Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-08-30 13:31:45
Napilapjainkban gyakran fordul elő ez a kifejezés: „vártemplomi (vagy akár más) egyházközösség”. Mi ebben a hiba? Az egyházközség és egyházközösség fogalmának összetévesztése. Az egyházközség (református) meghatározása a következő: Az egyházközség az egyház tagjainak meghatározott területen, az istentisztelet gyakorlása és keresztyén életük hitvallásos folytatása végett az egyházi jogszabályok szerint szervezett gyülekezete. Kisebb helységben egyetlen egyházközség, míg nagyobb polgári településen, városokban (pl. Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Brassó, Székelyudvarhely stb.) több egyházközség is létezik. Ezek neve Kolozsvár–Belvárosi Egyházközség, Sepsiszentgyörgy–Szemerja Egyházközség, Marosvásárhely–Vártemplomi Egyházközség stb.
Ezzel szemben az egyházközösség kifejezés azt jelzi, hogy többféle keresztyén egyház az istentisztelet gyakorlása, az úrvacsorázás, a közös bizonyságtétel gyakorlása végett közösségre lép egymással. Erre főként azért van szükség, mert egy polgári helységben nagyobb számban élnek pl. a református, csekély számban az evangélikus hívők, vagy fordítva. Ilyenkor szükséges a megegyezés a két egyházhoz tartozó hívők együttes istentiszteleti és szolgálati életére nézve. Két ilyen magyar és egy szélesebb körű, európai megegyezésről számolok be röviden:
1. A kéri szerződést a magyarországi Abaújkéren kötötték 1830-ban. Ez úgy szabályozta a református és evangélikus hívők helyzetét, hogy ahol az egyik hívei kis számban élnek, nyugodt lelkiismerettel részt vehetnek a nagyobb, önálló lelkésszel rendelkező egyház istentiszteletén, s az illető egyház gyakorlata szerint úrvacsorázhatnak (vagyis: adott esetben a lutheránusok kenyérrel, a reformátusok ostyával).
2. A nagygeresdi (Magyar-ország, Vas megye) egyezményt nem sokkal később, 1833-ban kötötték, és 1900-ban újították meg. Ez is a két egyház együttélését szabályozta az előbbi módon, a szeretet jegyében. A XX. század során mindkét egyezmény érvényét veszítette; jöttek ugyanis az újabb ökumenikus törekvések, amelyekben szélesebb nyilvánosságot nyertek a két protestáns egyház közösen vallott értékei. Ezen dokumentumok között a legismertebb a
3. Leuenbergi Konkordia, amit hosszas előkészület után Bázel kantonban (Svájc) 1973-ban kötöttek meg az európai reformátusok és lutheránusok, nem zárva ki más „reformátori egyházak” (pl. az olaszországi valdensek vagy a metodisták) csatlakozását. Ez szintén az említett protestáns egyházak istentiszteleti-úrvacsorai és szolgálati közösségét rögzíti.
Dr. Bustya Dezső
nyug. református lelkipásztor