Dancs–Dolhai koncert

Hétfőn este a marosvásárhelyi Kultúrpalota zsúfolásig megtelt nagytermében tartott előadást Dancs Annamari és Dolhai Attila. A műsoron operett-, musical- és könnyűzenei szerzemények szerepeltek.

Fotó: Vajda György

Hétfőn este a marosvásárhelyi Kultúrpalota zsúfolásig megtelt nagytermében tartott előadást Dancs Annamari és Dolhai Attila. A műsoron operett-, musical- és könnyűzenei szerzemények szerepeltek.

Túl a több nemzedéknek szóló, gondosan összeállított programon, jó volt látni azt, hogy Dancs Annamari életpályájának olyan állomásához érkezett, amelyre nemcsak ő, hanem az erdélyi magyarok is büszkék lehetnek. Karrierje talán példaértékkel is szolgálhat azoknak a tehetséges fiataloknak, akik e tájról indulva arról álmodoznak, hogy a világot jelentő deszkákon ragyogjanak. A közvetlen hangnemű, hangulatos előadáson maga Dancs Annamari mondta el, hogy milyen „ára” volt annak, hogy őt befogadja a Budapesti Operettszínház. Hiábavaló lett volna örökölt zenei, előadói tehetsége – édesapja zenetanár –, ha nem érez késztetést az óvodától az általános iskolán keresztül arra, hogy ezt megmutassa a világnak. Elhivatottsággal, a szakma iránti alázattal vállalta azt, hogy a hozzá és nemzedéktársához közel álló zenei stílust közvetítve „poros, eldugott erdélyi falvak” színpadain is fellépjen. A zenei pályafutásának pedig része volt a fesztiválokon való fellépés, a televíziós műsorvezetés, a rövid ideig tartó politikai pályafutás, a sorra készülő videoklipek stb., s mindaz, hogy – mai szóhasználattal élve – jól megtervezett, vagy a helyzet adta közkapcsolati (PR) eszközökkel épített egy saját, Dancs Annamari-s imázst. Amiben, tetszik vagy nem, tizenhat éven keresztül benne volt egy kicsit az is, hogy miként lehet e területen kitörni, befutni innen, a Kárpát-kanyarulatból. Annamarinak volt bátorsága akkor stílust váltani, amikor úgy érezte, hogy szakmailag elég érett, képzett lett. Mert igaz az is, hogy feltűnhet bárki, bármilyen tehetségkutató színpadán, de valódi szakképzés, továbbtanulás nélkül még a legnagyobb PR-gépezet sem tud akkorát lendíteni az előadóművészen, hogy biztos utat találjon magának a showbizniszben. Úgy tűnik a zeneművészeti akadémia után Annamari jó helyen kopogtatott a bukaresti és a budapesti operettszínházaknál. S amint ezt a hétfői előadáson a közönségnek is elmondta, nem kis izgalommal jelentkezett a meghallgatásokra, ahol benne volt a pakliban az is, hogy elutasítják, „nem kerülhet az élő showba.” Szerepeket kapott, amelyekben igyekszik megállni a helyét. S azt sem rejtette soha véka alá, hogy akár kettős szereposztásban, vagy akár mellékszereplőként is már az is elismerést jelent, hogy ott lehet a „nagyok” mellett. Talán ennek a jelenlétnek köszönheti a műfajt kedvelő erdélyi közönség, hogy megismerheti azokat az előadókat, akiket eddig csak képernyőn láttott, pl. Kerényi Miklós Mátét, vagy Dolhai Attilát, s meg vagyok győződve arról, hogy jönnek majd még hozzánk az Operettszínház fellépői. S talán ide kívánkozik az is, hogy nemcsak Annamari életpályája, hanem ezek a turnék sem valósulhattak volna meg a család hozzáállása nélkül, hiszen a Dancs Market, ahol nemcsak édesapja, hanem testvére is ügyködik, hozott el olyan nagy produkciókat, mint a Honfoglalás, vagy a János vitéz, amelyeket a nagyérdemű a Székely vágtán láthatott. Az sem kizárt, hogy az előadáson hallott Miss Saigon vagy bármely grandiózus musical is eljön majd hozzánk, de mindez szervezés és anyagi támogatás függvénye. Hátha… mert a hétfői előadás sikere azt is bizonyította, hogy van igény erre a műfajra, s a kolozsvári állami opera sincs elég közel hozzánk.

Annamari a szemünk előtt lett szénporból gyémánt – s a hasonlat ezúttal nem pejoratív –, s szeretjük vagy nem, ő a mienk, erdélyieké, mint ahogy sokan mások, akiknek hasonló hozzáállással sikerült a nagyvilágban megmutatkozniuk. S hogy ez az írás most nem Dolhai Attiláról szólt – ezt, azt hiszem, az aranytorkú előadóművész megbocsáthatja, hiszen jelenléte valóban hozzájárult az est sikerességéhez, s érezhette ő is, hogy tájainkon szívesen látott vendég. A duettest jó választás volt – s talán megérhetjük azt, hogy lesz erdélyi musicalszínház is, ahol nemcsak Annamari, de akár Dolhai Attila is itthon lehet.