A csombor(-d?)

• 2011-08-30 19:47:44

• Joó Kristóf

Egy köznév, egy személynév és egy településnév összebonyolódásában fogunk ma kutakodni, kedves Olvasó! Ha nem volnánk erdélyiek, a kérdés nem is volna „problémás”.

Egy köznév, egy személynév és egy településnév összebonyolódásában fogunk ma kutakodni, kedves Olvasó! Ha nem volnánk erdélyiek, a kérdés nem is volna „problémás”. De a honi konyhászok, gyógynövényészek és a helynevek iránt érdeklődők körében talán nem érdektelen tisztázni, mi hogy van.

Adott tudniillik a jól ismert fűszer- és gyógynövény: a csombor (egyéb nevein: bors[ika]fű, bécsi rozmaring, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén). Ennek kétféle latin nevét találjuk a határozókban. Egyfelől ezt: Satureja hortensis.A Földközi-tenger menti országokban az általunk ismert csomborhoz nagyon hasonló Satureja montanát is termesztik fűszernövényként. Latin elnevezése a szatír (satyr) szóból származik, mert régen afrodiziákumként, vagyis nemi vágyat fokozó szerként használták. Fűszeres, csípősízére utal a borsfű, borsikafű elnevezés. A másik rendszertani név pedig a Thymus vulgaris (vadcsombor), amelynek termesztett változata nem más, mint a kakukkfű: Thymus serpillum. Hogy ez az apró levelű, pici lilásvörös virágokkal ékes, illó olajokban, tymolban gazdag évelő félcserje meddig csombor és honnan kezdve kakukkfű, ezt leginkább a botanikusok merik megállapítani, de hogyközeli rokonok, azt például a román nyelv is bizonyítja, ahol a csombor cimbru, a kakukkfű meg cimbrişor. A román megnevezés ugyanakkor még valamire felhívhatja a figyelmünket: a szó szláv eredetére. És bizony, jól tudjuk, hogy a magyar nyelv hangzócserével („átvetéssel”) oldja fel a torlódásokat – így a cs…mbr… mássalhangzóvázét is. Erdélybenma inkább a csomobor(d) ismeretes, Magyarországon a borsikafű elnevezés van használatban.

E csombor szóval hozzák kapcsolatba a régi magyar Csombor férfi személynevet is, bár ennek eredettisztázása nem egészen megnyugtató. Manapság inkább a Vörösmarty óta kedvelt Csongor és az ugyancsak „ómagyarizáló” Zsombor közkeletű.

Csombordról viszont, az Alsó-Fehér vármegyei (ma Fehér megye), az egykori Nagyenyedi járásban található községről, a Kemény bárócsalád udvarházával és a ma is nevezetes borkereskedéssel ékeskedő településről a helynévtörténészek úgy tartják, hogy a Csombor személynév -d képzős változatából való. A helység 1220-as első okleveles említése: Chumburd, 1343-ban Chombord. A borkedvelők jól tudják, hogy Csombord két leghíresebb borfajtája a rajnai rizling és egy cuvée, a plébános. Ezenkívül azonban olaszrizlinget, muskotályt, traminit és chardonnay-t is készítenek itt.

Nos, okunk van feltételezni, hogy a fűszernövény számos neve között azért találjuk meg a csombordot is – így, d-vel! –, mert a csomborra „visszahatott” úgymond a településnév, s az erdélyiek bizony sikeresen összemosták a kettőt. De nem is olyan régi fejlemény ez! 1726-ban legalábbis még így találjuk egy Tarcsafalván kelt levélben a szót – mint legkorábbi „csomboros” említést –: „Küldtem egy csomboros hurkát,… egy kolbaszt, egy nyulat…”

De ha már itt tartunk, ne feledkezzünk megaz első magyar nyelvű útleírás alkotójáról,Szepsi Csombor (Czombor) Mártonról sem. Az első név születési helyére utal (Szepsi, 1594) valódi családneve a Czombor volt. A híres utazó Kassán 1620-ban megjelent munkája pedig: Evropica Varietas, avagy Szepsi Czombor Mártonnak Lengyel, Mazur, Pruz, Dania, Frísia… Britanniai, Tengeren való bujdosásában látott, hallot külömb külömb fele dolgoknak rövid le irása…