Bodoré volt-e a Bodor híd?

A Maroson átívelő valamikori nagy fahíd a köztudatban Bodor hídként ismert. Építéséről, nagyszerűségéről, tervezője zsenialitásáról számos írás látott napvilágot, főként a helyi lapokban.

1900 körül készült képeslap az állítólagos Bodor híddal

A Maroson átívelő valamikori nagy fahíd a köztudatban Bodor hídként ismert. Építéséről, nagyszerűségéről, tervezője zsenialitásáról számos írás látott napvilágot, főként a helyi lapokban.

„Mint »városi geometra« (a geometria tudósa, szakembere) hozza létre az idegenektől is megcsodált, egyetlen vasszeg nélkül épült híres Maros-hídját, a Bodor hidat, amelynek szélessége 8 méter, hossza 68 méter volt” – olvasható az egyik romantikus írásban. „Mint »városi geometra«, felépítette a régi marosvásárhelyi Maros-hidat (az úgynevezett Bodor-hidat) – olvasható máshol. – Ez a Maroson a második fahíd. 1821. június 30-án nyújtja be a tervet az elromlott híd helyére. Ez volt az első nagy munkája Marosvásárhelyen. A híd 8 m széles és 63 m hosszú volt, és fából, egyetlen vasszeg felhasználása nélkül készült, csak faszeget használt és közel száz éven át fennállt. A híd 1900-ig volt használatban. 1910-11-ben vashíd került a helyébe, de ezt is Bodor hídnak nevezték a vásárhelyiek. (1970-es árvíz után lebontották).”

Úgy gondolom, eljött az ideje a valós múltnak a képzelet szülte legendából való kihámozására, hiszen a korabeli forrásokban őrzött tények ismeretének hiánya miatt mindmáig hamis kép él emlékezetünkben arról a száz éve lebontott építményről, amelyet Bodor hídnak tartanak. Tisztáznunk kell mindenekelőtt azt, hogy mi igaz mindabból, amit róla eddig tudtunk. Válaszolnunk kell arra a néhány kérdésre, hogy mikor és miből épült, meddig volt használatban, és az ő hídját ábrázolja-e az 1900 körül készült, tudtommal egyetlen fennmaradt képeslap.

De mielőtt a hídról szólnék, megjegyzem, hogy Bodor sosem volt a város „geometrája”, „a geometria tudósa”, vagyis mérnöke. Nem volt városi választott vagy szerződéssel alkalmazott tisztviselője. Ő Marosvásárhelynek polgárjoggal nem rendelkező egyszerű, szabadrendű lakója volt. A város csak kihasználta Bodor kényszeredett helyzetét – mivel bankóhamisításért több mint két éven keresztül a város fogházában raboskodva várta elítélését –, és több alkalommal szinte ingyenmunkára fogta őt. Itteni raboskodása idején készültek legismertebb munkái, az ún. Bodor híd és a Bodor-kút.

Az eredeti Bodor híd, ahogy köztudott, valóban 1821-ben készült. Az 1821 júniusában pusztító nagy árvíz ugyanis elöntötte a város alsóbb fekvésű részeit, épületeket, gazdaságokat rongált meg. Tönkretette a Maroson átívelő három híd közül a két nagyobbat. Ekkor a városi tanács felkérte Bodort a Maros főárka fölött átívelő ún. „2-dik nagyhíd” újjáépítési tervének kidolgozására és a munkálatok levezetésére. Az új híd tervét, a város fogházában raboskodva, rövid idő alatt elkészítette, amelyet a tanács már 1821. július 24-én elfogadott, és azonnal a kivitelezéséhez fogott. A hagyomány úgy tudja, hogy Bodor egy teljesen vasmentes hidat épített. Túlzásnak tartom, hogy azt ő építette volna. Azt a felfogadott ácsok építették. Ő a tervrajzot készítette és az építést irányította.

A levéltári adatokból az is kitűnik, hogy a híd nem volt teljesen vasmentes. Valójában használtak ott vasat is, lehet, hogy kevesebbet, mint amennyit a fahidak esetében általában szoktak. Vas felhasználására utal egyrészt az a tény, hogy amikor a munkálatok felügyeletére kinevezett bizottság feladatul kapta a szükséges mennyiségű fa megállapításának, kivágásának és faragásának intézését, arra is felhatalmazták, hogy a felhasználandó vasat beszerezzék és feldolgoztassák.¹ Másrészt pedig ott van a városi pénztárnok évi elszámolása, amelyből kitűnik, hogy a „2-ik híd készíttetéséhez” Görög József kereskedőtől 160 forintért vasat vásároltak, amiből 5230 szeg lett.²

Bodor Péternek a híd építéséhez kapcsolódó szerepe a tanács és a Főkormányszék közötti levelezés során több alkalommal is napirendre került. Legbeszédesebb ezek közül az 1822. május 13-i folyamodvány, amelyben felsorolják a város javára végzett munkáit. A tanács tudta, hogy az ítélet kimondása után Bodort büntetésének letöltésére az ítéletben kijelölt börtönbe zárják, és a városból való elszállításával a szinte semmi költségbe sem kerülő jó szakembert elveszítik. Helyben hagyása érdekében folyamodtak a Főkormány-székhez, amelyben felsorolták nemcsak az eddig végzett munkáit, hanem az ő segítségével jövőben elvégezni szándékozottakat is. „Mechanicus Bodor Péter – szól a folyamodvány –, aki későbben hamis papiross pénz készíttésért, és azzal való élésért elfogattatott, és főbeli közkereset alatt vagyon, mind elfogadtatása előtt, mind kivált képpen annak utánna esméretes mestersége által utaink, hidgyaink és kutaink építtése, a hibásoknak helyrehozása körüll nevezetes munkákot tett, és tétetett, anélkül, hogy ebbéli hasznos és a város előmenetelére tett fáradtságaiért az allodiális cassából (majorsági, vagyis a város saját pénztára – sz. m.) nagy jutalmat kívánt vagy vett volna. Különösen pedig a múlt 1821-dik esztendőben volt hallatlan nagy árvíz által a Maros vize anyaárkán és ugyancsak a Marosnak edgyik nagy ágán lévő nagy és igen költséges két hidaink elrontattatván, ezek közül a nagyobbik híd ugyancsak a Bodor Péter rajzolatja és pallér gyanánti főügyelete alatt még az őszen nagyobb részin bevégeztetett, és járhatóvá tétetett ugyan, de a két vége a dereka szerént való folytást kíván, megfedetése is hátra vagyon. Úgy az híd védelmezésére kívántató jéghasíttók is, nem különben az előbb említett híd is, valamint a vámos hidunk is, mely is mind a régiség mind az említett árvíz által megrongáltatott, és a rajta való járás szinte félelmes, vagy jó móddal való újíttást kívánnak, vagy merőbe való építtések rövid időn belül szükségessé válik. Efelett a piaci szökőkút is, melyet csak nem haszonvehetetlen állapottyából hozott helyre Bodor Péter, s azon kívül, hogy a csatornákon bővséges vize foly ki, olyan állapotba tétetett, hogy a szükség esetére mindenkor 2000 veder vizet magában készen foglal, ezen kutunk is még tökéletesen be nem végeztetett. Vannak még más munkáink is, melyeknek előszámlálásokkal excellentiá-tokat terhelni nem kívánnyuk, azonban bátorkodunk alázatosan feljelenteni, hogy mindazon munkáknak az allodiális cassa megkíméllésével, a város díszével és előmenetelével leendő megkészíttetésére nézve Bodor Péterre nagy szükségünk volna. Ellenben nekie innen való elvitettetésével sok és nevezetes munkáinkkal vagy elmaradni kénteleníttetünk, vagy azoknak megtétettetésekre az elkerülhetetlen szükség esetében egyebünnen kellene pallért költségesen hozatni, s ennél fogva az ilyen pallérral teendő munka az allodiális cassának nevezetes megüressítésével eshetnék meg. S ezek szerint Bodor Péternek itten való maradhatása a városnak igen hasznos és szükséges lévén. Bátorkodunk alázatos tisztelettel Excellenciátoknak könyörögni, hogy feladott okainkat kegyes fontolóra venni, és Bodor Pétert ítéletesen itten meghagyni, s a felséges udvar előtt is itten leendő hagyattatását kegyesen kieszközölni méltóztassék, örökös tisztelettel maradván.”³

Tehát a „2-dik nagyhíd” Bodor tervei és irányítása alatt készült. Sajnos, ezzel kapcsolatban semmilyen dokumentáció nem maradt fenn. Így nem tudjuk, hogy milyen alakú és mekkora volt. Azt viszont igen, hogy fedetlen maradt. A híd nagyságát illetően egyedüli fogódzónk az új híd építésekor készített egyik jegyzőkönyvben elejtett kétszeri megjegyzés, amelyben a „régi Bodor hidat” 17 öl hosszúnak említik.⁴ Így az nem lehetett 68 méter hosszú, csak 32, hiszen a 17 öl megfelelője a 32,25 méter.

1872-ben a város képviselőtestülete, a Bodor híd rossz állapota miatt, egy új híd felépítéséről döntött. Tehát a Bodor-féle nagyhíd ötven évig szolgált hűségesen, kiállva több árvíz okozta megpróbáltatást is. Az új híd építéséhez azonban a folyó medrének a szabályozása is szükségessé vált. 1872-ben a „vízszabályozási, gátlási és közlekedési munkálatok” kivitelezésére Burghárd mérnökkel egy újabb tervet készíttettek.⁵ A terveket 1874-ben előbb jóváhagyatták a Közmunka és Közlekedési Minisztériummal, majd a kivitelezéshez szükséges költségek fedezésére 100.000 forint kölcsön felvételének jóváhagyásáért a Belügyminisztériumhoz fordultak. A felsőbb szerv, miután a dokumentációt ellenőrizte és az igényeknek megfelelően módosíttatta, a bankkölcsön felvételét jóváhagyta. A Maros szabályozási terve felölelte a Várhegy és Meggyesfalva közötti teljes szakaszt. A városi tanács a kölcsönt a vízszabályozási munkálatokra, a cölöpgát és az új híd megépítésére fordította.⁶

Az új fahíd, amelyet a hídkorlátok rácsozata miatt rácsos vagy rácsozatos hídnak is neveztek, nagyvonalakban már 1874-ben elkészült. Az első nagy cölöpöt, az 1874. augusztus 21-i mérnöki jelentés szerint, 36 óra alatt 30 ütéssel 13 láb és 3 arasznyi mélyre verve állították a kijelölt helyre. De a munkálatok befejezése még évekig elhúzódott. Természetesen ez is fahíd volt, akárcsak az előbbi. Építéséhez a város erdejéből származó cserefákat használtak, 609 darabot. És ez a híd sem volt teljesen vasmentes. Így pl. a martlábaknál lévő süvegcövekek bocskorai vasból készültek. A teljesen kész hidat 1877. február 23-án egy bizottság megvizsgálta, és „hiánytalannak, erősnek és tökéletesnek „találta”. Mivel az elvégzett munkát nagyon jól véleményezték, a garanciaként előre befizetett 3806 forintot Pántya István és Sófalvi József vállalkozóknak visszaadták.⁷

Az építtető városi tanács a híd befödésére is gondolt. E célból terv is készült, és az 1883. évi költségvetésből az erre szánt pénzt elkülönítették. Mivel egy utólagos szakvéleményezés túl nehéznek tartotta azt, kivitelezését elvetették. A híd karbantartása és a faanyag rothadástól való megvédése érdekében fakátránnyal való kezelése mellett döntöttek, amit évi rendszerességgel elvégeztek. Első alkalommal 200 kg kátrányt vásároltak. Minden bizonnyal a kátránnyal való kezelés az oka, hogy a híd elemeinek színe sötétbarna lett. Az új fahíd hossza a korabeli iratok szerint 36 ölnyi, vagyis 68 méter volt, ami több mint kétszerese a tulajdonképpeni Bodor hídnak.

A helyi lakosság megszokásból ezt a hidat is Bodor hídnak hívta mindaddig, míg azt egy még nagyobb vashíddal nem helyettesítették. A címben feltett kérdésre a válasz tehát: Bodor nevéhez fűződik az 1821-ben készült és 1874-ben lebontott fahíd, az újabbra csak ráragadt Bodor neve.

^{1 A Román Nemzeti Levéltár Maros Megyei Hivatala, Marosvásárhely város levéltára, Közgyűlési jegyzőkönyvek, 57/1821. sz., 350 –351.}

^{2 Uo. Majorsági számadások, 251/1821. sz.}

^{3 Uo. Acta Politica, 298/1820. sz. 71.}

^{4 Uo. Tanácsi iratok, 607/1884. sz., 20–22.}

^{5 Mvhely lt, Közgyűlési jegyzőkönyvek, 55/1875. sz., 31.}

^{6 Uo. 106–107., 124 –125.}

^{7 Uo. Tanácsi iratok, 607/1884. sz., 20–22.}