2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A második Nincs más név zenefesztivál is célba talált

Kisgyermekes szülők, középkorú és idősebb házaspárok, baráti társaságok és rengeteg tizenéves töltötte január harmadik szombatjának délutánját és estéjét a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, a második Nincs más név újévi keresztény zenefesztiválon.

Fotók: Nagy Tibor 

Az „Elég neked az én kegyelmem˝ (2 Kor, 12, 9) mottóval zajlott együttlét újdonságairól a dicsőítő koncertek szünetében Jakab Ibolya főszervezőt kérdeztük, aki a Reménység zenekar hangtechnikusával, Gombos Attilával közösen hívta újra életre a fesztivált.

– Tavaly láttuk, hogy mennyire megterhelő a kisebb gyermekekkel érkező szülőknek, hogy mindegyre ki kell menjenek a teremből az apróságokkal, ezért az idei alkalom egyik különlegessége a gyereksarok, ahol csörgős hangszert és gitárt készíthettek, illetve az egyik támogatónk jóvoltából mozgásos, labdás játékokban vehettek részt a kicsik. Két másik szponzorunknak köszönhetően kaláccsal és sós ropogtatnivalóval kínálhattuk meg a jelenlevőket, ez szintén újdonságnak számít. A múlt évben négy zenekar lépett közönség elé, ezúttal csak három. Szerettünk volna valamennyi együttesnek több időt biztosítani a színpadon – mondta lbolya, akitől azt is megtudtuk, hogy közel harminc fiatal önkéntes, a Fiatalok Krisztusért csapata segítette a fesztivál létrejöttét, ők az esemény napján délelőtt 10 órától szorgoskodtak: előkészítették a zenei program előtt az előcsarnokban megnyílt vásárteret, illetve a nagyterem díszítéséből és a gyerekprogramok színesítéséből is kivették a részüket. 

A főszervező arra is kitért, hogy a filharmónia próbája után elég későn tudták megkezdeni a fesztivál hangpróbáját, és érzékelték, hogy az előcsarnokban várakozók nyugtalankodni kezdenek, de nem volt szándékos a csúszás. Az ilyen helyzetre számítva, illetve – a jobb ülőhelyekért – korábban érkezőkre is gondolva nyitották meg egy órával a koncertek előtt a vásárt, ahol horgolt ékszerek, házi készítésű kozmetikumok, fából és textíliából készült játékok, valamint keresztény könyvek gazdag felhozatalából lehetett válogatni.


„Miként a lakó életet visz a házba…”

A koncertsorozat előtt Kali Tünde református lelkipásztor kért áldást az együttlétre, megköszönve, hogy „ahogy a mágnes a vasreszeléket összegyűjti”, úgy terelte egybe az Úr neve a megannyi gyülekezetből és településről érkezőket. 

Ezt követően elsőként a Bihar megyei Magyarkécről jött Élő Kövek zenekar töltötte be szebbnél szebb dalaival a palota nagytermét. A közönséget is éneklésre hívó koncert előtt a fesztivál házigazdái – Szász Béla Pál és Szász Márta – olvasták fel az együttes bemutatkozóját, amelyben így indokolták névválasztásukat: „Kövek, mert az épületeket kőből, téglából építik. A Bibliában azt olvassuk, hogy mi >>templomok<< vagyunk. Élő, mert ahogyan a lakó életet visz a házba azzal, hogy beköltözik, tesz-vesz a házban, és ez látszik, ugyanígy az Isten Szentlelke is élettel tölt be minket. Többé nem egy halom, egymásra rakott kőtömeg leszünk, hanem élő kövek”.

Az első zenés szolgálatot Imre István Zoltán református lelkész fiatalos hangvételű igehirdetése követte az ingyen kapott kegyelemről, annak megnyilvánulási formáiról: a keresztény fesztiválokon mindig tetten érhető „dübörgőről”, amikor „nincs mese, itt a kegyelmet érzed, tátikám”, és a csendesen működőről, amiben szintén olyan felüdítő megfürödni.

Közös ima Arnikáért

A második koncerten az idén húszéves – négy lemezzel és három videóklippel is rendelkező – Reménység zenekar adott dalokban hálát az elmúlt két évtizedért. „Nincs más név, aki előtt én meghajolnék…” – énekelte a nagyterem a negyedik album címadó dalát, majd egy közös elhalkulás, a fesztivál legmeghatóbb pillanata következett, amikor a fellépők és közönségük együtt imádkozott egy kilencéves, életéért küzdő kisfiú, az udvarfalvi Arnika gyógyulásáért.

Az estébe nyúló együttlétet a magyarországi Hanna Projekt fergeteges dicsőítése zárta. Az ismert és először hallott dalok füzérét az együttes frontembere, Polereczkiné Matécsa Hanna saját szerzeménye, az énekesnek egy nehéz élethelyzetében született, felszabadulást hozó Iga zárta, majd a közönség egy ráadásra tapsolta vissza a csapatot. A koncertet jó pár tinédzser végigtáncolta, -bulizta, csodálatos volt látni a fiatal önkénteseknek ezt az őszinte, tiszta hálaadását. 

Amint azt Jakab Ibolyától megtudtuk, a fesztivál szervezői már leszögezték a jövő évi együttlét időpontját. A rendezvény végén bejelentett dátum helyett – a filharmónia programjával való ütközés elkerülése érdekében – 2025. január 25-én hirdeti majd a Kultúrpalotában minden szó és dallam: Nincs más név.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató