Bodor Péter alázatos könyörgése (2.)

Mielőtt folytatnám Bodor Péter kéziratának szöveghű közlését, engedjék meg, hogy írjak néhány szót Hauchárd Józsefről, a Bodor-féle kézirat egyik főszereplőjéről. Bodor Péter ugyanis Hauchárd József vendéglőstől kapta a kosztot, amíg a városnak kutat, hidat, aszfaltos és kövezett utat épített. Hauchárd József pedig követelte, hogy a börtönben sínylődő Bodor Péter javait árverezzék el, és az így befolyt összegből őt kártalanítsák.

Mielőtt folytatnám Bodor Péter kéziratának szöveghű közlését, engedjék meg, hogy írjak néhány szót Hauchárd Józsefről, a Bodor-féle kézirat egyik főszereplőjéről. Bodor Péter ugyanis Hauchárd József vendéglőstől kapta a kosztot, amíg a városnak kutat, hidat, aszfaltos és kövezett utat épített. Hauchárd József pedig követelte, hogy a börtönben sínylődő Bodor Péter javait árverezzék el, és az így befolyt összegből őt kártalanítsák.

Hauchárd József a hugenotta származék Hauchárd Izsák kollégiumi német- és franciatanárnak a fia volt. Hauchárd Izsák nyelvtanár ott lakott, ahol később Bolyai Farkas, később pedig Koncz József. Koncz József azt írja Hauchárd Izsák fiáról, Józsefről, hogy híres mérnök és építész volt, az Elba-sziget megteremtője, 1841-ben hunyt el. Viszont Koncz József véleményét összevetve Benkő Károly leírásával és Bodor Péter most nyilvánosságra hozott kéziratával, inkább az derül ki, hogy Hauchárd József ügyes, rafinált vendéglős volt. Az Elba-szigetet bérbe vette a várostól, és ott sikeres vendéglőt rendezett be. Bodor Péter Rózsa (ma Eminescu) utcai „vidámparkját” úgy akarta megkaparintani, hogy a börtönben sínylődő Bodor ellen keresetet adott be a városhoz. A dokumentumok tükrében a dolgok átértékelődnek.

Olvassuk tovább Bodor Péter „mentségét”:

„A sárba merült város piacát, utcáit megköveztettem, s mind azon pflaszter, mely Vásárhelyt létem alatt készült, az én szorgalmam gyümölcse, – melynek készítésében szabadságom ideje alatt is, minden jutalom nélkül teljes igyekezettel fáradoztam, midőn pedig szenvedésem ideje alatt a nemes Város munkája időt nem engedett élelmem szerezhetésére, (mely nélkül dolgozni a természet törvénye nem engedi) az azon munka mellett konszumált, és azon célra adott mindennapi ételemet, csekély véleményem szerint inkább megérdemlem, mintegy aljavaló rab, ki minden elmebéli fáradság nélkül folytatja napi robotját, – ki mind ez ellenére is, mikor a közönség, vagy más magános, munkájára ki kísérik, – előre meg kívánja napi díjját: – hát én ki értelmi sújjal, – s teljes lelki erővel, fogyasztottam életem métcsét, a nemes közönség terhes munkái mellett, s a mellett még ruhámat szaggattam (melyeknek árukban ma is méllyen fészkel véres verejtékkel gyűjtött vagyonkámban kalmár Isekutz Bogdány, s melyeknek árukat massa curatorom [= javaim kurátora] is kifizette) többet az írtaknál nem érdemelnék?

Mély alázattal leborulva könyörgök tehát a felséges Királyi Fő Kormányszéknek; méltóztasson legalább a Nemes Közönség munkájára, mint egy felépített kosztom, s ruházatom árának súlyos terhe alól istenes kegyelmességgel felmenteni, jovaimat az alól felszabadítani, – mivel különben is,

d, Magam, s jovaim a tekintetes nemes Tanács hatalma alatt lévén, ha már azon célból exequaltak (végrehajtottak) is kertemből – de én mei juris (szabad jogú) személy nem voltam: mert a’ Decretum Tripartitum I. rész 56dik titulus 3 és 4dik paragrafusai szerént a fogoly non sui juris (magával nem szabad ember). – Azonba, annak conscribáltatásakor (összeírásakor) azon semmi terű nem feküdött; ’s én mint non proprii juris (szabad jog nélküli, jogait szabadon gyakorolni nem tudó), szenvedésem alatt azt nem terheltettem; tehát status quo (a korábbi állapotnak megfelelő fennálló állapot) kellene maradnia, De

e, Hauchárd József engemet soha is azért törvénybe nem hívott, – nem convincaltatatott (rám nem bizonyított). –

f, én a nemes közönség munkái mellett konsumáltam (fogyasztottam), és Hauchárdot koszt adásra soha meg nem is fogadtam.

Másodszor: Ami vagyonkámnak árverés útján lelendő elkótyavetyéltetését illeti: abban meg egyeznem teljes lehetetlen, mert,

a, jószágom sokkal többet ér, mint amennyire az becsülve vagyon, – és activus statusom (jelenlegi vagyonom) több, – mint a passivus (tartozás), – de sőt meg történhető, – hogy passivumom (tartózásom) nincs is, – mivel

b, Jószágom volt arendátora, Petelei Márton ellen lefolyt computusos (elszámláltató, számonkérő) peremet megnyertem: ki is jószágomat majd 9 évekig bírván, nála lévő pénzem felvételére a Tekintetes Királyi Főkormányszék, ez előtt 8 évekkel, kegyelmesen városi hatalom kart méltóztatott volt rendelni, – de hogy ez mind e mai napig is teljesületet nem vett, a következendőkben bátorkodok annak okait alázatoson felfedezni.

aa., A tekintetes nemes Tanács jószágomat haszonbérbe adta, fél haszon fizetés mellett, minden kihirdetést, vagy kotya-vetye nélkül, úgy a mint és a kinek akarta, oly módon, hogy az a végre kebeléből kibocsátott senator (tanácsos) tekintetes Zöld Ádám úrnak, mint jószágom, s jövedelemre felvigyázónak, az arendator documentative bebizonyítván jövedelmemet, minden 3. hónapokban, oda adminisztrálja azt, hová a tekintetes Tanács rendeli. Nékem Szamosújvárra kelletvén mennem, hogy oda léttem alatt mi történt légyen jószágom jövedelmivel, nem tudtam, míg haza nem jöttem; mikor is osztán arendátoromtól kértem is vissza jószágomat, és annak jövedelmét; – de aki sem jószágomba nem bocsátott, sem jövedelemről tudni nem akart, azt adván okul, hogy ő épített, – s így még én volnék adóssa. Ekkor mind ketten computualis bírákat kértünk a tekintetes Tanácstól, – egybe gyűlvén azok, a contractus arendatitius (bérleti szerződés) felolvastatott, – s annak tartalma szerint a jövedelem lista elő kéretett, – de a felől azon nyilatkozást tevé arendátorom; hogy ő listát nem vitt (bizonyosan! nem akarván velem osztozni) ezt a bírák bejelentvén a tekintetes Tanácsnak, – ily utasító válasszal bocsájtottal el, – „hogy ha nem kíván Petelei Márton a contractus (szerződés) tartalma szerént jövedelem listát mutatni elő, – hívasson a Commissió (bizottság) ahhoz értő polgárokat, kikkel megbecsültetvén jószágom évenkénti, azon időbeli censussa (jövedelembecslése), – annyit exequáltassanak (végrehajtassanak) arendatoromon: – mely igazságos ítéleten mind két felekül megnyugodván, – az utasítás szerint végbe ment a munka; – melioratiok (bővítések), – deterioratiok (állagromlás) megbecsültetvén, még én adósodtam meg, – mint hogy a királyi contributiót (állami adót) is egész szenvedésem ideje alatt velem fizettették meg; – ekkor látván évi jövedelmemnek kevéske becsültetését, – reportatiot (halasztást) jelentettem; – de abba semmi lépést nem tehetvén, valamíg arendatoromat ki nem fizettem, – (mely pénzem nem léte miatt 1830. Szent György napig maradott) akkor kezembe jött jószágom. Reportatio útján megmutattam a tekintetes Tanács előtt törvényes esketéssel, hogy nem 80 egynehány váltó forintot, hanem 100 pengő rénes forint körül járt a becsű az évi jövedelem tárgyában: – a tekintetes commissarius urak azonban relatoriájokban (beszámolójukban) nem az esküdt commetaneusok (szomszédok) vallomásuk, hanem öntetszések szerint 100 ezüst rénes forint helyet, 80 váltó forintot évi jövedelemről referáltak ön aláírásokkal, és szokott pecséttyökkel erőssítve; – a legjobb vallót azonban ki is hagyták, – ki háromszor is meg esküdt már arra, mi szerént a 100 pengő rforintokért akarta jószágomat esztendei haszonbérbe kivenni; – melybe már felesége is megvolt egyezve; mely ilyetén, s törvény által nagy büntetés terhe alatt megtiltatott cselekedetüket attyafiainak látván a tekintetes Tanács esztendei census (becsülés) helyett, haszonbeli jövedelem felvételére utasította azon urakat, – hogy így az elkövetett tetemes hiba elpalástalodhasson; – és ezt a nélkül tette, hogy azt peres felekül valamelyikünk kérte, – vagy kívánta volna: – ’s ily módon előbbi utasító válaszát egésszen megváltoztatta. – Én még erre is rá állottam, de oly módosíttással, hogy a jövedelem a contractus tartása szerint legyen felvéve, és bebizonyítva, – mely ha meg nem történhetik, azon esetbe, a már törvényes commetaneusok által egyszer tökéletesen végbe vitt becsű szerint exequaljanak (elvégezzenek): minthogy azok hiba nélkül vittek végbe kötelességeket. – Ezen executio (végrehajtás) kiviteléért, száma nélkül könyörögtem, sőt szolgabírói törvényes procedura (eljárás) által is igyekeztem a tekintetes commissarius (biztos) urakat arra bírni, hogy azt már valahára consummálják (elvégezzék); – de mind hiába! Az executio e mai napig sem jött ki, – melynek következések osztán, azután halomra tódult adósságaim, – az azokra tett perbeli költségeim, – s végre az ezek okozták utolsó ínségem miatti ezen jelen szerencsétlenségbe esésem. –

Könyörgök is ezennel a Felséges Királyi Főkormányszéknek, s méltóztasson istenes irgalmassággal azt határozni, mi szerint, midőn az írt commisárius urak által tett hiba miatt rettenetes fogságom óriási terheit kellett süllyedező öreg erőmnek hordani, – bár csak már ezen tiszti hibák által okozott tetemes káraim megfordíttassanak.

Mélységes alázattal bátor vagyok itt megjegyezni azt, miszerént minden e tárgyat illető irományokat, egyik executor commissarius marosvásárhelyi senator tekintetes Gyöngyössi Lajos úrnál lehet megtalálni: – documentumul béadni kénytelenített javaim conscriptiójával együtt; – mi miatt én soha ez óráig is javaim hogy, és mi módon állásáról tisztába nem jöhettem.

Harmadszor: Volt szenvedő társom tordai Lakatos Sámuel helyett is massámból (javaimból) fizettetvén ki a hamis cédulákból következett kár (mely felőlli bizonyítványa a tekintetes nemes Tanácsnak házamnál kasztenembe vagyon) és amely 48 darab 10 rénes forintos cédulából álló 480 rénes forintnak az altissima sententia szerént is, büntetésünk idejéhez lévén szabva, általunk volt kifizettetése, – minthogy nékem hét, – néki pedig 4 év volt rabságul ítélve, reá esik fizetni való 174 rénes forint 38 8/4 krajcár nékem a néhai Lakatos örökösei által leendő vissza fizettetését mély alázatossággal annyival is inkább bátor vagyok vissza fizettetni parancsolni, – könyörögni a Felséges Királyi Főkormányszéknek; – mivel elfogattatásakor néki nem csak kész pénze, de ezüst neműi is találtattak.

Mind ezeknek s több ilyeseknek személy szerénti bővebb bé bizonyíthatásukra szabadságom elvesztése, s a mellett tömlöcöm borzasztó falai, – úgy öregségem gyengeségei már alkalmatlanná tettek engemet, az elkövetett igaztalanság, és nyomattatás azonban ólom teherrel nyomja roskadó vállaimat, – porba hullva könyörgök tehát hazám felséges, ember szerető, és védő Főkormányszékének, méltóztasson méltóságát annyira dicsőítő irgalmasságánál fogva, rajtam az által segíteni, mi szerint ezeknek kinyomozására, és törvényes követelésére fiscalis assistentiát rendelvén engem sorsom, s embertársaim üldőzésöktől menté tenni méltóztasson.

El lévén továbbá Marosvásárhelyt létem alatt, aki, és különösön a Városon járhatástól zárva, azt sem tehettem szokott törvényes úton, – a mi szívem legforróbb óhajtása vala, hogy t.i. fogadott kedves gyermekeimet Szathmári Sűtő Jánost, és nejét Léopold Therésiát hiteles személy előtt bizottyaimnak vallhattam volna: – kénytelen vagyok tehát említett gyermeki jótevőimet, kik engemet ínségemben el nem hagytak, sőt ruháztak, – tápláltak, s táplálnak ma is, – a Felséges Királyi Főkormányszék előtt törvényes plenipotentiariusaimmá vallani, – kik, ha mi kis passivumaim lennének, azt kifizetgetik. – Ezen emberek mentettek meg engem az éhelhalástól; – mert míg a Felséges Főkormányszék által parancsolt kevés napi pénzemet a Tekintetes Tanácstól véghetetlen baj, és utánna járással kikaphattam, – hét hónapok teltek ez azon idő alatt, s ekkor is csak félbe szerbe juthattam ahoz.

Ezeket terjesztvén a Felséges Királyi Főkormányszék atyai kegyelmessége eleibe alázatoson a fennebbi pontokban orvoslásáért esedezvén, legmélyebb alázatos devotióval hódolok, s vagyok

A Felséges Királyi Fő Kormány Széknek alázatos szenvedő szolgája Bodor Péter szerencsétlen művész.

Szamosújvárt, Januárius 4-én, 1837.”

Fontos kérdés Bodor Péter életével kapcsolatosan, hogy javait valóban elárverezték-e? Az biztos, hogy a szamosújvári börtönből való szabadulás után már nem volt kedve többet a nemes városnak dolgozni. Nagyon megalázták és összetörték ezt az igen tehetséges embert. Ezekre a kérdésekre csak dr. Pál-Antal Sándor főlevéltáros, az MTA külső tagja tudna nekünk válaszolni.

Oláh-Gál Róbert