Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2023-05-22 14:00:00
A műsor is igazi fesztiválélményt sugallt. Sibelius d-moll hegedűversenye, op. 47, és Brahms Német requiemje, op. 45, ígéretes volt.
„Tagadhatatlan, hogy Sibelius számos műve – és igencsak termékeny komponista volt – tiszavirág-életű. Hegedűdarabjai, eltekintve a d-moll hegedűversenytől, szalonzenék, a dalai jól vannak megcsinálva, de nem fogják meg a hallgatót.”
Sibelius zenéjében van valami máshol fel nem lelhető furcsaság, talán az árnyalatok iránti fantasztikus érzékenység? Ha a hegedűverseny nyitóhangjait vagy a flageoletteket a fináléban figyeljük, ismeretlen világokba tévedhetünk, és végtelen távlatokat nyit egy mesteri kéz. Valerij Szokolov pedig, úgy tűnik, ezeknek a világoknak az ismerője, ma az egyik legígéretesebb fiatal ukrán hegedűművész. Ez a koncert a hegedűrepertoár egyik legigényesebb darabjával, Sibelius hegedűversenyével – egy fiatal, nálunk ismeretlen magyar karmesterrel a dobogón – igazi reveláció volt. Elképesztő teljesítmény! Úgy tűnik, Dubózky a legtöbbet hozza ki a zenekarból, és ez a hegedűhang nem ebből a világból való.
A Német requiem (Ein deutsches Requiem, Op. 45) szoprán- és baritonszólóra, vegyes karra, zenekarra és ad libitum orgonára, Johannes Brahms héttételes zeneműve 1866-ban készült el. Különlegessége egyrészt, hogy műfaját tekintve valójában nem mise, hanem inkább oratórium; másrészt, hogy a komponista német nyelvű szöveget használt a mű megírásához. Nemzeti nyelvű gyászszertartás-muzsika Brahms művéig egyetlenegy készült jelentős mester tollából (Schütz).
A hét tétel gyönyörű logikával és filozofikus emelkedettséggel foglalja össze az ember gondolatait a halálról: 1. Boldogok, akik sírnak. 2. Mert minden test olyan, mint a fű. 3. Jelentsd meg Uram az én végemet. 4. Mily szerelmetesek a te hajlékaid. 5. Ti is azért ugyan szomorúságban vagytok. 6. Mert nincsen itt maradandó városunk. 7. Boldogok a halottak.
A produkció legkiemelkedőbb egyénisége a karmester volt, Dubóczky Gergely, aki tiszta, pontos ütéstechnikával, drámai erővel vezette a zenekart, a hangzás egyensúlyára ügyelve tartotta kézben a szólóénekest, a kórust és a zenekart, következetesen érvényesítve a tempóváltásokat, a dinamikai elképzeléseket, végig fenntartva a feszültséget és az építkezési elképzelés megvalósításának lendületét.
Borsos Edith (szoprán) remekül iskolázott hangjának lehetőségeit kihasználva gyönyörű, könnyedén szárnyaló pianókkal, áradó zeneiséggel volt szomorú érzelmekkel telített. György Levente (bariton) őszinte szenvedélyektől fűtött, szép, tömör, rezonanciadús hangjának súlya és szuggesztivitása segített az élet céljainak és értelmének firtatásában.
A vendégénekesekkel feltöltött kórus, tudása maximumát nyújtva, pompásan, nagy sikerrel volt részese nem mindennapi feladatának.
Gyönyörű hangverseny volt. A művészet, a muzsika ünnepe.