Csendes vizeken Fokt Călin

Vannak kis emberek, akik munkájukkal nagyot tesznek, ha jól és tisztességesen dolgoznak. Sokszor csak akkor vesszük észre őket, ha már nincsenek állásban, kihullnak a szerkezetből. Attól még a fogaskerekek forognak, csak lehet, hogy kocognak, döcögnek. Ez így van bármilyen területen, a sajtóban is. És most nem a kollégákra gondolok, akik valamelyik szerkesztőség mókuskerekét hajtják, hanem azokra az „informátorokra”, sajtószóvivőkre, akik partnereink, s akik nélkül nehezebben nyílnának ki bizonyos ajtók, hogy az intézményeket közelebb hozzuk azokhoz, akikért léteznek, működnek. Egy ilyen, majdhogynem nélkülözhetetlen fogaskerék volt Fokt Călin, a Maros Megyei Vízügyi Hatóság sajtószóvivője is, aki ebben a beosztásban eltöltött 33 év munka után nyugdíjba vonult. Călin annak a nemzedéknek a tagja, amely az 1989 előtti világban nőtt fel, és igyekezett helyet találni abban a világban, amelyben nem volt könnyű karrierben gondolkodni. S csak érdem, hogy ízig-vérig marosvásárhelyi, aki még a Köteles Sámuel utca sarki szülészeten jött a világra. S ahogy annak idején sokan, gyárban kezdte munkáséletét, az Imatexnél, tervezőként, tevékenykedett a KISZ megyei bizottságánál, s ahogy akkor „divat” volt, egy évet a 2-es Vaskapunál dolgozott. 

Hogy ez mire volt jó? Egyebek mellett arra, hogy amikor a rendszerváltás után kommunikáció és közkapcsolatban szakosodott, és a Maros megyei vízügyi igazgatósághoz került szóvivőként 33 évvel ezelőtt, nem zöldfülű újoncként követte a szakmabeliek munkáját. Mert aki járt a Köteles Sámuel utcai intézményben – minő véletlen, csak egy sarokkal odébb a szülészettől –, az láthatta, hogy a „vizesek” hidrotechnikai mérnökök, építészmérnökök, vegyészek, közgazdászok, geográfusok, földtani szakértők, környezetvédők, meteorológusok és sorolhatnánk tovább azokat a szakmákat, amelyekhez mind értenie kell annak, aki a nyilvánosság előtt betekintést nyújtat ebbe. Fokt Călin ezt csinálta három évtizedig. Meg kellett tanulnia, ismernie, értenie a szakmát, és ami talán ennél nehezebb, a szakmai nyelvet lefordítani érthető, emészthető sajtós nyelvezetre. És nem csak románul. Mert azt tudni kell, hogy Călin – ősvásárhelyiként – nagyon jól tud és beszél magyarul. S tegyük hozzá, ma már egyre kevesebb az a szóvivő, aki túl a szakmai követelményeken, mindkét együttélő nemzet nyelvén tolmácsolja intézményének kusza dolgait. 

Nem véletlenül hangsúlyozom, hogy Călin marosvásárhelyi, mert ez egyfajta veleszületett kötelességet és elkötelezettséget jelent a környezet, a táj és mindenekelőtt a névadó folyó iránt. S ez abban is megnyilvánult, hogy Călin volt az, aki kilenc évvel ezelőtt képzőművészeti akciót kezdeményezett a Marosvásárhelyi Művészeti Szakiskolával közösen, aminek az volt a célja, hogy a diákok tehetségükkel járuljanak hozzá a tisztább, szebb környezetünk népszerűsítéséhez. A vetélkedő „alapanyagát”, a vásznakat, festékeket stb. a vízügyi hatóság biztosította, ami nem kis hozzájárulás volt. Továbbá hét évig a marosvásárhelyi Perpetuum Mobile Természetjáró Egyesület által kezdeményezett Foto Natura kiállítás és versenyfelhívás fő támogatója volt az intézmény. Ennek lelkes előmozdítója Fokt Călin volt. S még mielőtt országos mozgalom lett volna az általában tavasszal meghirdetett parttakarítási akció, Fokt Călin kezdeményezésére több éven keresztül önkéntesek vagy a büntetés-végrehajtó intézménybeliek hozzájárulásával sikerült megtakarítani a folyók partját. Az akció nemcsak Marosvásárhelyre korlátozódott, az évek során a Maros teljes medencéjére kiterjedt. 

Amikor arról kérdeztem Călint, hogy mi volt a legnehezebb dolga, humorosan, kérdéssel válaszolt: Nem tudtam, hogy sajtóberkekben elterjedt róla egy szótársítás: Fokt Călin – árvíz? Mert neki is ott kellett állni a barikádokon, amikor extrém időjárás volt: árvízkor, szárazság idején, árhullám, vízszennyezés 

esetén, legutóbb még a hódok pusztításakor is „zaklatták” a kollégák. És büszkén tette hozzá, sokszor hívták az újságírók, hogy nincs valami „vízügyi esemény”, amelyről tudósíthatnának? Csalódottságukra többnyire azt válaszolta: „Nincs, mert jól végeztük a munkánkat”. És ez a mondat sokat takar. Az árvízmegelőzést, szárazságkor a vízgyűjtőkbe tárolt vízmennyiséget, amellyel szabályozhatják a folyók vízhozamát, szennyezéskor a gyors beavatkozást, árvízkor a hatékony mentést és sok más olyan – a nagyközönség által kevésbé látható – munkát, amit a vízügyi hatóság munkatársai, a gátőröktől a vezérigazgatóig, közösségünkért végeznek, s amiről Călin tisztességgel és szakértelemmel – nem pánikot keltve – tájékoztatott mindannyiunkat. 

S ha már a kisemberek példájával kezdtem, akkor Fokt Călin azt is elmondhatja magáról, hogy több mint három évtizede ugyanabban a beosztásban „kiszolgált” tizenöt vezérigazgatót, megszámlálhatatlan helyettest, osztályvezetőt, és a hivatal neve legalább ötször változott. S az sem mellékes, hogy a sajtószóvivőt a Maros forrásától a határig szinte mindenki ismeri, tiszteli, és előre köszön neki, ami manapság ritka dolog. 

Azt még elárulta, hogy amikor közölte unokájával, hogy nyugdíjazták, az azt mondta neki, hogy „a te életed a »román vizek« (Sz. m.: a vízügyi hatóság hivatalos neve) volt”. Hozzátette, most a családjának szenteli az életét, és újra felfedezi a természet szépségeit. Nem szakmai kötelességből, hanem kikapcsolódásként sétál majd végig a Kárpátok sétányi Maros-parti töltésen, és arról mesél az unokáinak, hogy része volt egy nagy szerkezetnek, amely talán neki köszönhetően is egy kicsit jobban működött. 

Köszönjük az együttműködést, és hosszú, boldog nyugdíjas éveket kívánunk!