2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egy megfogyatkozott gyülekezet szívverése

A bonyhai reformátusok büszkék arra, hogy 120 esztendő alatt mindössze három lelkipásztoruk volt, ami egyértelműen jelzi, hogy a Kis-Küküllő menti egyházközségből nem kívánkoznak el az igehirdetők. Közel két évtizeddel ezelőtt Fehérvári Bálintot és feleségét, Erzsébetet is szeretettel fogadta az akkor még 600 lelket számláló gyülekezet – tudtuk meg a bonyhai lelkésztől, aki 2004 augusztusában állt itt szolgálatba.

– Először 1995 karácsonyán jártam Bonyhán teológiai hallgatóként, legációba küldtek, és én ezt a települést választottam. Vegyes lakosságú vidék ez, a más nemzetiségűek már a 16. században megjelentek. A református gyülekezet lélekszáma az elmúlt húsz év alatt folyamatosan apadt, jelenleg mintegy 400 egyháztagunk van. Elöregedőben van a közösség, és ennek nagyrészt az az oka, hogy kevés gyermek születik a faluban. Sok fiatal külföldön talál munkát, és évente csak egyszer jön haza, 45-50 személy mindig hiányzik a gyülekezetből. Egy évben két-három keresztelőt tartunk, és 13-14 hívet temetünk – összegezte a számos vidéki gyülekezetre jellemző helyzetet a lelkész, akitől azt is megtudtuk, hogy tavaly 71 hetven év fölötti egyháztagot köszöntöttek, a nyolcvanévesnél idősebbek 23-an voltak.

Külföldről is hazajöttek konfirmálni

Bonyhán nem virágvasárnap, hanem nyáron tartják a konfirmációt. Idén négy lány és egy fiú tesz vallást hitéről, jövőben viszont – két évtized alatt először – egyetlen konfirmandus sem lesz – tájékoztatott a lelkipásztor. Fehérvári Bálint és hitvese közösen idézték fel a tavalyi, augusztus 6-i különleges konfirmációt, amit a református műemlék templom felújításáért tartott hálaadó istentisztelettel kötöttek össze. Akkor is öt helyi fiatal járulhatott első alkalommal az úrasztalához, három másikat pedig külföldről – két lányt Amerikából, egy fiút pedig Spanyolországból – hoztak haza a szülők.

– Összesen kilenc országból érkeztek az ünnepi alkalomra bonyhai elszármazottak. A három, idegenben élő konfirmandust én kereszteltem meg valamikor, a kátét az édesanyjuk tanította meg nekik. A spanyolországi fiúnak anyai ágon kézdivásárhelyi rokonai vannak, sokat járt a Székelyföldre, így ő eredeti székely-spanyol akcentussal felelte meg a kérdéseket – mesélte derűsen a lelkész, felesége pedig hozzátette: le a kalappal, milyen ügyesek voltak a külföldi környezetből jövő fiatalok is.

A továbbiakban a mindennapi gyülekezeti életről kérdeztük vendéglátóinkat.

– Nyáron a templomban tartjuk az igehirdetéseket, télen az imaházban, a hatalmas templomot ugyanis nehéz kifűteni. Vasárnaponként 45-50-en jönnek istentiszteletre, ünnepi alkalmakkor jóval többen. Kevés fiatal vesz részt ezeken az együttléteken, a gyülekezetünkben több mint 50 éve szolgáló kántor szokta is mondani, hogy ehhez is hozzá kell öregedni. Szombat esténként a 15-20 évesekkel találkozunk, jelenleg két fiú és négy lány jár az ifjúsági csoportba. Rendszerint beszélgetni szoktunk, időnként bibliamagyarázatot is tartunk, de gyakran ki is mozdulunk valamerre: koncertre, kastélylátogatásra vagy gyalogosan a szomszéd faluba. A bonyhai egyházközségnek Bernádon volt egy filiája (leányegyházközsége), ami aztán elnéptelenedett, 1921-ben már csak három tagja volt. A templomát lebontották, a temetője megmaradt. A fiatalokkal oda is elmentünk, és megnéztük, feltérképeztük a sírokat. Különböző jeles napokon az ifjúsági csoport tagjai a programokba is besegítenek: a magyar kultúra napján felolvasnak, a gyermekfoglalkozásokon felvigyáznak a kicsikre. Most éppen egy nyári táborozás szerepel a terveik között, az Alsó-Küküllő menti fiatalokhoz csatlakoznánk erre az alkalomra – újságolta Fehérvári Bálint. 

Az aprónép és a nőszövetség

– Hogyan foglalkoznak a kisebb gyermekekkel? – kérdeztük.

– Hetente tartunk vallásórát a 6–12 éves korosztálynak, 10-12 gyermek szokott ezeken részt venni. Az együttlétek ősszel a leginteraktívabbak, amikor sok terményt fel tudunk használni a tevékenységekhez – vette át a szót Erzsébet, a párja pedig azt is hozzátette, hogy a foglalkozások mindig közös játszással végződnek, azt nagyon szeretik és várják a gyermekek.

A továbbiakban az egyházközség nőszövetségére terelődött a szó, amely 2008-ban vette fel a bonyhai születésű hitvalló nagyasszony, Árva Bethlen Kata nevét, és ez alkalomból saját zászlót is készített.

– A nőszövetség akkor igazán tevékeny, ha van egy konkrét cél, amit el kell érni. Nemrég ökumenikus imanap volt nálunk, öt faluból jöttek az asszonyok, akiket vendégül kellett látni, 2004-től pedig az Erdélyi Református Nőszövetség minden évben megszervezi a bonyhai kastélynapot, ami szintén sok feladatot ró a mieinkre – mondta a lelkészfeleség, aki izgalmas kvízjátékokkal is fel szokta dobni a gyülekezeti életet. 



Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató