Bál, sötétben

Hosszú idő után ismét operát láthatott Marosvásárhelyen a közönség: hétfő délután a Nemzeti Színház nagytermében adta elő Giuseppe Verdi Álarcosbál című művét a Kolozsvári Magyar Opera társulata, és a siker nem is maradt el. Színültig telt a nagyterem, többen ülőhelyet sem találtak, a publikum magyar és román nyelven olvashatta a kivetített librettót.

Hosszú idő után ismét operát láthatott Marosvásárhelyen a közönség: hétfő délután a Nemzeti Színház nagytermében adta elő Giuseppe Verdi Álarcosbál című művét a Kolozsvári Magyar Opera társulata, és a siker nem is maradt el. Színültig telt a nagyterem, többen ülőhelyet sem találtak, a publikum magyar és román nyelven olvashatta a kivetített librettót. Az előadás előtt Gáspárik Attila, a Nemzeti igazgatója köszöntötte az idén márciusban hatvanadik életévét betöltött Erkel-díjas karmestert, Selmeczi Györgyöt, aki e produkciót is vezényelte, majd a teljes sötétségben elhangzó nyitány után felgördült a függöny és láthatóvá vált a Kossuth-díjas Ascher Tamás rendezte opera monumentális díszlete.

A mű cselekménye egyszerű: Riccardo, Boston grófja álarcosbálba készülődik, miközben cselszövő nemesek merényletet terveznek ellene. Titkára és legjobb barátja, Renato figyelmezteti, de ezt a gróf nem veszi komolyan. Titkon szerelmes Ameliába, a titkár feleségébe, aki viszonozza ugyan érzelmeit, de férjét megcsalni nem hajlandó. Romantikus operához illően, számos bonyodalmat és félreértést követően a féltékeny és látszatra felszarvazott Renato a cselszövőkhöz szegődik és az álarcosbálon leszúrja a népe által imádott grófot.

Ascher Tamás rendezése a történelmi dráma szigorú cselekményvezetését, következetes dramaturgiáját elegyíti a látványszínházi elemek részletgazdagságával és a Verdi zenéjéhez illő monumentalitással. A részben örök érvényű, részben korhű díszletek és jelmezek nem helyezik el a történelem egy adott pontján az előadást, kiemelik a XVII. századból (ekkor zajlik a cselekmény), és némiképp aktuálissá teszik azt az elavult államforma és az abból adódó bonyodalmak ellenére. Khell Zsolt díszletei, Bozóki Mara jelmezei tovább hangsúlyozzák a régi történetet és az örök érvényű emberi érzelmeket aktualizáló, látszólagos anakronizmust: a hatalmas forgószínpad falakat állít a szereplők mögé, de e falak nyílászárói átláthatóak és megjelenítik mindazt, ami mögöttük zajlik: a díszlet hol a gróf vörös dolgozószobájaként, hol a jósnő barlangjaként, hol az akasztófahegy, illetve a mögötte feltűnő város helyszíneként szolgál, rövid sötétek alatt váltakozva. A snittechnika ez esetben nem hat zavaróan, inkább az elmélyültséget fokozza. A színtér a képek többségében sötét árnyalatokban játszik, a sejtelmes árnyakat, mély tónusú színeket vetítő fénytechnika, az időtlenséget sugalló, nagy és szögletes tömbökből álló díszlet, illetve a több szereplő esetében kortalan jelmezek (a gróf öltönye például), Verdi zenéje és a csodásan megírt (illetve fordított) librettó egy igen harmonikus, egyedi szépségű előadást eredményez. A Kolozsvári Magyar Opera művészeinek előadásmódját, énekesi, színészi képességeit, hitelességét negatív kritika nem érheti: noha a produkció, a műfajhoz illően és színházi előadáshoz képest kicsit statikus, a dinamizmus becsempészése mégsem maradt sikertelen. Sehol nem vált erőltetetté, egyenletesen és megállíthatatlanul halad előre, végig leköti az ezerarcú szörny figyelmét. A rendezőnek és művészeinek egyaránt köszönhető, hogy sem a zene, sem az előadásmód, sem a játék nem vált túlsúlyossá – mindez szerves egységet képezett, az elvonatkoztatás megtörtént: szimbólumokat láttunk, egy olyan, zenében kifejezett, nehéz díszletek és sötét tónusok által határolt belső világot, amelyben a szó, a test és az emberi hang költészetéé a főszerep. Ahol a lélek hangjaira fordítanak le egy történetet, amely ekképpen is adatik elő. Igényes, szép, emlékezetes előadást láthattunk Marosvásárhelyen – és az egyre ritkább katarzis sem maradt el.

Giuseppe Verdi: Álarcosbál. Kolozsvári Magyar Opera. Vezényel: Selmeczi György. Szereplők: Pataki Adorján, Balla Sándor, Kele Brigitta, Molnár Mária, Vigh Ibolya, Naphegyi Béla, Sándor Árpád, Szilágyi János, Molnár János, Szabó Levente. Díszlettervező: Khell Zsolt. Jelmeztervező: Bozóki Mara. Rendező: Ascher Tamás.