Egy falusi hegedűs múltbéli üzenete

Titkos napló, hegedűs az éjszakában, tiltott szerelmek, gyilkosság és egy kastély – minden „kellék” adott egy nagyszerű regényhez, amely még érdekesebb, ha az alapja igaz történet. Képzeletünk szárnyán suhanjunk vissza a XIX. század második felébe, és kezdődhet a kaland!

Csinos kastély díszeleg egy francia alpesi falu fölött. Körülötte magasló hegyek állnak őrt, és esténként bölcs fenyők suttognak jó meg rossz híreket. Egy hegycsúcs elfújta már a nap lámpását. A bagoly is felébredt már, s míg a tücskök nagy zenebonával lakodalmat ülnek, ő hangtalan árnyként libben a félhomályban. A kastély néhány ablakából lámpafény köszön az arra néző szemnek.

Az imént elsuhanó bagoly pillanatok múlva felsikolt egy távoli istálló tetején, mintha baljós eseményekre figyelmeztetne. Arrébb egy kocsmában vinnyog egy hegedű, az ivótársaság bele-beleordít a muzsikába. A hegedűs néha rövid időre megáll pihentetni a vonót, ilyenkor ő is önti magába a bort, és azt reméli, hogy attól ihletet nyer a kopott hangszer. Már a hold is felkíváncsiskodott az égre, hogy megnézze, hogyan szórakoznak az emberek. Valaki, aki szándékosan vagy véletlenül nem ivott túl sokat, egyszerre csak a másnap teendőit kezdi emlegetni. Ettől mintha kijózanodna a társaság, kihörpintik az utolsó kortyot is a poharakból, és elindulnak a sötétbe.

A muzsikus legény hóna alá kapja a hangszerét, és igyekszik megtalálni a sötétben a hazafelé vezető utat. A bagoly még nem unta meg a rikácsolást, sőt mintha rá akarna tromfolni a hegedűre, még hangosabban sikolt az istálló tetején. Fölmordul a muzsikus legény, hogy még bajt hoz valakire ez a semmirekellő madár. Az istálló mellett elhaladva megborzong. Belülről nem mindennapi nyöszörgés szűrődött kifelé. A legény sűrűn veti a kereszteket, és gyors léptekkel igyekszik távol lenni ettől az elátkozott helytől. Ahogy távolodik, még mindig hallja a bagoly kísérteties hangját. Hazaér, és gyorsan bedobja magát az ágyba. Igyekezik menekülni az ébrenlét elől, de nem sikerül neki. A bagoly és az a nyöszörgés az istállóban démoni erővel zaklatja minden idegét. A fáradtság végül győz, de az álmok nem engedik pihenni.

Reggel komoran és kimerülten ébred. Összekapja magát, és siet a kastélyba dolgozni. Ő az asztalos, akit az uraság felkért, hogy készítse el az új parkettát. Jó mesterember, talán a hegedűt is saját kezével faragta. Az úton már jönnek-mennek az emberek, mindenki igyekszik a mindennapi falatért. Rokonokkal is találkozik. Az egyik idegesen kapkodja a tekintetét, és gyors köszönéssel tovasiet. Kerüli a beszélgetést. Így még sose viselkedett. Kissé odébb két vénasszony beszélget valami nagy csudáról talán, mert úgy csapkodják össze a kezüket, mintha szárnyaikat bontogatnák. A kastély felé vezető út mentén a fenyők is titkos sugdolózásba kezdenek. Mintha a bagoly lenne e sok szokatlan dolog okozója.

A hegedűs legény betér a kastélyba, és nagy odafigyeléssel nekilát az asztalosmunkának. Sokat dolgozik, és keveset beszél. Arcáról rejtélyes szomorúság árulkodik valamiről, amit talán senki sem tud. Ugyanakkor elszánt tett is sugárzik a szeméből, mint aki olyasmire készül, amire kevesen mernének vállalkozni.

(Folytatjuk)