Dallamos C (II.)
Rendkívüli ember volt Szent-Györgyi egyetemi tanárként is. Kollégái gyakran azért nehezteltek rá, mert különösen közvetlen volt a diákokkal.
Rendkívüli ember volt Szent-Györgyi egyetemi tanárként is. Kollégái gyakran azért nehezteltek rá, mert különösen közvetlen volt a diákokkal. „Kollégáknak tekintette a fiatalokat, kirándulni járt velük, a fiúknak borzasztóan imponált, hogy amatőr repülő volt, amatőr búvár is volt, vitorlázott, autót vezetett, ne felejtsük el, ez a 30-as évek vége. Ha úgy adódott, akkor elment úszni a Tiszára a hallgatólányokkal, akkor is, hogyha egyiküknél se volt fürdőruha”… – emlékezik vissza Marx György.
Érdekes az a történet is, amikor éppen külföldön járt, mert különböző egyetemek díszdoktorrá avatták. Egyszer csak kapott egy táviratot személyesen a kormányzó úrtól (Horthy Miklóstól), hogy sürgősen térjen haza személyes kihallgatásra. Amikor bekopogott a kormányzó úrhoz, az kezet fogott vele, és elkezdődött egy beszélgetés. Hamarosan a lovakra terelődött a szó. Szent-Györgyi otthonosan beszélgetett ebben a témában is, ugyanis még Londonban megtanult sportszerűen bánni ezzel a fürge állattal. Addig-addig lovászkodtak a kormányzóval, míg a szárnysegéd feszengve-krákogva jelezte, hogy lejárt a hivatalos 15 perc. Szent-Györgyi megköszönte a kitüntetést, és távozott. Kifelé menet azonban megtudta a szárnysegédtől, hogy a kormányzó összetévesztette őt egy híres lótenyésztővel. Szent-Györgyi elmosolyodott, és így szólt: „Szegény lótenyésztő most biokémiáról társalog a főméltóságú úrral?”
1939-ben a békepárti tudós eladta a Nobel-díját a Magyar Nemzeti Múzeumnak, és a pénzösszeget felajánlotta a finn-szovjet háború finn szenvedőinek.
A II. világháború idején nem támogatta a náci eszméket, és Magyarország háborúból való kilépéséért dolgozott. Angol kapcsolatai miatt őt küldték Törökországba tárgyalni a kilépésről. Szinte krimibe illő fordulat, hogy míg ő külföldön tárgyalt, 1944. március 19-én a német hadsereg megszállta Magyarországot, így a terv nem sikerült. Ekkor már érvénybe lépett Hitler parancsa, hogy Szent-Györgyi Albertet mindenképp el kell fogni. Szent-Györgyi közben hazaérkezett Magyarországra, de szerencséjére idejében megtudta, hogy rendkívül keresett személy, így sikerült elrejtőznie a Gestapo szemei elől. Ennek az eseménynek az emlékére írt életrajzi regényt Wisinger István A Nobel-díjas kém címmel.
Szent-Györgyi híre még az oroszokhoz is eljutott. Amikor a szovjet hadsereg lerohanta Budapestet, egy küldöttség felkutatta a bujkáló tudóst, és ki akarták menekíteni a veszélyes övezetből. Ő szabadkozott, hogy csak akkor hajlandó kimozdulni a pincéből, ha felesége és annak népes családja is velük mehet. Az oroszok nem ellenkeztek, az egész családot magukkal vitték egy biztonságos helyre, ahol őrizet alatt voltak. Mindent megkaptak, de a házat nem hagyhatták el. A professzor felesége próbára tette az oroszok tűrőképességét, és arra panaszkodott, hogy ő mozira vágyik. Csodák csodájára másnap már a szovjet katonák egész mozit szereltek a házba, hogy az asszony jobban élvezhesse a házi őrizetet.
A háború után parlamenti képviselőnek választották, de hamarosan rádöbbent, hogy a szovjet megszállás sem jobb a nácinál. Emiatt 1947-ben Amerikába távozott.
Magánéletében nem volt annyira sikeres, mint a tudományban. Négy felesége közül, akit a legjobban szeretett, az mellrákban halt meg 1963-ban, egyetlen lányát, Kornéliát szintén a mellrák rabolta el a világtól 1969-ben. E két súlyos csapás hatására Szent-Györgyi rákkutatással is foglalkozott.
Mint sok híres emberről, Szent-Györgyivel kapcsolatosan is születtek legendák. Volt olyan orosz hadifogoly, aki szentül állította, hogy a második világháborúban együtt volt hadifogoly a tudóssal, aztán egyszer csak érkezett egy helikopter, és titokzatos módon elrepült a kutató. Némelyek azt hiszik, hogy a C-vitamin felfedezése és előállítása miatt a gyógyszermaffia halálosan megfenyegette Szent-Györgyit, és a kitűnő egészségnek örvendő tudóst rejtélyes módon elütötte egy autó.
Tény azonban, hogy a 93 éves kutató életében 1986. október 22-én következett be a dallamos C-ben írt mű záróakkordja, amit a veseelégtelenségnek nevezett karmester dirigált…
Időskorában is szerette a társasági életet és a zenét, aminek mindent köszönhetett. Amerikai lakásán a legnagyobbak között
Neumann János, Kodály Zoltán és sokan mások is felkeresték. Ha Albert édesanyja csak legyintett volna egyet, s azt mondta volna, hogy minek kínozni még zenével is a gyereket, a Szent-Györgyi Albert név ismeretlen lenne számunkra. Akik ma értelmetlen tantárgynak nevezik az ének-zenét, azok egy kicsit saját nemzetük ellen tevékenykednek, mert ezzel az egyik esélyt elveszik attól, akiből tudós lehetne.
Szilágyi Mihály