Elefánttréning a Marosvásárhelyi Állatkertben

Mentális és egészségvédelmi foglalkozás

Március 26-án a Marosvásárhelyi Állatkertbe látogatott tapasztalatcserére több magyarországi – nemzetközileg is elismert – elefántgondozó. Többnapos ittlétük alatt különböző tréningeket tartottak marosvásárhelyi kollégáiknak. A csapat tagja volt Takács Zoltán (Mazsi), Magyarország legismertebb és legjobb elefántgondozója, továbbá Danó Kálmán, Csákvári Máté, Kálnoki Tamás főápolók és Szőregi Gergely  vezető állatgondozó, aki évekig a Budapesti Állatkertben a Marosvásárhelyre került egyik elefánt, Hella gondozója volt. A tréninget követően Szőregi Gergely osztotta meg velünk a szakma titkait. 

Elmondta, ahhoz, hogy egy ápoló a világ legnagyobb vadállatával olyan bensőséges kapcsolatot építsen ki, amelynek köszönhetően megfelelően irányíthatja, kommunikálhat vele, a születésétől kell követnie az életét. Féléves kortól lehet megszoktatni velük különböző vezényszavakat. Ahogy egy gyerekkel, az állatokkal is naponta kell foglalkozni, fejleszteni a készségeiket. Az elefántok gyorsan tanulnak, nagyon jó a memóriájuk, hosszú időre megjegyzik mindazt, amit megtanítanak nekik. Kétéves korukig el lehet érni, hogy minden tekintetben hallgassanak a gondozóra. Ennek a nyitja az, hogy partnerként, „barátként” kell közelíteni hozzájuk, nem szabad félni tőlük, mert ezt megérzik. Ha pedig az állat elfogadja a gondozót, akkor ezáltal az ember a számára csordavezér lesz, és ezért követi. 

A különböző műveletsorozatoknak fontos szerepe van az állat egészségi állapotának a megőrzésében, hiszen elsősorban azt kell megszoktatni velük, hogy rendszeresen engedelmeskedjenek, pl. amikor pata- és körömápolást kell végezni, hiszen ezáltal megakadályozható, hogy elterjedjenek a baktériumok, nem keletkeznek sipolyok. Továbbá fontos, hogy elfogadják a mosdatást, amikor nem tisztálkodhatnak saját maguk. Ugyanakkor a vezényszavakkal úgy kell irányítani az állatot, hogy ápoláskor ne álljon fenn balesetveszély. 

Szőregi Gergely azt is elárulta, nem véletlenül jött kollégáival Marosvásárhelyre, hiszen a Budapestről hozzánk került Hellát 2008–2014 között ő gondozta, ő volt, aki elkísérte hozzánk az állatot, és megtanította az itteni kollégáknak, hogy miként foglalkozzanak vele. Rendszeresen jártak Vásárhelyre egy ideig, legutóbb azonban hét éve voltak nálunk. Jó volt látni,  hogy  Hella megismerte egykori gondozóját, és jól reagált a tréningeken, a budapesti gondozóját ez nagyon meghatotta. 

Azt is megtudtuk, hogy Hellát Ázsiában a vadonból fogták be, hajóval hozták Európába mintegy 55 évvel ezelőtt. Egy cirkuszhoz vitték, 12 évig szórakoztatta a közönséget. Innen az emmeni állatkertbe került, ahol 20 évig tartották, majd 1996–2014 között Budapesten volt, 2014-től pedig a marosvásárhelyi állatkert egyik kedvence. 

Azt is láthattuk a foglalkozáson, hogy angol, német és holland vezényszavakat ismert, ezt elsősorban a cirkuszi múltjából örökölte. A cirkuszi mozgáselemek mellett fontos volt, hogy az ápolásához szükséges vezényszavakat is elsajátítsa – mondta egykori gondozója. 

Takács Zoltán elefántgondozó elmondta, főápoló volt Budapesten, majd a nyíregyházi állatkertben, ahol mind ázsiai, mind afrikai elefántokkal foglalkozott, de dolgozott Veszprémben, Győrben is. Több mint 50 elefánttal dolgozott, állatmentő akciókban is részt vett. Tekintettel arra, hogy Európában kevesebb az elefánt, az elefántgondozók egy nagy közösséget, „családot” alkotnak, és gyakran járnak egymáshoz tapasztalatcserére, tréningekre, hiszen ehhez a munkához másfajta tudásra is szükség van, még a tapasztaltabbak is folyamatosan képezik magukat. A legizgalmasabb elefántmentés az 1990-es évek balkáni háborújában volt, amikor az eszéki állatkertből mentettek ki egy elefántot úgy, hogy közben dúlt a szerb–horvát háború. Miközben egy régi cirkuszi kamionba hat órán át próbálták felrakni az elefántot, a fejük felett süvítettek a golyók. Végül egy gyaloghídon „tuszkolták át” a 20 tonnás kamiont, hogy kerülő úton elérjék a magyar határt, ahonnan a pécsi állatkertig rendőri kísérettel érkezett meg a háborús menekült elefánt. 

Takács Zoltán elmondta, jól ismeri Hellát, hiszen ő is gondozta, és kollégáival azért is jöttek, mert az elefánt 56 éves lett (az elefántok átlagéletkora 55–65 év), és kíváncsiak voltak arra, hogy milyen egészségi állapotban van. Örömmel tapasztalta, hogy jó kezekben van, a gondozók jól végzik a munkájukat, és az állatkertben jó feltételeket biztosítanak ahhoz, hogy békés öregkort érjen meg.

Dr. Borka Levente állatorvos elmondta, állategészségügyi szempontok miatt fontos az elefántok körömápolása, ugyanakkor, mivel Hella idős, és előállhat az artrózis, a rendszeres tréninggel megelőzhetők az ebből adódó gondok. Ugyanakkor az agyműködése szempontjából is fontos, hogy foglalkozzanak vele, hiszen ha gondolkodik a műveleteken, pszichésen is garantálható a hosszú élete. Még azt kellene elérni vele, hogy megengedje a vérvételt, hiszen a minták alapján lehet követni belső szerveinek az állapotát. Ehhez azonban még gyakorolni kell. 

Szánthó János, a Marosvásárhelyi Állatkert igazgatója hozzátette, fontosak ezek a tapasztalatcserék. A marosvásárhelyi gondozók is voltak Budapesten, most pedig a magyarországi kollégákkal töltöttek el több időt, ami alatt tanulhattak. Fontos az állatjóléti követelmények betartása, hiszen ha egy állat láthatóan jól érzi magát a kifutóban, akkor a látogatókhoz is másként viszonyul. 

 A fajfenntartási programban is részt vehetnek, ezért az ilyen tapasztalatcseréket nemcsak az elefántokkal, hanem más állatokkal is a lehetőségek szerint rendszeressé teszik.