Elhunyt Bárdy György
Életének 93. évében, hétfőn elhunyt Bárdy György Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész.
Életének 93. évében, hétfőn elhunyt Bárdy György Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész – közölte a Vígszínház az MTI-vel.
Az elmúlt évtizedek számtalan színházi és filmes szerepe szólalt meg az ő csodálatos baritonján. Markáns, férfias, ironikus alkata, drámai ereje intrikus szerepekre predesztinálta, de utánozhatatlan sármja és fanyar humora minden szerepét átitatta – méltatta a színészt a teátrum társulata.
Bárdy György május 26-án töltötte be 92. életévét. Haláláig a Vígszínház társulatának tagja volt, utoljára 2008-ban lépett fel az Egy csók és más semmi című előadásban. Színházi fellépésein kívül több mint 60 film- és tévészerepben nyújtott felejthetetlen alakítást, legnagyobb sikere a Jumurdzsák volt az 1968-ban bemutatott Egri csillagokban.
Búcsúztatása a művész és családja kérésére szűk családi körben történik – tudatta a hétfő esti közlemény, amely olvasható a színház honlapján is.
Hegedűs D. Géza:
örülök, hogy együtt dolgozhattunk
– Bárdy György büszke és méltósággal teli volt, örülök, hogy 40 éven át együtt dolgozhattam vele a Vígszínházban – mondta Hegedűs D. Géza színművész elhunyt kollégájára emlékezve az MTI-nek.
Hegedűs D. Géza felidézte, hogy éppen 40 évvel ezelőtt, 1973-ban, még főiskolás korában került a Vígszínházhoz, amelynek Bárdy György akkor már vezető művésze volt.
„Nekem megadatott, hogy 40 éven keresztül vele lehettem, még tavaly karácsonykor vele örülhettem” – fogalmazott a színművész. Elmondta: karácsony és újév között meglátogatta Bárdy Györgyöt, aki szellemileg friss volt, jó humorú, igazi „bárdygyuris”.
Bár már nehezebben mozgott, a világgal teljesen tisztában volt, hihetetlen eleganciával ült otthon a dolgozószobájában. „Együtt teáztunk, beszélgettünk színházról, világról” – idézte fel a találkozást Hegedűs D. Géza. Beszélt arról is, hogy Bárdy György pályájának indulása közös nagy mesterüknek, Várkonyi Zoltánnak köszönhető. Ő volt az, aki a háború után megalapított Művész Színházban felfigyelt Bárdy György tehetségére, majd amikor Várkonyi Zoltánt 1962-ben kinevezték a Vígszínház főrendezőjének, odaszerződtette. Bárdy György pályája innentől teljesedett ki, a színművész élete végéig hűséges maradt a Vígszínházhoz – tette hozzá Hegedűs D. Géza.
Személyes élményeiről szólva elmondta, hogy fantasztikusnak tartja Bárdy György alakítását a Bolha a fülbe című darabban, és kiemelte még az Eljő a jeges című O'Neill-művet, amelyet még főiskolásként látott.
„Az is megadatott, hogy rendezhettem” – fűzte hozzá az Egy csók és más semmi című darabról, Bárdy György ebben játszott utoljára. „Amikor belépett, mindig kitörő örömmel fogadta a közönség” – emlékezett Hegedűs D. Géza.
A színművész kiemelte, hogy barátság fűzte Bárdy Györgyhöz, akinek szerette derűjét, életszeretetét, szerette azt, hogy színészként méltósággal viszonyult a pályához, és férfiként is nagyon igényes volt, egyfajta angol elegancia jellemezte. Mint mondta, Bárdy György egyik szenvedélyének, a tenisznek köszönhetően nagyon kötődött az angol kultúrához, sportélethez. Amíg aktív volt, nem múlhatott el wimbledoni döntő, hogy azt ne nézze végig.
A pipázás és szivarozás szenvedélye mellett az is összekötötte a két művészt, hogy a Vígszínházban ugyanannál az asztalnál öltöztek.
„Ha nem voltunk egy előadásban, mindig hagytunk egymásnak a fiókban ajándékképpen egy-egy szivart” – árulta el Hegedűs D. Géza. Hozzátette: van egy pipatóriuma, amelyet Bárdy György mintegy stafétaként adott neki tovább. Ő Várkonyi Zoltántól kapta, aki szintén pipázott. A pipatartó ma is ott van Hegedűs D. Géza dolgozószobájában, „ahogy ránézek, mindig eszembe jut Gyuri”.
