Azért legyünk elővigyázatosak!

A turistaidény teljében vagyunk, ilyenkor sokan kerekednek fel, és nem csak a tengerpartot keresik fel, hanem a hegyekbe is szívesen kirándulnak, túráznak. Megyénkben a Kárpátok két jelentős hegysége található: a Kelemen- és a Görgényi-havasok. Mindkettőben a Maros Megyei Különleges Hegyimentő-szolgálat vigyáz arra, hogy a túrázók biztonságosan járják az ösvényeket, és a kirándulás igazi kikapcsolódás, öröm legyen, és ne rémálom. 

Miként készüljünk gyalogtúrára?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Kelemen- és a Görgényi-havasokban nincsenek különleges nehézségi fokozatú ösvények, mint a Fogarasi-havasokban vagy a Királykőn. Igaz, a Kelemen főgerince 2000 méter körüli, és nagyrészt alpesi legelő, ahol vihar esetén érhet kellemetlen meglepetés, de ha tiszteletben tartjuk a természetjárás írott és íratlan szabályait, nem eshet bajunk. A Görgényi-havasok inkább erdővel borított hegység, csupán néhány kiemelkedő csúcsáról (Zászpás, Nagymezőhavas, Öregtető) lehet messzebb ellátni, ezért nagyobb az esély, hogy vadállatokkal, medvékkel találkozzon a turista. A hegyimentők – az idei tervük szerint – mintegy 300 km turistaösvényt újítanak fel mindkét hegységben, 50 irányjelző és 10 információs tábla kerül ki az útvonalakra. 42 ösvényt tartanak karban, és sok esetben a jelzésfestésen kívül ezeket takarítják, rendszeresen felülvizsgálják. Legutóbb három hete a Kelemen-havasokban levő Istenszéke csúcs körül kellett megtisztítani az ösvényeket, ugyanis a vihar jó néhány fát döntött ki, amelyek eltorlaszolták az utakat. Az idén 

24 alkalommal hívták ki a hegyimentőket. Szerencsére komolyabb sérülés nem volt, bokaficam miatt kellett lesegíteni a turistákat a hegyről. A kellemetlenséget leginkább az okozta, hogy nem megfelelő felszereléssel vágtak neki a túrának. Ezért a hegyimentők arra kérik a turistákat, hogy mielőtt megtervezik a túrát, először tájékozódjanak az időjárásról. Vegyék figyelembe, hogy a hegyekben gyakran változik az időjárás, megtörténhet ilyenkor, nyáron, hogy délelőtt egyetlen felhő sincs az égen, ám délutánra akár jégeső is lehet. A 2000 méteresnél nagyobb hegycsúcsok közelében havazás is előfordulhat. 

Amennyiben külföldre készülnek, számítsanak arra, hogy 3000 méter fölött már állandó a hó és a jég, és ennek megfelelő felszerelést kell vinni. Ami a ruházatot illeti, az legyen réteges, ne hiányozzon az esőkabát és a melegebb holmi, még akkor sem, ha a kiindulópontnál nyári kánikula van. Nagyon fontos, hogy megfelelő lábbelivel menjünk a hegyekbe, ha lehet, húzzunk bakancsot vagy recézett talpú túracipőt, és tanácsos cserelábbelit vinni. Ezt kiegészíthetjük lábszárvédővel, illetve olyan nadrággal, aminek lecsatolható szára van. Ne hiányozzon a sapka, fejvédő se, a túrabot is jó segítség lehet, és nem árt, ha van egy zseblámpa is a hátizsák zsebében, még akkor is, ha úgy tervezzük, hogy estére visszatérünk. Ezenkívül még indulás előtt tájékozódni kell az útvonalról. A www.salvamontms.ro honlapon le van írva a hegyimentősök által karbantartott 42 útvonal. Jó, ha vásárolunk térképet, amelyet előzőleg tanulmányozunk, vagy most már mobiltelefonon is letölthető az országos hegyimentő-szolgálat applikációja, ahol több Kárpátok-beli hegység adatait, útvonalait tárolják. Az útvonal kiválasztásánál figyelembe kell venni a túrázók fizikai állapotát, és ha lehet, ismeretlen útvonalra egyedül ne vállalkozzanak. Figyelembe kell venni a megadott túraidőt, részidőket is, ami a térképen csalóka lehet, hiszen egy bizonyos távolságot meredek hegyoldalon hosszabb időbe telik megtenni, mint könnyebb terepen. Gyaloglás közben ajánlatos óránként 10 perces pihenőt beiktatni, mert akkor marad energia az út végére is. Ami az élelmet illeti, mindig maradjon a zsákban tartalék, és ha az útvonal a pataktól távol halad, akkor ajánlatos vizet tárolni. Ez különösen érvényes a Kelemen gerincén, ahol alig van forrás. A sátorozóhelyeket úgy kell megválasztani, hogy ne legyen kitett az időjárásnak, a gerinc alá, szélvédett helyeken, tisztásokon érdemes hosszabb távon időzni. 

Hogyan védekezzünk a pásztorkutyákkal és a medvével szemben? 

A hegyeken túrázók kellemetlen helyzetbe kerülhetnek, ha pásztorkutyákkal találkoznak, vagy pedig medve keresztezi az utat. Az első esetén jó, ha nem provokáljuk a kutyákat, és a túrabottal távol tartjuk magunktól őket. Ha más választás nincs, meg kell állni és mindenképpen arra vigyázni, hogy a kutya ne kerüljön a hátunkhoz. Az ebek „terelnek”, ha többel találkozunk, bekeríthetnek, és ilyenkor jobb, ha szólunk a pásztornak, és akkor tanácsos folytatni az utat, miután a gazdájuk visszahívta vagy lecsitította az ebeket. Ne dobáljuk kővel őket, mert hatástalan. Petárdát sem tanácsos bevetni ellenük, mert akkor meggyűlhet a bajunk a pásztorral. Hogy miként kell viselkednünk a medve közelében, erről Hints Zoltán hegyimentő világosított fel. 

Ha olyan vidékre tervezünk túrát, ahol medvével találkozhatunk, semmiképpen ne induljunk el egyedül. Jó, ha van kézügyben valamilyen zajkeltő eszköz, például síp. Ahol bőséges az erdei gyümölcs, magas az aljnövényzet, folyamatosan beszélgessünk, énekeljünk, fütyüljünk, hogy a hanggal előre „figyelmeztessük” a medvét, hogy közeledünk. Ha gyanús zörejeket hallunk, meg kell állni, és alaposabban megfigyelni a környezetet. Ha meglátjuk a medvét, és az nem vett észre, csendesen el kell távolodni, ha lehet, azon az útvonalon, amelyen érkeztünk. Ne próbáljunk fényképezni, és hirtelen nagy zajt kelteni (kiáltani), mert akkor a medve megijed, és védekező reakcióként támadhat. Amennyiben sikerült csendben eltávolodni, álljunk meg egy jól belátható helyen, és várakozzunk legalább fél órát. Majd, ha úgy döntünk, hogy folytatjuk az utat, legyünk óvatosak, figyeljük a környéket, és keltsünk zajt minden lehetséges módon: ének, hangos beszéd, sípolás, kopácsolás – mind hasznos lehet. Ne vegyünk elő élelmet, mert ennek a szaga vonzza a medvét. Ha a medve vesz észre hamarabb, akkor se lepődjünk meg. Az egészséges medve, aminek a viselkedését nem befolyásolta az ember közelsége, kerüli a találkozást. Tudni kell, hogy a medve számára az ember nem egy potenciális zsákmány, és mint ilyen, nem vadászik rutinszerűen rá. Ha mégis úgy vesszük észre, hogy támadó a szándéka, elsősorban ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. Folyamatosan, nyugodt hangon beszélve, arccal a medve felé fordulva, lassan hátráljunk. Kerüljük a szemkontaktust. Tegyük le a csomagunkat, készítsük elő mindazt, amit esetleg felhasználhatunk ellene: petárda, kés stb. Semmiképp ne kezdjünk szaladni, fára mászni vagy holtnak tettetni magunkat, mivel a medve gyorsabban szalad az embernél, jobban mászik fára, és dögökkel is táplálkozik. Ha továbbra is közelít, van két lehetőségünk: vagy hagyjuk a csomagunkat, hadd szagolgassa, vagy magunkon hagyjuk, hogy némi védelmet nyújtson a hátunknak. Ha a medve tovább közeledik, akkor már be kell vetni minden eszközt, hogy távol tartsuk magunktól. Minél hangosabban kell kiabálni, a kezünket tartsuk a fejünk fölé, hogy tűnjünk magasabbnak, és ha van nálunk petárda, akkor „bedobhatjuk”. Ha a közelharc elkerülhetetlen, használjunk fel minden lehetséges eszközt: kést, botot, köveket. Próbáljuk az orrát megütni, és folyamatosan ordítsunk, hátha valaki meghallja, és a segítségünkre siet. Az egészséges, jól táplált medve nem támad, azonban – amint a hírek igazolják – vannak kivételek. A sebesült vagy beteg, netán veszett medve támadhat, s akkor is, ha már kikezdett korábban emberrel. Sajnos, az is tény, hogy az életterük szűkítése (a nagyméretű fakivágás), az élelem hiánya miatt a településekre kényszerülnek a medvék. Sőt, egyes vadásztársaságok beetetik a medvéket és ezek megszokják az állandó élelmiszer-kínálatot. Általában egy bizonyos időben közelítik meg a vadászlesek közelében levő etetőhelyeket. Az is veszélyes lehet, ha kukázás közben lepjük meg, mert akkor önvédelemből támadni fog. Ha bocsokkal van, a támadás valószínűsége sokkal nagyobb, hiszen védelmezi kicsinyeit. S végül a provokáció is támadást válthat ki.

A medvéknek megvan a saját útvonaluk, ahol a pihenőhelyüktől a gazdagabb élelemforrással rendelkező hegyoldalakhoz (málna-vész, áfonyás stb.), illetve patakokhoz járnak. Azokat kitapossák, ahol zavartalanul közlekedhetnek, ezért ha jelzett és gyakrabban használt turistaösvényen járunk, kevesebb a valószínűsége, hogy a turista és a medve keresztezi egymás útját. Ha mégis találkoznánk, ne feledjük, az erdőben ő van otthon, mi csak látogatók vagyunk! 

Ha baj van, hívjuk a 112-t 

Ha az úton elbizonytalanodunk, akkor a legbiztosabb egy forrást, patakot keresni, amely „levezethet” a hegyről. S ha még így sem találnánk ki, tárcsázni kell a 112-es hívószámot, amelyen értesítik a hegyimentő-szolgálatosokat, akik minden esetben segítenek. Megyénkben két helyen van állandó szolgálat: a Kelemen-havasok lábánál levő Palotailván, illetve a Görgényi-havasokban, Szovátán, a sípályán. Több terepjáró és különleges felszerelés is bevetésre készen áll. De legjobb, ha elkerüljük a bajt, és a korábbi tanácsokat megfogadva kellemes időt töltünk el mind a Kelemen-, mind a Görényi-havasokban, ahova mindig érdemes visszatérni.