Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az évfordulókat a legtöbb esetben megünneplik, legyen szó magánéleti vagy intézményi évfordulóról. Azonban egy híres intézmény esetében, amely több szempontból is jelképnek számít, szinte kötelesség emlékezni a történetére. Így tettek most a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, ahol kétnapos rendezvénysorozaton emlékeztek meg az iskola névadásának 65. évfordulójáról. A színes programban voltak könyvbemutatók, előadások, diákprogramok, pénteken esete pedig gálaműsorral zárult az eseménysorozat.
A gálaműsort május 6-án délután 6 órától a Kultúrpalotában tartották. A gála első perceiben Hajdú Zoltán, az iskola igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, majd az iskola évszázadokon átívelő történelméről beszélt. Hangsúlyozta, hogy bár a névadás 65. évfordulójának az ünnepe van, a híres tanintézmény napjainkban 465 éves. Az igazgató kiemelte, hogy a Bolyai Farkas Elméleti Líceum fénysugár az erdélyi magyarság számára, és erre mindenki büszke kell legyen, különösen most, hogy egy másik fénysugarat – a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceumét – ki akarják oltani. Hajdú Zoltán beszédében megemlékezett az iskola egykori tanárairól és diákjairól, akik nem élhették meg ezt az ünnepséget. Elmondása szerint ők is büszkén mondták, így a mostani diákoknak és öregdiákoknak is büszkén kellene mondaniuk, hogy „bolyais vagyok!”.
Az igazgató beszédét követően az elemi iskolások léptek színpadra zenés-verses előadással. A bemutatott művek mind a számokhoz és a matematikához kapcsolódtak. A kisdiákok ezzel az előadással tisztelegtek a Bolyaiak munkássága előtt, ily módon fejezték ki tiszteletüket az iskola névadója előtt.
Az előadás következő részében egykori diákok mesélték el, hogy milyen volt az élet akkoriban a Bolyaiban, majd fellépett a Zenekör. Ördög Nóra és Kilyén Ilka is szavaltak. Ördög Nóra elmondta, hogy az általa elszavalt verset még Kozma Béla igazgató választotta neki, azzal, hogy bármilyen bolyais rendezvényen előadható. A művészi előadások sorát bővítette a Kálvin János furulyakör előadása. A zenészek célja az erdélyi reneszánsz zene bemutatása és ápolása. Továbbá az iskola diákjai is zenés, verses előadást mutattak be.
Megemlékezett a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban eltöltött éveiről Vincze Loránt európai parlamenti képviselő is. Többször is hangsúlyozta, hogy rengeteg érzelmi szál köti az iskolához, sok emlék és rengeteg tapasztalat. Elmondása szerint a Bolyaiban tanult meg alkudozni, kiállni magáért, ott kezdett el rádiózni, olyan tudásra tett szert, amit a mai napig tud kamatoztatni. Kitért arra, hogy hálás minden percért, amit a Bolyaiban töltött, bár elsősorban nem a tanórák jutnak az eszébe, hanem a pörgés és felnőtté válás útja, amit számára az iskola jelentett. A képviselő örömmel vette tudomásul, hogy az intézmény nemcsak megmaradt, hanem tovább fejlődött és szépült, és jelenleg egyike a legjobb középiskoláknak Romániában. Vincze Loránt figyelmeztetett, hogy a sikerek után nem szabad ellustulni, meg kell tartani vagy még tovább növelni azt a szintet, amit ma a líceum képvisel. Az öregdiákokat arra kérte, ne felejtsék el, hogy honnan indultak, és ha tehetik, segítsék egykori tanodájukat. A képviselő nyomatékosította, hogy napjainkban különleges értéke van a magyar iskolának, amikor két utcával arrébb egy másik iskoláért harcolnak. Arra kérte a tanárokat, adjanak lehetőséget a diákoknak arra, hogy megvalósítsák az őrült ötleteiket, hiszen ezek is hozzájárulnak a fejlődéshez.
A gálaműsorban Csenteri Levente elmesélte az iskolához kötődő emlékeit mint diák és mint iskolalelkész is. Saját magát úgy definiálta, mint az öregdiákok fiatalabb változata. Beszámolt róla, hogy gyermekkorában, a konfirmálás után már vonzotta a papi életforma, ennek ellenére a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba felvételizett, nem a Református Kollégiumba. Középiskolai tanulmányait matematika-informatika szakon végezte. Az ott megszerzett tudást pedig – annak ellenére, hogy teljesen más munkát választott – a mai napig kamatoztatja. Emlékezett a szigorú tanárokra, akiket sem ő nem szeretett, sem az osztályközösség, viszont most úgy gondolja, hogy nekik köszönhet a legtöbbet, és immár értékeli az akkori munkájukat.
Iskolalelkészi pályája nem indult könnyen, mert az elképzelés korántsem felelt meg a valóságnak. Az első hónapokban fölöslegesnek érezte magát, a meghirdetett találkozásokon senki nem jelent meg. Aztán lassan rájött, hogy a személyes kapcsolatok, a személyes kommunikáció útján lehet megismerni az embereket. Ez mind a diákokra, mind a tanárkollégákra igaz. A diákokkal úgy került kapcsolatba, hogy elkezdte helyettesíteni a beteg vagy éppen hiányzó tanárokat. Nem az adott tantárgyból adott le leckét, hanem ifjúsági témákat vetett fel, amiről párbeszédet tudott folytatni a diákokkal. Habár nehéz volt a kezdet, Csenteri Levente örül, hogy elvállalta az iskolalelkészi szolgálatot is. Beszédét azzal zárta, hogy ahol Isten elkezd munkálkodni, ott csak jó dolgok születnek.
Ezután következett a díjazás, amelyen első ízben adták át a Bolyai Farkas és Alma Mater díjakat. Mindkét díjat 2021-ben alapították, az előbbit olyan öregdiákok kapják, akik szellemi tevékenységgel vagy anyagi támogatással hozzájárulnak az iskola hírnevének gyarapításához vagy az intézmény fejlődéséhez. A Bolyai Farkas-díjat azok az egykori tanárok kapják, akik munkájukkal életpályájukon kiemelkedő teljesítményt értek el.
Az Alma Mater díjat Klementisz János és dr. Bálint István vehette át. Mindketten a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatói voltak, és sokat tettek az iskoláért. Bolyai Farkas-díjat kapott Albert Attila, a Bioeel tulajdonos-vezérigazgatója – aki számos, az iskolával kapcsolatos eseményt támogat –, valamint Bencze Éva Erika.
A díjazást követően az esemény néptáncelőadással zárult. A gálaműsor bemondói Forró-Bathó Eszter-Anna és Nagy Imre voltak.