A boldogság ígérete
2012-11-26 16:53:27
- Máthé Éva
„5let nélkül a reklám nem 6” – tavalyelőtt ezzel a címmel szervezték meg Magyarország több városában az úgynevezett Reklámhetet. A szellemes mondat a reklámtevékenység, és ezen belül a tévéreklámok lényegére tapint rá.
„5let nélkül a reklám nem 6” – tavalyelőtt ezzel a címmel szervezték meg Magyarország több városában az úgynevezett Reklámhetet. A szellemes mondat a reklámtevékenység, és ezen belül a tévéreklámok lényegére tapint rá.
A világhálón mostanában azért kezdtem el a tévéreklámozás pszichológiájáról szóló cikkekre vadászni, mert éppen azon bosszankodom, hogy az eddig szinte „vegytiszta” Mezzo zenei csatorna is gyökeresen átalakult. Mostanáig a reklámmentesség szinte egyedülálló szigete volt az adó, ám egy ideje bántó gyakorisággal jelennek meg benne (rajta?) a szerencsére jobbára kulturális eseményeket propagáló, erősen mozgalmas reklám-összeállítások.
Olvasom, hogy a történészek által ismert legkorábbi reklám Kr. e. 3000-ből való, és reklámpszichológia azóta létezik, amióta a reklámozás önálló szakmává nőtte ki magát. A reklám kifejezést az 1830-as évek óta használják a mai értelemben. Az azóta eltelt sok évtized során a reklámtevékenység rengeteget változott. A jelenséggel hozzáértően foglalkozó magyar szakértő, dr. Virányi Péter egyetemi docens, reklámszociológus szerint „A modern piac legkelendőbb áruja a boldogság ígérete”.
Mindezen innen és túl a mai tévés reklámténykedésnek számos kihívással kell szembesülnie. Legelőször is azzal, hogy az ifjak széles tömege ma már egyáltalán nem néz televíziót. Tehát a reklámozó cégeknek át kell nyergelniük az internetre, ahol egészen más stílusban kell reklámozniuk. A másik „idegesítő” tény az, hogy a tévénézők bizonyítottan egyre kevésbé tűrik a reklámokat. Ha meglátják az ilyen jellegű klipeket beharangozó képsort, fejvesztve menekülnek a konyhába, a mellékhelyiségbe, vagy átlavíroznak egyéb csatornákra. Egy Virányi Péterrel idén készült interjúban az is elhangzott, hogy a tévéreklámok idején bizonyítottan igencsak megugrik a csapvízfogyasztás. Nem csoda hát, ha a reklámozó cégek olyan módszereket keresnek, amelyek kivédik ennek az általános csömörnek a káros hatásait. Ezért jelent meg a piacon az úgynevezett virtuális reklám. Ez nem mást jelent, mint azt, hogy az éppen futó beszélgetés (talk show), időjárás-jelentés, netán művészfilm idején egy kis ablakban a képernyőn különféle termékek kelletik magukat, tehát a néző, ha érdekli az adott műsorszám, nem hagyja el a csatornát.
A reklámtevékenység és reklámpszichológia számtalan ágas-bogas vetületén innen és túl talán azon is érdemes elgondolkoznunk, hogy mit miért reklámoznak állandóan a gyártók, és más termékekről miért nem látunk soha egyetlen ajánlatot sem. Hogy mi mindent próbálnak naponta többször lenyomni a torkunkon, azt nem érdemes sorolnom. Önök is tudják, miről van szó. De például soha nem látunk reklámot (vagy igen ritkán): cipőkről, evőeszközökről, nyakkendőkről, órákról, dísznövényekről, készruháról, bútorokról, táskákról… és hadd ne soroljam tovább. Pedig ezek aztán igazán hozzátartoznak a hétköznapjainkhoz. Ezen is érdemes elgondolkozni…
