Nem is oly régen, csak január első napján rövid beszédet mondtam az Arany János és Kossuth Lajos utca találkozásában felállított Petőfi-szobornál. Az ügy kapcsán rendőrségi szívzörej támadt, no nem a beszédecske miatt, hanem a szervezés törvényi körülményeiből kifolyólagosan.
Nem is oly régen, csak január első napján rövid beszédet mondtam az Arany János és Kossuth Lajos utca találkozásában felállított Petőfi-szobornál. Az ügy kapcsán rendőrségi szívzörej támadt, no nem a beszédecske miatt, hanem a szervezés törvényi körülményeiből kifolyólagosan. Ja, és volt egy második megemlékezés is, amelyet olyan emberek szerveztek, akik szeretnek az év első napján későbben ébredni. Szívük joga.
Mondom, a rendőrséget kevéssé izgatta, hogy én miket, miként, miért, milyen megfontolásból szónokoltam, hiszen nem tudnak ők Petőfi nyelvén, méltóságon aluli is lenne, ha egy utcai járőr a lakossági nyelvhasználatok akár két vagy három ágazatában is jártas lenne. Kivételek persze akadnak. És különben is gyülekezési és szólásszabadság van érvényben, amit remélhetőleg a tervezett alkotmánymódosítás is respektálni, ápolni fog.
Akadt viszont valaki, aki nem restellt képeslapot vásárolni, melyen kellemes karácsonyi ünnepek vannak kívánva, személytelenül, köznyájassággal nyomtatva hófödte fenyőágak keretében. Erre azután szép, kalligrafikusan kiírt szövegben elemi dühének adott hangot. Természetesen névtelenül, ahogy az alpári műfaj szabályai megkövetelik, s az egyéni bátorság diktálja.
Az borította ki 191 év után Bunkó Bubut (a továbbiakban: BB), hogy megtudta tőlem: Petőfi Sándor anyja szlovák (tót), apja pedig szerb (rác) volt, és akkor nem is szóltam arról, hogy korábban ics végződésű volt a családneve, melyet az akkori fővárosi szerkesztők javaslatára változtatott írói, majd polgári használatra is Petőfivé. Így indult el a hősi halálba és a halhatatlanságba. BB ettől egyenesen dührohamot kapott, valószínűleg tajtékzott és habot hányt piciny otthonában, ahol minden arra emlékeztette őt, hogy a faj tisztaságát őrizni kell. S ha már a nemzet költője vér szerint nem is hun ivadék, azért az afféle kochereket irtani kell, mint ama beszéd elmondóját és e cikk íróját.
Dühe a fenti elme- és lelkiállapot dacára lecsillapult, ugyanis azt a furcsa szót használta, melynek jelentése tiszta (káser), és amelyet a mai magyar helyesírás szerint kóser formában kell leírni. Az ételek tisztaságára, a helyes életmódra, a vallási szokásokra utal, s ebben az esetben én is tiszta lennék, akinek nem szabadna élősködnie a magyar kultúra nyakán, mint, idézem, „tífuszos tetű”.
Mondom, visszafogta magát, és nem szélsőjobb(ik) által megvetéssel ejtett, elmarasztaló jelzőként odavetett népnevet, a nácik és nyilasok gyűlölködő kifejezéseit, megvetést kifejező melléknévi szerkezeteit hozta működésbe. Annál óvatosabb volt.
Címemet pontosan tudta, a posta lelkiismeretesen kiközvetítette, én pedig már az előcsarnokban elhelyezett egyéni postaládikóm előtt elolvastam.
Mi következik ebből? Vannak, akiknek Petőfi élete és költészete ismeretlen. Vannak, akik a beáramló szélsőjobbos ideológiát befogadták, illetve a korábban kapott családi/környezeti alapozásra a honoló magyar közállapotoktól, úgy érzik, jelentős biztatást, hátteret is nyertek. Ezek az emberek soha nem fognak részt venni egyetlen holokauszt-megemlékezésen sem, holott közel hetven éve ennek a szörnyűségnek az embertelen voltára felhívó, rengeteg felvilágosító, elítélő akciót szerveztek a keresztény egyházak is, nem is beszélve a civil szféráról. Könyveket írtak, pereket rendeztek, túlélők vallottak, megemlékezéseket tartottak, filmek és dokumentum-összeállítások készültek. Az ilyesfajta névteleneknek – hasztalan. Azért annyit tudnak, hogy nálunk s Magyarországon is a holokauszt tagadása, a kirekesztés törvénybe ütközik. Antiszociális. Hogy más „anti”-ra csak a szövegösszefüggésből jöjjön rá az olvasó. BB ugyanis anti...
És végül, ha belegondolok, aligha élősködöm a magyar kultúra nyakán, hiszen azért a sokéves munkáért, melyet a magyar kultúra és nyelv érdekében tettem, nem gazdagodtam meg. Legfennebb eljuthatok a sarokig. Az Izrael-sarokig*, ahová küldetve vagyok BB-től.
*Egykor híres pékség volt a Forradalom útja és a Mărăşeşti tér metszésében. A tulajdonos nevéből képzett földrajzi fogalom a valamikori Szentgyörgy utca és a Zrínyi tér találkozásánál. (Utóbb italbolt, bolt, volt…)
