Dédapáink nem mulattak szilveszterkor

Dédapáink nemcsak hogy nem ismerték a szilveszteri mulatságot, hanem legtöbbjük jó száz éve egyszerűen át is aludta az évválasztó éjszakát. Dédapáink, ha nem is mulatták át a szilveszter éjszakáját, számon tartották az évet váltó eseményt, viszont honfoglaló elődeink számára a mai szilveszter még egyike volt az év közönséges napjainak.

Dédapáink nemcsak hogy nem ismerték a szilveszteri mulatságot, hanem legtöbbjük jó száz éve egyszerűen át is aludta az évválasztó éjszakát. Dédapáink, ha nem is mulatták át a szilveszter éjszakáját, számon tartották az évet váltó eseményt, viszont honfoglaló elődeink számára a mai szilveszter még egyike volt az év közönséges napjainak. Több ezer éve a hatalmas csillagászati ismeretekkel rendelkező őseinknek az év kiemelt jelentőségű napjai a tavaszi, őszi napéjegyenlőség és a téli, nyári napfordulók voltak.

Honfoglaló őseink számára az új év a tavaszi napéjegyenlőséggel (március 21., illetve március 20., ritkábban március 19.) kezdődött. A Nap keléspontja ezen a napon pontosan megegyezik a kelet-nyugati iránnyal. A Hold keléspontja még jobban eltér a pontos kelet-nyugat iránytól, mint a Napé, viszont újholdkor egy időben kel a Nappal. Így elődeink számára az új év kezdetét az a hajnal jelentette, amikor a kelet-nyugati irányon a kelő Nappal együtt jelent meg a gömbölyű oldalával jobb felé mutató vékony holdsarló.

Őseink legnagyobb ünnepének, a tavaszi napéjegyenlőségnek a jelképe az együtt ábrázolt kelő Nap és az első negyedben levő, gömbölyű oldalával jobbra mutató holdsarló. Ez a jelkép a hagyományőrző székelyeknél maradt fenn ősi címerünkben. Több ezer éves ünnepünk hagyománya ma is él a csángóknál a pünkösd vasárnapi hajnalváró virrasztásukban, ugyanúgy, mint más, az egész Kárpát-medencében általános húsvéti, pünkösdi népszokásokban.

Jeles napjuk volt nagyállattartó eleinknek a legeltetés irányának a megváltoztatását és a téli szálláshelyek felé való visszaindulást jelző nyári napforduló. A korondi Likaskő az emberiség történetének legelső csillagászati távcsöve, a Sarkcsillag és a circumpolaris csillagképeket mutatja, ugyanakkor a tetején kialakított él nagy pontossággal jelzi a nyári napforduló naplementéjének az irányát.

Szilveszteri népszokásaink eredetét a tél legjelentősebb napjához, a téli napfordulóhoz kötődő ősi rituálékban kell keresni. Ez a nap a tavaszi napéjegyenlőség után a legnagyobb ünnepe volt őseinknek. Ettől a naptól kezdődik a nappalok hosszabbodása és az éjszakák rövidülése, vagyis a fény, a világosság erőinek a diadala a sötétség hatalma fölött. Nem véletlen, hogy a keresztény vallás sikeres terjesztése érdekében Jézus születésnapját is áttették a téli napforduló idejére. A kereszténységet terjesztő szláv papoktól eredeztethető az évválasztó „küszöb” jelentésű karácsony szavunk is. A középkori Magyarországon karácsony első napjától, december 25-től számították az új évet, majd fokozatosan került át az új év kezdete január elsejére, kiskarácsonyra. A téli napforduló keresztény ünneppé válásával az ősi „pogány” szertartások eltolódtak a két karácsony közé, vagy még ennél is távolabbi időkre, vízkeresztre, sőt még farsangi szokásaink közül is nem egy eredeztethető a hajdani sötétségriasztó rituálékból.

Habár az egyház Jézus circumcisiójának napját január 1-jére tette, ez a nap nem számított kiemelt vallási ünnepnek. A Sóvidéken például a karácsony és a vízkereszt közötti periódust nevezték két karácsony közének (Barabás László). Mint már említettük, az újév fokozatosan tevődött át karácsonyról január elsejére. Wesselényi István Naplójából tudjuk, hogy a XVIII. század elején óév utolsó délelőttjén látogatták meg egymást az ismerősök, minden jót kívánva az új esztendőre, délután számba vették az elmúlt esztendő jó és rossz eseményeit, majd nyugodtan végigaludva a szilveszter éjszakáját, új év első napján istentiszteletre mentek.

Pár száz éve inkább borús balsejtelmekkel, mint felhőtlen derűvel tekintettek az ismeretlen új évre, ami hozhatott egész vidékeket kiirtó ellenséges betörést, járványt is. A krumpli, kukorica elterjedése előtti időkben egy aszályos nyár, vagy egyetlen jégverés népet tizedelő, súlyos éhínséggel járhatott. Ezzel magyarázható, hogy a szilveszteri tilalmak döntő többsége a szerencsétlenségek elhárítását, a szerencsés új évet célozta. Idős szovátai adatközlőim visszaemlékezései szerint:

SZERENCSÉTLENSÉGET hozott: ha tyúkot ettek szilveszterkor, mivel a baromfi kitúrja a szerencsét a házból. Ha újévben nő lép először a házba, még nagyobb a baj, ha ráadásul még boldog új évet is kíván. Barabás László gyűjtései szerint a Sóvidéken a két karácsony között nem fogták be a marhákat. Az asszonyok nem mostak, és főképp nem teregettek rúdra, mert az állathullást okoz.

SZERENCSÉS lesz az új év, ha: tiszta házzal, udvarral, teli vizesedényekkel, fásládával várták a szilvesztert. Az állatoknak kellő mennyiségű szénát és gabonát készítettek elő, hogy ne legyen hiányuk semmiben az új esztendőben. Az ételeket disznóhússal készítették, mivel a disznó betúrja a szerencsét a házba. Lencsét ettek, hogy sok pénzük legyen. Ha boldog új évet kívánni ment a család, először a férfi lépett a házba.

Eleink átaludták az ismeretlen, bajt hozható szilvesztert. A gondtalan örömök, nagy eszem-iszommal járó mulatságok ideje a vízkereszttől számított hat hét, a húshagyókeddig tartó farsang volt.

E hóban a füstben aszaltatom

Jól eszem, iszom és vigan lakom – írja a Csízió január hónapról.

(Joannes Regiomontanus, 1471. Heltai Gáspár, 1592)

Idős adatközlőim szerint a múlt század elején Szovátán a katolikus családok szilveszter este részt vettek a hálaadáson. A mise keretében számba vették a múló év legfontosabb eseményeit: születéseket, házasságkötéseket, elhalálozásokat. A templomból hazatérve nyugovóra tértek és átaludták az éjszakát. Az új év első napja is ünnepi misével kezdődött. A hajdanában csak katolikusok lakta Szovátára az intenzív fakitermeléssel és a későbbi fürdőtelep kialakulásával költöznek nagyobb számban református családok, magukkal hozva vidékük népszokásait is. Egy katolikus-református vegyes házasságban élő családban, ahol egy görög katolikus nagymama is volt, szilveszter estéjén ünnepi abrosszal terítettek. Az asztalra almát, diót, búzát és kenyeret tettek, majd gyertyát gyújtottak.

Az 1950-es évektől fogadják ünnepi vacsorával, koccintással az új évet Szovátán. A hagyományos nagy családokban még együtt ünnepelt a család, majd a baráti körök közös szilveszterezése vált általánossá: 3-4 család felváltva szervezte a közös mulatságot. Elkoccintották a hivatalos időzónának megfelelő éjfélt, majd a „magyar” szilveszterkor elénekelték a Himnuszt és meghallgatták a Kossuth rádióban a Szózatot.

Napjainkban, ha akarnánk sem sikerülne átaludni a szilvesztert Szovátán. Erdély legnevesebb fürdőhelyén zsúfolásig telnek a szállodák, panziók, és reggelig tart a pezsgődurranástól, tűzijátéktól hangos, vidám szilveszteri mulatság.