Déry-díjtól a jódeménységfokáig
2012-10-24 15:28:20
- Nagy Székely Ildikó
A marosvásárhelyi irodalombarátok Látó-estek házigazdájaként találkozhattak több ízben Demény Péterrel.
A marosvásárhelyi irodalombarátok Látó-estek házigazdájaként találkozhattak több ízben Demény Péterrel. A költőként és prózaíróként is elismert kolozsvári alkotót múlt héten Déry Tibor-díjjal tüntették ki Budapesten. A magyar irodalom művelésében elért kimagasló eredményért járó díjról, illetve egyéb megvalósításokról és megvalósítandókról folytattunk a hét elején Debrecenben tartózkodó Demény Péterrel virtuális beszélgetést.
– Az elmúlt 18 évben számos kitüntetést és díjat szereztél. Mit jelent számodra a Déry Tibor-díj? Meglepetésszerűen ért vagy számítottál rá?
– Nem számítottam, nem is számíthattam rá, éppen ezért nagy meglepetésként ért. Mikor megkaptam a levelet, majd hanyatt estem, s szinte addig a pillanatig, amíg elmentem a díjazásra, óvatos voltam. Egyszer esszét írtam Deák Ferencről, a zseniális grafikusról, s miután elolvasta, azt mondta kökösi akcentusával: „köszi szépen, Péterke, én gyenge gyerek vagyok, nekem kell a borogatás”.
– Nemrég a Román Kulturális Intézet vezetőtanácsába kerültél. Mi a konkrét szereped a tagságban, hogyan látod az intézet működését, mennyire van beleszólásod a dolgokba?
– A konkrét szerepről egyelőre halvány elképzelésem van csupán. Az RMDSZ jelöltjeként kerültem be, sokáig ködben voltam, amely azonban lassan oszlik. A vezetőtanács tagjaként az a dolgom, hogy az intézet terveiről, programjairól szavazzak. Javasoltam egy romániai magyaroknak, németeknek szóló ösztöndíjat. Jól fogadták, bár a megvalósítás még előttünk van.
– A környezeted hogyan fogadta a kinevezést, ért-e emiatt bírálat?
– Kaptam néhány őszinte és néhány epés gratulációt, de hát ez mindig nincs másképp.
– Min dolgozol éppen, lesz-e valamilyen újdonságod a könyvvásárra?
– Igen, megjelent egy kötetem a krónikás glosszáimból Garantált pihenés címmel az Erdélyi Riport Kiadó Napos oldal című sorozatában, azt dedikálom majd.
– Van-e kedvenced megjelent könyveid közül, és van-e kedvenc olvasmányod?
– Kedvenc könyvem a Visszaforgatás (szerk. megj: regény), a másik a Haza-szvit (szerk. megj: vers), ezt olvasták fel a Déry-díjas eseményen is. Mostanában sok Simenont olvasok, de nagyon szeretem Hrabalt, Barricót és persze Dosztojevszkijt.
– Látó-esteken a kérdező szerepében láthattunk. Hogy érzed magad, ha fordul a kocka, van-e olyan kérdés, amit nem szeretnél, ha feltennének neked?
– Egyszer Király László azt mondta egy hasonló kérdésemre: „bármit meg lehet kérdezni tőlem, én úgyis csak arra válaszolok, amire akarok.”
– Van egy blogod, a jodemenysegfoka.blog.hu oldalon böngészhető. Milyen az élet a jódeménységfokán? Elégedett vagy vele, vagy vannak megváltoztatnivalók?
– Elégedett vagyok, bár mindig vannak megváltoztatnivalók. Az ember nem is írna, ha nem így lenne. Minden íróban ott lakik egy utópista, még ha egyre fogy is a hite. De még van humor a hátizsákomban.
