Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének Gazda-G termékkóstolgató családi napján a nyárádszentmártoni Lovasfogadó festői környezetében mutatták be az Eleink eledelei című kötetet, amely a Kárpát-medence hagyományos paraszti ételeit sorakoztatja fel. A szakácskönyv a magyarországi Agrárminisztériummal kapcsolatban álló határon túli gazdaszervezetek gyűjteménye, olyan receptekkel, amelyek saját vidékükről származnak. A könyvet, amely egy Kárpát-medencei magyarnak valóságos csemege, Fazakas Miklós, az RMGE Maros megyei elnöke, valamint Sikó László falugazdász mutatta be, s ők adták át a Maros megyei szerzőknek járó példányokat is.
Az Agrárminisztérium Kárpát-medencei Együttműködések Főosztályának munkatársai – akik a kiadványt gondozták – 2012-ben vállalták fel, hogy kapcsolati hálót építenek a határon túli magyarsággal, a felvidékiekkel, kárpátaljaiakkal, erdélyiekkel, a Partiumban élőkkel, Székelyfölddel, Vajdasággal, Drávaszöggel és Muravidékkel. A háló kiépítése során több gasztronómiai eseményre, főzőversenyekre hívták meg az embereket. Ebből fakadt az ötlet, hogy a paraszti életformához kötődő, szüleink, nagyszüleink által készített ételeket egy kötetbe gyűjtsék össze, az elkövetkező generáció hasznára.
A kötet elsősorban a hétköznapokban készített ételek bemutatására törekszik, hiszen a paraszti családokban minden nap ebédet, vacsorát főztek, a hét minden napjának megvolt a sajátos fogása, s az év különböző időszakaiban is megvoltak a jellegzetes idényételek.
A kötetben tájegységenként mutatkoznak be a gazdaszervezetek s az általuk gyűjtött ételleírások.
Az RMGE Maros megyei szervezete – amely a gazdák érdekképviseletét, szakmai felkészítését, a gazdák közötti kapcsolat erősítését vállalta fel – több gasztronómiai „adatközlőt” mutat be. Köztük található a mezőpaniti Sikó László, aki a lucskoskáposzta-leves, a káposztásszentmiklósi Jánosi Margit, aki a reszelt leves, a szabédi Gidófalvi Póli, aki a tárkonyos leves, a mezőpaniti Balog Ida, aki a szabógallér-, a tormás leves receptjét, továbbá a kásával töltött káposzta elkészítésének módját osztja meg az olvasókkal. A Népújságban is megjelent receptek közül a nagykendi Rózsa Enikő receptjei is megtalálhatók a kötetben, egyebek mellett a finom „nyakleves”, a zsengefuszulykás-krumplis leves, az almás tészta, a meggyes-diós morzsatorta, a fokhagymás leves, az ordás-meggyes sütemény receptje. Szintén a lapunkban közölt receptek közül e sorok írójának a székelygulyás- és a kórékürtős-receptje is bekerült a könyvbe. A mezőpaniti Sikó Tímeának a márványtetejű süteménye és Barabás Jánosnak a sörben sült csülök receptje is érdekes színfoltja a kötetnek.
Az erdélyiek között megtaláljuk még a gyergyószentmiklósi Caritas Vidékfejlesztési Alapítvány által gyűjtött recepteket. Olvasható a böjti mandulaleves, a hagymaránték, a cibere, a kókonya, a köménymagleves, a málé, a hideg pisztráng elkészítési módja. A Székely Gazdaszervezetek Egyesületének a gyűjteményében ott van a juhtúrós puliszka, a sóbafőtt pityókapirével, az ordás palacsinta, az erdélyi kapros galuska, a máréfalvi tejfölös lepény, a nyelvbecsinált, az oroszhegyi rétes, a savanyú vetrece, a csíki salátaleves, a havasi kifli és sorolhatnánk tovább. Az Udvarhelyi Mezőgazdászok Egyesületének receptjei között a kányádi baglyoslevesen akad meg a tekintet. Mi lehet ez? Nem bagoly kell hozzá, hanem füstölt hús és aszalt szilva, ami a tányérból úgy „néz ki”, mint egy bagoly. De ott van a kaszásleves vagy a tokányleves is.
A sort folytathatjuk a belső-erdélyi Pro Agricultura Egyesület, a nagykárolyi Partium Vidékfejlesztésért és Mezőgazdaságért Egyesület receptjeivel, a burgonyás nudli, a szaggatott hájas sütemény, a kondás tészta, a tüdős tarhonya, az oláhbéles vagy a rigókolbász elkészítésének leírásával.
Aztán itt találjuk a Szlovákiai Agrárkamara receptjeit, a csallóközi kolduskásáét, a bodrogközi sódarciberéét, a gömöri zsámiskáét, a komáromi trüttyölt ratyliét és így tovább. A kárpátaljai Pro Agricultura Carpatica Alapítvány a hagyományos népi táplálkozásról közöl írást. Olyan ételek receptjei olvashatók, mint a csipkeli tört paszullyal, a derelye, az ecetes lé, a káposztás paszuly nagydobronyi módra, a tormás-darás és gombódás (házi tarhonyás) káposzta, a lapcsánka vagy a nagydobronyi tepertős pogácsa, a vason sült haluska.
A Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége többek között a csotros kalácsot, a kupiszi rétest, a darálós kekszet, a guráblit, a babtortát, a kútbakeltet, a krémes pogácsát, a rongyos lepényt, a babsóletet, a tökös görhét, a gibenyicát, a herőcét, a guráblit, a guduc kalácsot ismerteti.
A HMDK a horvátországi magyar konyhát mutatja be drávaszögi receptekkel. Számunkra különlegességnek számít a kálamiska hurka, a pekában sült borjúlábszár, a sepsei lakoldalmas kuglóf, a krumpliderc sült oldalassal, a csöpögetke.
A muravidéki receptek közül a vágott zsír, a vindős számít különlegességnek.
Bevallom, utána kellett néznem, mi micsoda, mert nem ismerem ezeket az ételeket. Ezért is jó ez a kötet. Legalább tájékozódunk, hogy nemzettársaink milyen ételeket fogyasztottak és fogyasztanak.
Kérdésünkre, hogy megvásárolható-e az Eleink eledelei, Sikó László falugazdász elmondta, még nem, de ha az RMGE több példányhoz jut, akkor értesítik az érdeklődőket.