Domáldi életképek

Domáld Maros megyei falu, Zágor és Erzsébetváros között fekszik. Mára teljesen kihalt a magyar lélek a faluban, és még egyetlenegy szász család van. Ha valaki meg szeretné írni a falu hajdan volt magyar múltját, akkor a Bolyaiak kézirati hagyatékában sok értékes forrásanyagot találhat. 

Domáld és a czekedtáli dűlők (Halmágyi Zsolt fotója)

Domáld Maros megyei falu, Zágor és Erzsébetváros között fekszik. Mára teljesen kihalt a magyar lélek a faluban, és még egyetlenegy szász család van. Ha valaki meg szeretné írni a falu hajdan volt magyar múltját, akkor a Bolyaiak kézirati hagyatékában sok értékes forrásanyagot találhat.

Sok okiratot és Bolyai-kéziratot átnéztem, úgy gondoltam, hogy most már elég pontosan ismerem a Bolyaiak életrajzát. De tévedtem. Nemrég a Teleki-Bolyai könyvtárban őrzött kéziratok között találtam egy igen érdekes anyagot, nevezetesen kilenc domáldi jobbágy törvényszéki tanúvallomását egy Bolyai Farkas–Bolyai János viszályban.

Arról volt szó, hogy Bolyai Farkas törvényre adta a fiát, amiért Domáldon való gazdálkodása során megkárosította őt. Ezt kivizsgálandó hallgatták ki a kilenc domáldi jobbágyot.

A tanúvallomások alapján egész pontos képet formálhatunk arról, hogy milyen életkörülmények között lehetett akkor Domáldon megélni. Sokan eddig azt írták, hogy Bolyai Farkas tündérkertet varázsolt a domáldi birtokból, és ezt a tündérkertet aztán Bolyai János szétzúzta, miután kiköltözött Domáldra. Sőt, a legtöbb Bolyai-monográfia azt írja, hogy Bolyai János rossz gazda volt, nem érdekelte a gazdaság. Naphosszat csak elmélkedett, tehát a gazdaember szemével: csak lopta a napot! Elhanyagolta a mezei munkát, és nem is értett a falusi élethez. Nos, a tanúkihallgatásokból, de más korabeli levelekből, például nagybátyjának, Bolyai Antalnak az inspekciójából is egyértelműen kiderül, hogy ennek is az ellenkezője az igaz. Egy olyan jól képzett és kreatív ember, mint Bolyai János, akinek az alapfoglalkozása hadmérnök volt, ami akkor út-, híd- és építészmérnöki képesítést is jelentett, nem is tudott tétlen meglenni egy olyan ingergazdag és munkára serkentő környezetben, mint amilyen falun van. Csak manapság divat falun is munkanélkülinek lenni, ezt az állapotot még az átkosban sem ismerték!

A kilenc tanúvallomásból egyértelműen kiderül: Bolyai Farkas itt is alulmaradt János fiával szemben, mert a kivizsgálás eredménye az lett, hogy Bolyai János betegnyugdíjából sokkal többet költött a domáldi kúria rendbetételére, mint amennyi kárt csinált például a tűzifa-kivágásokért vagy más megélhetési ügyletekért.

A közvéleményben az terjedt el, hogy Bolyai János összeférhetetlen, kötekedő ember volt, aki még az édesapját is kihívta párbajra, Bolyai Farkas pedig áldott jó apa, a nyugodtság és kiegyensúlyozottság példaképe, akit a kortársai is „Pater dolores”-nek (szenvedő atyának) neveztek. Sajnos ez egy nagyon hamis kép a két Bolyairól. Az alábbiak alapján most már hiteles törvényszéki bizonyítékunk is van arra nézve, hogy az apa adta törvényre a fiát, hogy őt a fia megkárosította. Tehát nem Bolyai János hívta párbajra az apját, hanem az apa adta törvényre a fiát – szerintem csekélységért –, hogy a fia őt a Domáldon való gazdálkodásával megkárosította.

Néhány tanúvallomást azért is érdemes újraolvasnunk, mert nemcsak hiteles, eskü alatt való embereket idézünk fel, de a Bolyaiak domáldi kúriájáról is képet formálhatunk.

Mind a kilenc fölesketett tanúnak a következő öt kérdésre kellett válaszolnia:

1. Ismeri-é a tanú kérdeztető Bolyai Farkas marosvásárhelyi református professzor úr fiát, császári királyi nyugalmazott ingineur kapitány Bolyai János urat? Ha igen.

2. Mondgya meg a’ tanú, hogy a’ tisztelt kapitány úr mikor szállott Domáldra és ott meddig lakott?

3. Azon udvarház, melyben a’ nevezett kapitány úr lakott az ahhoz tartozó kerttel, erdőkkel, szőlőkkel és szolgáló zsellérekkel egyetemben mi nemű állapotban voltak oda költözése előtt, és mind ezek minémű állapotban vagynak most? Különösen

4. Mondja meg a’ tanú épített-é a’ nevezett kapitány úr, eddigi lakása helyén valamit ’s ha igen nevezze meg a’ tanú névszerint, hogy mit épített? És azok építésére használt követ, fát, ’s munkásokat honnan állított elő? ’S maga saját pénzéből mintegy mennyit költött ezen építésekre? Mennyi követ kapott készen a’ jószágban? Mennyi fát használt fel a’ jószághoz tartozó erdőkből? ’S ezen építmények ahhoz értők becsüjök szerint folyó pénzben mennyit érnének?

5. Viszont nevezze meg a tanú név szerint azon romlásokat, mellyel a’ kérdeztető tekintetes Professor Úr jószága azon idő alatt szenvedett, mely alatt azt a’ nevezett fia kezelte, ’s határozza meg egyszersmind azoknak becsű szerinti károkat is, megkülönböztetvén egymástól az idő viszontagságai ’s a’ vigyázatlanság által okozott és szántszándékos károsításokat.

Mind ezen kérdésekre tégyen a’ tanú letett esküje szerint lelkiösmeretes vallomást.

Olvassuk akkor az első tanú, Serbán Petru, Bolyai Farkas 60 éves, görög katolikus vallású jobbágyának vallomását:

Az első kérdésre a válasz: Jól esmérem: mert Dominalis bírája voltam ő Nagyságának.

A második kérdésre: Mintegy kilenc esztendőkkel ez előtt jött volt ide ő Nagysága és két esztendeig itt lakván újból bement Marosvásárhelyre, ’s ott lakott tán egy esztendeig ’s megint ide vissza-költözött, ’s utoljára úgy emlékszem öt esztendőkig volt itt mind addig míg a’ múlt tavaszon egészen beköltözött Marosvásárhelyre.

A harmadik kérésre: Az udvari telken lévő minden épületek sokkal rosszabb állapotba voltak akkor: mert az épületek mostani állapotjokat a’ kapitány úr által kapták, ő nagysága vett saját pénzén zsendelyt, épületre való fákat, hasonlólag deszkát is. – úgy hogy most meg lehetős állapotban vagynak.

A negyedik kérésre: Sokat épített a’ kapitány úr, különösen az udvar házat a’ falain kívül újból építette, befedette, úgy a konyhát, sütő kemencét, kutat kirakatta, és az udvarnak fennebb emelése végett több százokra menő szekér földet hordatott roboton kívül is, egyéb materiale emlékezetem szerint nem volt csak négy öl kő mit ő nagysága a’ pincéhez alkalmaztatott. – ’s az udvari erdőkből épületfát nem vágatott, csak az eleven kert helyibe húzott sövény kerítésre veszőt és karókat. – Hogy pedig a’ kapitány úr által tétetett építmények mennyit érnek – tisztán meg nem mondhatom, mivel nem voltam a’ becsüsök közt jelen.

Az ötödik kérdésre: Egyéb részében a’ jószágnak kárt nem csinált, kivévén, hogy az udvari telken lévő fákat a’ patakon túl most két esztendeje levágatta úgy a Czekkendál nevű erdőből sok fát hozatott tűzi fának, de itt is a kárt meg határozni nem tudom minthogy nem voltam oda becsülni.

Tehát Serbán Petru szerint összesen hét évet lakott Bolyai János Domáldon, és a telken lévő minden épület Bolyai János javításai után sokkal jobb állapotban van, mint kiköltözése előtt. És ezt Bolyai Farkas jobbágya vallja!

(Folytatjuk, a következő héten még meghallgatunk néhány érdekes tanúvallomást.)