hogy világszerte a szív-ér rendszeri, illetve a daganatos megbetegedések után a harmadik helyre léptek a mentális problémák. Ezzel összefüggésbe hozható az a tény, hogy egyre inkább jellemző a társadalomra az elmagányosodás, egyre több ember él egyedül, és nincs akihez hozzászóljon, akivel beszélgessen, akire számítson a mindennapokban. 

– Egy nagycsaládban talán ez elképzelhetetlen, hiszen ott az ember éppen csendre, nyugalomra vágyik, de rengetegen küzdenek azzal, hogy nincs kivel beszéljenek. December 25-én, karácsony első napján délután 3 órakor csörgött a telefon, egy bácsi hívta a segélyvonalunkat, és azt mondta, de jó, hogy válaszoltak, maguk az első emberek, akikkel ma beszélek – osztotta meg az egyesület vezetője az egyik elgondolkodtató élethelyzetet, amellyel a Telefonos Szeretetszolgálat csapata szembesült az ügyeletezés alatt. Azok közül, akik az ünnepek alatt tárcsázták a Telefonos Szeretetszolgálat krízisvonalát, legtöbben társaságra, beszélgetésre vágytak, de voltak, akik élelmet kértek, vagy érdeklődtek, kik tartózkodnak az irodában, illetve az egyesület csapata hogyan ünnepel. 

– Ha egy szóval kellene jellemezzem a betelefonálókat, azt mondanám, kapaszkodnak. Próbálják megtalálni annak a módját, hogy emberek közelében legyenek, beszélgessenek. Van egy nem látó néni, aki rendszeresen hív bennünket, ő azt kéri, hogy a Szentírásból olvassunk fel neki, de van, amikor verset szaval el nekünk. Van idős, aki arról mesél a munkatársainknak, hogy a gyereke nem jött haza. Nemrég egy néni felhívott bennünket, hogy elesett, folyik a vér a fejéből, és kér, hogy segítsünk, mert nem tudja elérni a 112-es segélyhívót. A kolléganő tartotta a néniben a lelket a vezetékes vonalon, a mobilon pedig riasztotta a 112-t, és a helyszínre irányította a mentőt. A néni akkor nagyon zavarodott és ijedt volt, nehezen kommunikált, de néhány napra rá visszahívott, és elmondta, olyan sokkot kapott az eséstől, hogy 1212-t tárcsázott a 112 helyett, ezért nem sikerült elérnie a mentőket, viszont a Telefonos Szeretetszolgálat száma szerencsére eszébe jutott – számolt be Sajó Norbert egy másik nehéz helyzetről, amikor a segítségükre volt szükség. 

Mint mondta, az ügyeleteiket úgy tervezték meg, hogy mindig többen voltak az irodában. December 24-én nemcsak telefonos ügyeletet biztosítottak, hanem meghívták a szentestei vacsorára azokat az ellátottaikat, akikről tudják, hogy egyedül élnek. Mintegy tízen fogadták el a meghívást. Olyan is volt, aki elindult, de útközben elesett, baleset érte. Volt, akinek hazajött a gyereke külföldről, de olyan időst is hívtak, aki visszajelzett ugyan, de nem mert útnak indulni.

Szentestei vacsora azoknak, akik egyedül élnek

– Az egyesületünknél három fontos időszak van: az egyik a március és augusztus közötti, amikor táborokat szervezünk, illetve előkészítjük a bedei gyerektábort. Szeptemberben, októberben az sms-kampányra, a menedékszobára összpontosítunk, a november–februári időszakban a Ne éhezzen senki! kampányunk zajlik, valamint a Fagypont programunkra, a hajléktalanmissziónkra fókuszálunk. Az ünnepek alatt megpróbáltunk jelen lenni az utcán, és természetesen irodai ügyeletet is vállalunk. Adventkor tematikus ügyelet van, ilyenkor általában mentőorvos, lelkész, fogyatékkal élő fiatal lány válaszol a segélyvonal telefonján, így orvosi tanácsot, lelki támaszt is nyújtunk a rászorulóknak. Árván maradt fiatalembernek vittünk és állítottunk szenteste karácsonyfát otthonában, karácsony felé közeledve pedig meghívtuk a székhelyünkre a velünk táborozó gyerekeket, és közösen mézeskalácsot sütöttünk. Ugyanakkor heti rendszerességgel megyünk ki az utcára, és osztunk meleg ebédet, ruhákat, vitaminokat a hajléktalanoknak, hiszen a decemberi időszakban Marosvásárhelyen mintegy 30-35-en is beállnak a sorba élelemért; igét olvasunk fel nekik, és együtt imádkozunk. Emellett a munkatársaink feladatként kapták december 31-én és január 1-jén, hogy hívják fel azokat, akik az elmúlt évben megszálltak az egyesületünk által működtetett menedékszobában, érdeklődjenek hogylétükről, egészségi állapotukról és arról, miben tudjuk őket segíteni. Úgy gondolom, úgy teljes a munkánk, hogy nemcsak azon a néhány héten figyelünk rájuk, amíg nálunk szállnak meg a betegek és családtagjaik, hanem van egyfajta utánkövetés is – mondta lapunknak Sajó Norbert, aki hangsúlyozta: nagyon hálásak a munkatársaiknak, akik az ünnepi időszakban – akár értékes időt elvonva a családjuktól – jelen voltak, és szívvel-lélekkel segítettek másokon. 

– Két nagy kihívás van ilyenkor: egyrészt, hogy bírjuk a munkatempót, hiszen nem dőlhetünk hátra, nem mondhatjuk azt, hogy eleget dolgoztunk egész évben, engedjük el pihenni az önkénteseinket, munkatársainkat. Nekünk itt a helyünk, itt kell lenni az ünnepeken is. Másrészt pedig, hogy a hozzánk fordulókkal ne éreztessük azt, hogy áldozatot hozunk értük, hiszen ez a munka nem vesz el belőlünk, hanem gazdagít. A diakonisszák jelmondta: „jutalmam, hogy tehetem”, így érezzük mi is – jegyezte meg az egyesület vezetője, aki az ünnepi ügyeletek tapasztalatairól szólva elmesélt egy másik megdöbbentő történetet is. Az ünnepek előtt felhívta őket egy nagyváradi daganatos beteg, a marosvásárhelyi menedékszoba egyik volt szállóvendége, hogy kórházban van, lehet, hogy kiengedik, de folytatnia kell a sugárkezelést, és érdeklődött, hogy megszállhat-e az egyesület menedékszobájában. A szoba a karácsony előtti napig foglalt volt, de elmondták neki, hogy ha kiengedik, karácsony első napjától megszállhat ott. A Solidaris egyik munkatársa, Örtel András az ünnepek alatt végig hordozta sugárkezelésre a beteget. Karácsony után, amikor kiengedték a kórházból, megérkezett a beteg családja is, és egy meghitt, közös ebéddel vendégelték meg őket – elevenítette fel emlékét a szolgálatvezető.