Csakra

• 2011-10-14 13:35:19

• Sebestyén Mihály

Turmalin Torda-Bogáth, a bolhabányai Tátingó Művek szakszervezeti vezetője a sztrájkbizottság élén azt követelte Konsztantinosz Mitugrásztól, a görög gyártulajdonostól, hogy mondjon le csakrájáról, vagy ossza szét egyenlő mértékben a dolgozók között.

Turmalin Torda-Bogáth, a bolhabányai Tátingó Művek szakszervezeti vezetője a sztrájkbizottság élén azt követelte Konsztantinosz Mitugrásztól, a görög gyártulajdonostól, hogy mondjon le csakrájáról, vagy ossza szét egyenlő mértékben a dolgozók között. Legyen mindenki csakrarészvényes. Az eset érthető módon feltűnést keltett szakszervezeti körökben, ahol az edzett és kérges tenyerű-orcájú vezérek sok mindenre számítottak az országon végigsöprő sztrájkhullámok során – árapályjelenségek játszódtak le naponta az iparban és a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban, a szállítási szektorban, nem is szólva a banki és biztosító-társasági alkalmazottak golfklubtagságáról; a legtöbb helyen rendszerint azért szüntették be a munkát a dolgozók, alkalmazottak, irodisták és szemétbeszállítók, mert béreik emelését célozták meg, mások tiltakozva emelték fel – persze csak multiművelten – szavukat, mert eltörölték a veszélyességi pótlékot a perecsózók és a püspökfalat-beszentelők számára, holott a szerzett jogokat nem illik eltörölni, erről még a sokszor elátkozott és a még többször átdolgozott, kiforgatott, lefóliázott munkatörvénykönyv is említést tesz több paragrafuson keresztül.

Tudunk olyan esetről is, amikor a dolgozók azért háborodtak fel, mert az iskolába járó gyerekeik nem kapták meg a tej és kroászant (ún. horvát kiflinek magyarította egy háromlábú székely nyelvújító a csórékolbász-mititej/szkebabscsicsa analógiájára) mellé kanalas kannabiszt vagy ópiumos barátfülét.

Turmalin Torda-Bogáth követelése teljesen jogosnak tűnt a munkajogászok szerint, ugyanis a gyár alapítása óta olyan tátingókat gyártott, amelyeket a világpiac kofái, alkuszai és spekulatív filozófusai azonnal szétkapkodtak, borsos feláron adtak túl rajta vagy mesés készleteket halomoztak fel, arra várva – nem teljesen alaptalanul – , hogy a tátingók ára az egekbe szökik, amint hiánycikként fog jelentkezni eltűnése a napi kínálatból. A tőzsdéken már nyitáskor – például a tokióin és hongkongin azonnal – biztatóan jegyezték, jen- vagy rupiafedezete kiváló volt, este, záráskor pedig a Donkihóte-index New Yorkban emelkedő tendenciát mutatott, amiből elemzők arra következtettek, hogy a tátingók iránti kereslet, illetve a halmaz világmozgása határozottan pozitív, vidor, megugrásra kész, bizakodásra nyújt alkalmat és egyáltalán, aki ma tátingóban utazik, olyan, mintha monorájon siklana Kiotó és Tokió között éjféli csúcspangásban.

De Turmalin Torda Bogáthot és szakszervezetét, a Szolid Tartásdíjat nem lehetett mindenféle közgazdasági trükkökkel átverni, bemacskázni. Kutyaugatást nem lehet macskaszőrrel gyógyítani, szokta volt mondani TTB, ahogyan szakszervezeti bennfentes körökben rövidíteni szokták a rettenthetetlen és odamondásairól elordasult vezetőt. (Rutinosan nyilatkozott a reggeli főzőműsoroknak és az esti vetélkedőknek, a világhíradóknak és berbécsmajálisokon. Suttyó újságírók pöpec kérdéseivel nem lehetett zavarba hozni, s ha arról faggatták, ami nem tartozott szorosan a bérharcok és szociális biztonságtechnika tárgykörébe, azt egyszerűen elütötte hol tréfával, hol bézbolfütykössel.)

Mesélhetnek akármit is a közgazdasági és politikai időjósok, madárbélhúr-feszítők, a tátingó sikere nem evilági. Egész pontosan nem a helyi valósághoz kötődik, hanem sokkal magasabb, természetfeletti síkok idoma. Mint ismeretes – ezt csak azok kedvéért tette hozzá TTB, akik még nem voltak be- és felavatva, illetve még nem kérték titkos szertartás keretében a szakszervezeti tátingócsakra kör tagságát –, a testünket körülpárnázó energiarendszer részét képezik a csakrák, melyek közül a hét legkeresettebb: a gyökércsakra, a szexcsakra, a napfonatcsakra, a szív csakrája, a torokcsakra, a harmadik szem csakrája (nem kell hozzá kontaktlencse öregedés esetén sem) és a koronacsakra. Az alsó hármas együttes a földi síkhoz kapcsolódik, míg a felső három a szellemi világhoz kötődik. A köztük elhelyezkedő szívcsakra pedig – mint vájárt bányához a sújtólég – összeköti őket. Számos kereső jelentkezik, szívesen a szellem útjára tévedne, de sohasem szabad csak az egyik csakrára felkúszni, rácuppanni. Gyakran válik kvázipontossá az út, még a szellemi tanítók között is akad olyan, aki csak a felső csakrák fejlődésére tapad rá kóros szívóssággal, és az alsóbb, a Földhöz kapcsolódó csakrák működését kimellőzi tanításaiból. Ez öreg hiba, azonban a mi fizikai síkunkon szinte azonnal érzékelhető, mert a Földtől való elrugaszkodás a személyi és termelési energiarendszer felborulásával jár. Másfelől, mivel a csakragazdálkodással összefonódó rendszer alapjaiban áll jót a világpiac egyensúlyáért, valamely nemzet jellemére nem csekély világot önt a csakrához való viszonyulás. Továbbmenve, megint csak azoknak mondom, akik most ismerkednek sztrájkmozgalmunk céljaival: a csakra szanszkrit szó, jelentése: 'kerék'. Ez a megnevezés a tisztánlátóktól ered, akik már az ősidőkben (pl. a kapitalizmus kezdetén) képesek voltak az emberi aurát (esetünkben a tátingót) és csokros csakráit mindenféle segédeszköz nélkül bukéba kötni, sőt meglátni. Jaj, és hogy el ne felejtsem, a csakra forog, mint ügyfél az adóhivatalban, miáltal úgy néz ki, mint egy mozgó kerék. Szavait hangos mosoly kísérte a Művek tágas udvarára kisereglett tömeg soraiból. Hiába, a mi TTB-nk aztán tud dumálni, mondogatták az öreg szakik, akik láttak már csakrát a gyári elit feje fölött és az igazgatóság kezében, fent a személyzeti irodán, a vállalati üdülőben. Bezzeg azok a hűségjutalom és szabadságpénz mellé kapják titkos számlán, Himmelreisen-utalványon.

Ezt a felháborító igazságtalanságot szerették volna orvosolni a munkabeszüntetés szervezői. Küldöttséget menesztettek a gyárigazgatóhoz, aki természetesen csak Homérosz és Karamellász ciprusi marcipánformázó nyelvén értett, ezért Kulimász igazgató-tulajdonos helyett, aki rendszerint be sem tette a lábát a gyárba, kizárólag interneten keresztül rekcumozta a termelést, Georgescu-Popo igazgatóhelyettesre hárult a küldöttség irályának letörése. TTB határozottsága és hajthatatlansága, lelki és értelmi gyémántsztenderdje futtatta zátonyra a tárgyalás első menetét. Mint a csakra esetében, itt is összesen hét forduló előzte meg a sztrájk kirobbantását. T. Torda B. mereven ragaszkodott ahhoz, hogy a gyárra háramló csakraenergia-együttes 61 százaléka osztassék szét a dolgozók között is, mert ha nem, akkor Strasszelig meg sem állnak, a Nemzetközi Energiaügynökségig végigzaklatnak minden panaszfórumot, lehozatják a hágai nemzetközi bíróságot, az ENSZ apartheidbizottságát, magát a Jóistent is a Tátingó Művekhez. Ide a gyárudvarra, verte TTB a kerek asztalt. Hiszen, mondta a hetedik sikertelen alkukör végén, az önök üzleti sikerei, jóléte, biztonsága, még a szexcsakrája is végső fokon tőlünk, munkásoktól függ. A mi kizsákmányolásunk az önök értéktöbbletforrása. Ez ugyan elég marxistán hangzott, de TTB nem bánta, vállalta az egykori mozgalom nemes hagyományait és a még régebbi fejszűkítők hozadékát.

Georgescu-Popo a Nemzeti Ezotérikus Szövetséghez fordult, amaz pedig két okleveles jógit és egy indiai szőnyegkereskedőt (állítólag mesteri lilaöves, de otthon felejtette Csandrapurtában erről szóló igazolványát, amit képtelen volt a tárgyalások megkezdéséig átfaxolni a felesége, ezért a továbbiakban el kellett tekinteni szolgálataitól) küldött.

Előbb szelíd szemmelveréssel, andalító esőerdőnótákkal próbálkoztak, nem riadtak vissza a csakratisztítástól és az ezotérikus gimnasztikától sem, hosszan próbálták hipnotizálni a jelenlevőket. A transzgresszív álomba ringatás, a hipnózis, oszmognózis és a perceptuális tudatsavanyítási kísérletek sorra bedőltek, mint a svájci frank alapú hitelek, és az igazgatóság rejtett THM-je (teljes hülyeségmutatója, hogy napjainknál maradjunk) egészében feltárult.

A munkások egyre csak azt kiabálták ütemesen, hosszan, kitartóan:

„loptok, csaltok hatra-vakra,

köll nekünk a drága csakra”,

amelynek szövegét hasztalan igyekeztek lefordítani a tajtékzó görög gyárosnak. Kir Kulimász tiltakozott, hogy ő nem vak, és mi az a hat, mikor csakrából is hét van, hiába magyarázták, hogy ez egy szókép, afféle szinekdoké, próbálkozott Miss Kárperecz, a titkárnő, midőn lányos zavarában régi irodalomelméleti emlékei között keresgélve rábukkant erre a görögnek tűnő szakszóra. Kulimász igazgató lelárifároszta, mondván, ő nem szégyelli, hogy nincs doktorátusa, azaz, hogy ő csak egy sine doki. Van viszont gyára, szeretője, jachtja, szigete, családja, csakrája. Ebben a sorrendben.

Hét hét után engedett a gyár vezetősége. Amikor már a médiát sem érdekelte az ügy. Akadtak fontosabb dolgok, például kiderült, hogy a Kegyetlen Miklós feleségének vegytanpuskása amerikai szexkém, a chilei diktátor öltönyének gombjait egy szovjet titkosügynök varrta, az iráni polgármester beszédeit pedig egy izraeli bártáncosnő írja stb.

A leghangosabbak elbocsátását követően hatvan százalékát osztották szét népi részvények formájában az alkalmazottak között. A munkakönyvek alapján. A bértáblázat figyelembevételével.

Meglátjuk, mondta Georgescu-Popo h. ig. hangjában bujkáló malíciával, miként bánnak a bugrisok a potyacsakrával.