Bornévi szemle
2011-11-22 17:09:39
- Joó Kristóf
Miután a közelemben működő „nonstop” főnénije borvásárlásom közben ismételten visszakérdezett, hogy „merlotot?”, úgy gondoltam, tán nem fölösleges kisses szemügyre vennünk legfontosabb szőlő- és borneveinket, természetesen a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül.
Miután a közelemben működő „nonstop” főnénije borvásárlásom közben ismételten visszakérdezett, hogy „merlotot?”, úgy gondoltam, tán nem fölösleges kisses szemügyre vennünk legfontosabb szőlő- és borneveinket, természetesen a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül.
A saszla nevének eredete a franciaországi Chasselas településnév, itt nemesítették legintenzívebben. A legelterjedtebb és legjobb ízű, édes, korán érő csemegeszőlő-fajta, hazai piacaink sztárja. Több más fajtához hasonlóan fajtacsoportot képez, muskotályos ízű változata a passatutti. (Svájcban és Németországban Gutedel, Franciaországban chasselas, Ausztriában Junker néven ismerik.)
A chardonnay (ejtsd: sardonné) szintén világhírnévnek örvend. Kis, gömbölyű bogyójú, fehéreszöld szőlő, a szemek alig hamvasak, vastag héjúak, lédúsak, ropogósak.
A furmint vagy furmin fehér borok készítésére alkalmas, jellegzetes magyar fajta, a legjobban aszúsodó hazai szőlő. Eredete nem egészen tisztázott; egyesek szerint Dél-Itália, más vélekedés szerint a Szerémség az őshazája (a mai Horvátország és Szerbia területén), de Magyarország sem zárható ki. A nyelvészek szerint a furmint név francia jövevényszó, ami végső soron a latin frumentum szóból származik, ennek jelentése: 'gabona'. Az elmélet szerint ugyanis a cukortartalom növelése érdekében szalmán aszalták a szőlőt, így készült az édes bor.
A tramini (németesen traminer) zamatos fehér pecsenyebor. A ma Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolból eredeztetik. Névadó települése, Tramin ma is létező városka. Magyarországon nagyon népszerű szőlőfajta.
A rizling olasz vagy francia származású, elterjedt szőlőfajta, Magyarországon az egyik leggyakoribb. Hozzánk Franciaországból került a 19. század közepétől. A nagy filoxérajárvány által elpusztított szőlők helyébe ültették. Neve azonban nem francia, hanem német jövevényszó (Riesling, Riessling), de az eredeti szó jelentése homályos.
A muskotály a legősibb fehér szőlőfajták egyike. Csemegeszőlőként is kedvelt, gyakran használják mazsolának. A belőle készült bor népszerűségének fő oka, hogy a szőlő ízét jól visszaadja. Neve német jövevényszó (középfelnémet muscatell, ez az azonos jelentésű olasz moscatello főnévre vezethető vissza). Régen melléknévként is használták, általában a fűszerességet jelölte (még a dohányok esetében is!).
Ki gondolná, hogy a kadarka Kis-Ázsiából került Európába?! Magyarországon a törökök kiűzését követően a 18. században terjedt el. Mivel kiváló minőséget csak a hagyományos, karós művelés mellett ígér, a nagyüzemi gazdálkodás idején termelése visszaszorult. Kis-Ázsia ide vagy oda, a kadarka név a szerb-horvát skadarkára mutat, közvetve pedig az albániai Shkoder város szerb-horvát Skadar nevére. A magyarban való meghonosodásának „ára” a szókezdő mássalhangzó-torlódás kiküszöbölése volt. Ezért tűnt el az s.
A cabernet sauvignon (ejtsd: kaberne szovinyon) a világ egyik legismertebb és legnagyobb területen termesztett kékszőlő-fajtája. A világ borvidékeinek nagy részén honos, az összes fontos bortermelő országban kedvelik. Ismertségét a klasszikus bordeaux-i házasítások népszerűségének köszönheti, amelyekben a cabernet sauvignon mellett nagyrészt a cabernet franc (ejtsd: kaberne fran) és a merlot (ejtsd: merló, tehát semmiképp sem merlot!) szőlőfajták borai közismertek.
A kékfrankosból savhangsúlyos (csersavban közepesen gazdag), fűszeres karakterű száraz vörösborokat készítenek. Más nyelveken: Blaufränkisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra, Moravka stb. A kékfrankosnak Kelet- és Közép-Európában állítólag több mint negyven névváltozata van. Bulgáriában például a neve Gamé, és ennek alapján valamikor azt gondolták, hogy eredetileg a gamay szőlőtípus klónozása lehetett.
Az oportó (kékoportó) külföldön főként portugiser/portugieser néven ismert, főleg Közép-Európában elterjedt vörösborszőlő-fajta. Bora jellegzetes lágy, színanyagban gazdag, könnyű. Származása bizonytalan. Egyesek neve után portugál eredetűnek (Portugizer, Porthogese, Portugalske modré, Modrý Portugal, Portugais Bleu), míg mások osztrák származásúnak tartják. A legnépszerűbb történet szerint az első tőkéket az osztrák von Fries báró hozta a portugáliai Portóból (spanyolul Oporto) alsó-ausztriai birtokára.
