Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A 11. Székely Vágta az 1848-as szabadságharc legfiatalabb tábornoka, Czetz János emlékének adóz, előtte tiszteleg születésének 200. évfordulóján. A gidófalvi születésű Czetz mindössze 26 éves volt, amikor tábornoki rangot szerzett, maga Bem József is ódákat zengett róla. Buenos Airesben hunyt el, ahol szobrot állítottak neki, és teret neveztek el róla.
Czetz János 1822. június 8-án született Gidófalván, és Juan Fernando Czetz néven hunyt el Buenos Airesben, 1904. szeptember 6-án. Apai ágon örmény gyökerekkel rendelkezett, anyai ágon székely kisnemesi családból származott. Apja a 11. székely határőr huszárezredben szolgált első kapitányi rendfokozatban. Apját korán elveszítette, majd a kézdivásárhelyi katonaneveldében tanult.
Ezt követte a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia, ahol a legjobb hallgatók közé tartozott. 1848 júliusában szolgálatra jelentkezett a szerveződő magyar hadügyminisztériumba annak tudatában is, hogy ezzel véget ér a szépen ívelő karrierje a császári hadseregben. 1848 márciusában még hadnagy, majd decemberben alezredes, és 26 évesen eléri a tábornoki rendfokozatot.
1848. október 30-án az erdélyi csapatok ideiglenes parancsnokának nevezték ki. Feladata a mintegy tízezer főt számláló sereg újjászervezése és kiegészítése volt, amit végre is hajtott. Czetz János Bem József legfontosabb segítőtársa volt Erdélyben. Nem csupán mint vezérkari főnök, hanem mint a sereg egyik hadoszlopának parancsnoka vett részt Erdély felszabadításában. Bem József így jellemezte Czetz Jánost: „Kérlelhetetlen szigor, pártatlanság, keménység a büntetésben, de nagylelkűség a jutalmazásban, mentes a bosszúállástól, az önzés legkisebb árnyékától is”.
A világosi fegyverletétel után emigrációra kényszerült, 1852 júliusában Nagyszebenben halálra ítélték. Az emigrációban előbb Hamburgban, Párizsban és Spanyolországban élt, majd 1861-ben családjával együtt Buenos Airesbe hajózott. Argentínában feltérképezte az ország Paraguayjal és Brazíliával határos vidékét, számos vasúti építkezést irányított. Ő alapította az argentin katonai földrajzi intézetet, amely irányítása alatt egész Argentínát feltérképezte.
A magyar hadi főtanoda mintájára létrehozta a katonai akadémiát, amely mindmáig betölti ezt a szerepét. A Buenos Aires-i Katonai Akadémiának 4 éven át volt (első) igazgatója. Az általa felállított argentin műszaki alakulat katonái máig a Czetz által tervezett díszegyenruhát viselik.
Hosszú és tartalmas élet után 1895-ben vonult nyugállományba. Argentínában nagy tisztelet övezte. Soha nem térhetett vissza szülőföldjére, 1904-ben hunyt el tüdőgyulladásban. Katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra.
A Colegio Militar de la Nación (vagyis az általa alapított Katonai Akadémia) alapításának 100. évfordulóján hamvait a recoletai temetőből a Katonai Akadémia palomari kápolnájába vitték át. Argentínában a Katonai Akadémia előtt embernagyságú ércszobrot állítottak a tiszteletére. Buenos Airesben teret neveztek el róla.