Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-02-13 15:33:47
Olvasom, hogy Marosludason Charles Dickens reneszánszát éli. Az RMDSZ szervezésében diákok adtak elő Dickens Karcsi bácsi tollából született részleteket és jeleneteket. Majd megtekintették a Twist Olivér c. filmet. Mindezt egy lelkes levelező jóvoltából tudta meg a világ. Dicséret érte.
Ha én mégis tamáskodom (jó, mihálykodom), annak oka roppant egyszerű. Marosludas nem az angol kultúra központja, de, mint látszik már nem is perifériája. Bizonyára Londonban feljegyzik a teljesítményt a Kuala lumpur-i általános és a patagóniai szánhúzó elemi iskola mellé, a nem angol anyanyelvű közegben történt angol kultúragyőzelmek babérfájára.
Ugyanakkor tapasztalataim szerint annál inkább fekszik e székelység közeli városias település a magyar kultúra perifériáján. És ha itt működik az RMDSZ-szervezet és rendezvényeket szerveznek a magyar művelődési egyesületek (EMKE, Ludasbarátok, Ludas Matyi és Döbrögi botostáncklub stb.), akkor azt gondolom, elsőrendű feladatuk lenne, hogy mégis magyar műveltséget, irodalmat, az anyanyelv szavainak művészetét míveljék, terjesszék, adják a szélesebb s még létező magyar közösségnek az identitás mélyebb, jobb megélése, az élmény maradandóbb átélése érdekében/javára. Kérem, tegyék vonzóvá a nyelvünkön született vagy arra átültetett, magas művészi, erkölcsi értékkel büszkélkedő szövegeket, alkotókat, alkotásokat. Próbálják megszüntetni a hosszú távon leszakadásra ítélt periférikus állapotot. A fogyó magyar legyen aktív magyar kultúrafogyasztó és tápláló. Akár önerőből vagy a közeli nagy(obb) városok (Kolozsvár, Vásárhely, Székelyudvarhely) művelődési szakemberei, művészei, népművelők bevonásával, velük együttműködve.
Vagy tévednék?