Báthory Anna arcai

Nagy vigassággal, Báthory Anna és Bánffy Dénes kolozsvári lakodalmával, a daliás fejedelem, Báthory Gábor megjelenésével kezdődik Ugron Zsolna immár harmadik könyve, az Erdélyi menyegző. Szép szó, szép cím.

Ugron Zsolna

Nagy vigassággal, Báthory Anna és Bánffy Dénes kolozsvári lakodalmával, a daliás fejedelem, Báthory Gábor megjelenésével kezdődik Ugron Zsolna immár harmadik könyve, az Erdélyi menyegző. Szép szó, szép cím.

Nagy idők sodrába, a szétszabdalt ország egyik részének, az önállósággal, a „két kos közötti” léttel birkózó Erdély fejedelmi udvarainak világába vezet. Ugron Zsolna olyan hőst, asszonyhőst választott regénye főszereplőjévé, akiről már maradandó képet alkothattunk Makkai Sándor Ördögszekér című regényéből és Móricz nagy Erdély-trilógiájából.

Az Ördögszekér, nemzedékem ifjúkori olvasmányélménye 1925-ben, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelent meg, abban az időben, amikor a történelmi regény műfaját nagy kedvvel és tehetséggel művelték az elszakadt erdélyi írók. A Korunk 1926. áprilisi számában Molter Ká-roly méltatja Makkai Sándor regényét. „Az Ördögszekér virág-jelképe leánytestet ölt és kóróvá lesz” – írja. Elismeri a református püspök írói talentumát. „Makkai könyve építő erkölcsi célzata és építő munkája, félelmetes lélekábrázolása és korszerű biztonsága mellett olvasmánynak is elsőrendű”.

Amikor hozzájuthattunk, és először olvashattuk Makkai könyvét, megdöbbentett, megrázott az erdélyi múltnak ez az időszaka, a fejedelmi gyermekek ecsedi éveinek leírása, az országbíró Báthory félelmetes birtokló lénye, a szüntelen háborúskodás, a gyermek Báthory testvérek életében a ragyogás és a reménytelenség. Molter „a bűn naivitásának” nevezi, ami átjárja életüket, végül megállapítja: „Az Ördögszekér fájdalmasan szép”.

Ha Móricz Anna-képét idézem fel, az emésztő szenvedélyek jeleneteit, nemcsak fájdalmasnak, hanem gyötrelmesnek érezhetjük. Minden, ami „a nagy fejedelem” életében fényt, boldogságot, férfiúi beteljesülést jelentene, Báthory Anna szerelme, szépsége, birtoklása, gyötrelemmé válik. Károlyi Zsuzsanna féltése, önkínzása az istenfélő asszonyban átkos gyűlöletet ébreszt. Az olvasó érzi, hogy az őszinte szerelem és az egymásra találás mardosó kísértetté válik.

Arra gondolok, hogy milyen bátorság, mennyi olvasó-kutató munka, készség kellett ahhoz, hogy Ugron Zsolna, maga is erdélyi főúri család leszármazottja, újrateremtse Báthory Anna alakját, és valamiképpen helyretegye, amit két nagy íróelődje ettől a merész álmokat szövő, de az oly kevés boldog percért is a sorssal dacoló fejedelmi asszonytól megtagadott.

A könyv fejezetcímei a XVII. századi Erdély fontos évszámai és helyszínei. Meglepően jó szerkesztési technika, sorsdöntő helyszínnel kezdődik, fontos évszámokkal, helyszínekkel folytatódik. A fejedelmek sűrűn váltakoznak a háromba szabdalt országban. Amint az egyik főúri asszony mondja: „Erdély fejedelmi székébe könnyebb beleülni, mint abban megmaradni”. Ez történik a Bethlen segítségével, nagy vagyona és fejedelmi neve alapján az alig húszévesen fejedelemmé kikiáltott Báthory Gáborral is. Bocskai örökébe lépve, török szövetséggel, német oltalommal, a hajdúk kardjaival jó irányba lehetne haladni, de már kezdetben ott vannak az árulók, a pártütők, a mást akarók. A nagyratörő, sokszor megzavart, bár elgondolásaiban érettséget tanúsító ifjú fejedelmet megszédítik kezdeti sikerei. Mielőtt leszámolhatna rosszakaróival, áldozattá válik.

Ugron Zsolna könyve Báthory Gábor fejedelmi útján is végigvezet, de nem őt, hanem Erdély akkori nagyasszonyait, a fejedelmi udvart, a várak belső életét vetíti elénk mindig érdekes, valós helyszínekkel, Báthory Anna sokszor megtett útjaival, szép otthonaival, de szövevényes, békétlen korának rá mért szerencsétlenségével.

„Túl sok esze van, s túl kevés birtoka”

Ilyen tömör és bölcs jellemzések formálódnak némely rangos, nagy udvart vezető nagyasszonyok ítéleteiben. Sokszor van az asszonyok kezében a döntéshozatal. A férjhez adás révén birtokok, várak, jobbágyfalvak kerülnek új tulajdonba. Anna, az alig tizenöt éves, szigorral nevelt, fejedelmi családból származó kislány az ötvenéves Bánffy Dénessel kötött házasságával hatalmas vagyon birtokába jut, férje, a volt országbíró és váradi kapitány a fiatal fejedelem pártfogója, hűséges támogatója, elkötelezetté válik ezáltal. Apja lehetne Annának, úgy is bánik vele, nem akadályozza udvartartását, még solymászásait, erdei-mezei kalandozásait sem.

A fejedelem háborús tervei, nagyravágyása, birtokosztogatása, kicsapongó életmódja hozzák a bajt. Anna temérdek vagyonával megözvegyül, hamar szembesül azzal, hogy vagyonát, várait védenie kell – mindig készenlétben a menekülésre – a közelgő háború miatt.

A jól megrajzolt mellékszereplők közül itt jön a képbe Esterházy Miklós, a kassai országbíró hadnagya, Báthory Gábor ifjúkori vitéz pajtása a tanulásban, az udvari életben. Ám Esterházy vagyontalan, most küzdi fel magát ügyességével, megfontolt, számító okosságával az ország ügyeit intéző rendek sorába, de uradalmak, vagyon nélkül csak a sűrűn váltakozó fejedelmek udvarában teheti magát hasznossá. Időre van még szüksége. Korábbi találkozóikon már mélyen belenézett Báthory Anna szemébe, ő volt az, aki után a korán házasságba kényszerített kamaszlány vágyakozott. Amikor eljön az ideje, hogy közelről megismerje, és beérjen a vágyakozása, Esterházy már a fiatal özvegy, munkácsi várúrnő, Dersffy Orsolya jövendőbelije.

Anna szerencsétlen sorsát csak megnehezíti titkos választása, először és később is, amikor Bethlennel találkozik.

A sárkányfogas gyűrű

Ismeretes, hogy a Báthoryak címerében sárkányfogak vannak. A sárkánykígyó regéjét az ecsedi várat körülölelő hatalmas, ingoványos, lápos vidékről eredeztetik, onnan, ahol valamikor a bátor Opos vitéz legyőzte a vizeket mérgező sárkánykígyót. A regény egyik legjobban elképzelt és megírt jelenete az öreg István úr és Anna meghitt beszélgetése. Öreg Báthory István, a gyermekek gyámja, nagy csatákat, nagy időket megért, országbíróként is belefáradt a bajok, háborúk viselésébe vagy elhárításába. Előveszi a rejtett Báthory-gyűrűket, elmeséli kedvelt unokahúgának a történetet, azt is, hogy a harmadik gyűrű Annát illeti meg.

„A gyűrű hordozója a kígyó átkát is viseli” – hangzik el az Annát megremegtető mondat, de az is követi, hogy akit a gyűrű kiválaszt, az szebb, erősebb és bátrabb a többieknél.

Sorsdöntő pillanatban emlékszik minderre Báthory Anna, és amikor a gyűrű hozzá kerül, eldönti, hogy a maga életét járja ezután.

Az évszámos, helyszínes fejezetekben történelmi hűséget követ a regény fonala, Báthory Anna szomorú vége is ekképpen.

Nézelődés a Báthoryak korában

Legújabb könyve megjelenése után az egyik vele készült interjúban Ugron Zsolna azt mondta, hogy ha visszamenne az időben, leginkább a Báthoryak korába menne vissza nézelődni. Megnézné könyvének hőseit, milyenek is voltak, jól elképzelte-e őket?

Azt hiszem, már eddig is jól el-elnézelődött abban a korban. A történelmi hűséget sikerült visszaidéznie a legádázabb korszak Erdélyének a helyszíneivel, a viselettel, az élvezetes nyelvezettel. De főképpen Báthory Annának szolgáltatott igazságot az eddigi arcai után. Azt is érzékeltette, mivé lehetett volna, milyen fejedelmi asszonya lehetett volna Bethlen Gábornak, vagy milyen csodaszép mátkája Esterházy Miklósnak. Bár itt is megjelenik, az ördögszekér csak egy szerény gyógynövény Anna patikájában, nem válik kóróvá a szél sodrásában. Mai szóval koncepciós perekkel sújtják a hatalmukat féltő, birtokokat szerző urak azokat a szép asszonyokat, akiknek asztalánál jól érezték, kimulatták magukat. Azután nem ismernek kíméletet, irgalmat. A hűséges, istenfélő asszonyok fonják, szövik a hálót, átkokat szórnak a jó kedélyre, a lovagló, táncoló szép asszonyokra, kuruzsló vénasszonyok hallgatózása, suttogó ármánykodása közepette. A boszorkányperekkel sok főúri birtokos lesz még gazdagabb.

A regény párbeszédes részei jelentik a tulajdonképpeni cselekményt. A találkozások, a vigasságok, a levelek, mindez élvezetes, találó, szép erdélyi nyelven. A megszólítások, az udvarlások, a várúrnők bölcs tanácsai nem mesterkéltek, nem finomkodások, hanem a közlés módjának illemtudó, de szókimondó alkalmai. Az asszonybeszédek megszívlelendő igazságok, amint olvassuk: „Egy Báthory nem választhat sorsot magának. – Kardhegyen billegett, kinek a fejére kerül a magyar korona. – Titkot, köhögést, füstöt rejteni nem lehet”.

Látszik, hogy a mesélő örömét leli szereplői beszéltetésében.

A szerző könyvének folytatását ígéri. Látni fogjuk bizonyára Esterházy Miklóst mint az ország nádorát, és szépséges, okos asszonyok védik, igazítják a hadra kelő, országgyarapító vagy elvesztő férfiak sorsát.

Ugron Zsolna Báthory Anna képmását szeretné megtalálni. Reméli, hogy ott rejtőzik valahol, valamelyik bécsi képtárban vagy múzeumban Ismeretlen hölgy arcmása cím alatt. Megérné a fáradságot, hogy regényének olvasói is nézelődjenek, ki tudja, hátha rátalálnak.

Molter szavait kölcsönveszem: „a regény mindezek mellett olvasmánynak is elsőrendű”.

(Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző – Libri Kiadó, Budapest, 2013)